William Boyce —18. századi angol zeneszerző: egyházi, színházi és zenekari művek
William Boyce — 18. századi angol zeneszerző: fedezze fel egyházi, színházi és zenekari műveit, életművének barokk–klasszikus gazdagságát és történelmi hatását.
William Boyce (született Londonban, 1711. szeptember 11-én; meghalt Kensingtonban, 1779. február 7-én) a 18. század egyik legjelentősebb angol zeneszerzője. A barokk korszak utolsó éveiben és a klasszikus korszak korai éveiben komponált. Egyházi zenéje mellett színházi és zenekari zenéjéről is híres.
Életrajzi vázlat
Boyce Londonban született és egész életét nagyrészt Angliában töltötte; pályafutása során szoros kapcsolatban állt az angol egyházzenei és színházi élettel. Korai zenei képzéséről kevesebb részlet maradt fenn, de pályája gyorsan ívelt felfelé: zeneszerzőként, kórusvezetőként és adminisztrátorként is ismertté vált. 1755 körül a királyi zenei tisztségek egyikét viselte, és életműve során jelentős szerepet játszott a régi angol egyházi repertoár megőrzésében.
Művek és zenei stílus
Boyce munkássága sokoldalú: nagy mennyiségű egyházi művet, anthemet, liturgikus szolgálatokat és odatekintő darabokat írt; emellett alkotott színházi zenét, nyitányokat, szimfonikus rövid darabokat és dalokat a közkedvelt londoni előadások számára. Művészete a barokk contrapuntára és a korai klasszikus formák egyszerűbb, dallamosabb kifejezésére egyaránt támaszkodott. Kompozícióiban gyakori a tiszta, énekelhető dallam, a funkcionális harmónia és az alkalomhoz illő dramatikus kifejezés.
Legfontosabb elköteleződések és művek:
- A híres gyűjtemény, a "Cathedral Music" összeállítása és kiadása (1760 körül) — ezzel Boyce számos korábbi angol egyházi művet mentett meg a feledéstől, és rendszerezte az anglikán liturgia zenei repertoárját.
- Számos anthem és mise-szerű egyházi rész — ezek a darabok a 18. századi angol imádatosság gyakran használt tételeivé váltak.
- Színházi nyitányok, dísz- és kísérőzene londoni színházak és kertkoncertek (például Vauxhall Gardens) számára — Boyce könnyen használható, a közönség számára vonzó zenét írt ezekhez az alkalmakhoz.
Hatás és örökség
Boyce szerepe kettős: egyrészt eredeti, korabeli zeneszerzőként gazdagította az angol templomi és színházi repertoárt; másrészt mint gyűjtő és kiadó hozzájárult ahhoz, hogy számos korábbi mestermű fennmaradjon és tovább éljen az egyházi használatban. Művei a későbbi angol egyházzene-kultúrában meghatározóak maradtak, és a 19–20. századi reviválások során ismét felkapottá váltak. Ma is rendszeresen szerepelnek anglikán szertartásokon és koncertműsorokon.
Érdekességek és további megjegyzések
- Boyce munkái egyszerre mutatják a barokk mesterségbeli tudást és a klasszikus korszak felé mutató egyszerűbb, világosabb formaérzéket.
- Bár nehezen tudott versenyezni a kontinens nagy operaházi irányaival, személyes stílusa és gyűjteményes munkája hosszú távon jelentős hatást gyakorolt az angol zenei életre.
- Műveiből felvételek és modern kiadások is készültek, így érdeklődők ma is könnyen megismerhetik alkotásait.
Összességében William Boyce a 18. századi angol zene meghatározó alakja: egyházi és világi műveivel, valamint a régi angol repertoár megmentésével ma is fontos forrás az angol zenei hagyomány tanulmányozásához és előadásához.
William Boyce
Life
Korai évek
Boyce a londoni Cityben született. Apja asztalos volt. Házát a háza előtt lógó Meztelen Fiú feliratról ismerték.
Boyce a St Paul's Cathedral kórusfiúja volt, majd Maurice Greene-nél tanult zenét, miután eltört a hangja. Tanulmányai befejeztével orgonistaként kapott állást Oxford grófjának Cavendish Square-i kápolnájában. Két évvel később a St Michael's Cornhillhez került. Még mindig zenét tanult, most már Pepusch volt a tanára.
Boyce dalokat írt a Vauxhall Gardens számára. Sokan hallhatták ezeket a dalokat. 1736-ban a Chapel Royal zeneszerzője lett. Ez nagy megtiszteltetés volt. Számos nagy művet írt, bár ezekről és előadásaikról nem sokat tudunk. Valamikor az 1740-es években komponálta a The Secular Masque című színházi művét. A szövegeket John Dryden írta. 1749-ben O be joyful című himnuszának előadása után megkapta a zenei tudományok doktora címet.
A hírnév évei
Boyce mostanra már nagyon híres volt. Egy nagy házba költözött a Chancery Lane-en. Úgy tűnik, megnősült és családot alapított. Felkérték, hogy komponáljon a Drury Lane-i színház számára. Meglepő, hogy korábban nem kérték fel színházi zene írására. Talán azért, mert süket volt. Ez megnehezítette volna számára, hogy zenéjét a zenekarral próbálja.
Boyce sok zenét írt a színház számára. Úgy tűnik, volt némi rivalizálás Thomas Arne zeneszerzővel. Valószínűleg maguk a zeneszerzők nem akarták ezt a rivalizálást, támogatóik bátorították.
1755-ben, amikor Maurice Green meghalt, William Boyce-t nevezték ki helyette a királyi zene mesterévé. Elvárás volt, hogy minden újévre és a király születésnapjára ódákat komponáljon. Ezt élete hátralévő részében teljesítette is.
Későbbi évek és hírnév
Boyce műveiből nem sok jelent meg életében. Nyolc szimfóniát írt. A korábbiak barokk stílusúak. Később a stílusa kezdett változni, és inkább klasszicista lett, de amikor már nagyon süket volt, nem hallotta a mások által komponált új zenét, így a stílusa nem fejlődött tovább. Sok idejét azzal töltötte, hogy összeállította az egyházi zene gyűjteményét, a Katedrális zene címűt. Ebben az angol egyházzene két évszázadának zenéje szerepelt, különösen John Blow, Henry Purcell, Pelham Humfrey és Orlando Gibbons zenéje. Arra ösztönözte az énekeseket, hogy ne csak az általuk énekelt szólamot, hanem a kottát (kottát, amelyen az összes énekszólam látható) maguk előtt tartva énekeljenek, hogy lássák, hogyan illeszkedik a szólamuk a többihez. Ez ma már megszokott dolog, de akkoriban új ötlet volt. Sok időt kellett azzal töltenie, hogy a király számára jelentéktelen zenét írjon, amelyet valószínűleg soha nem adtak elő többször.
A zenéje
Boyce leginkább nyolc szimfóniájáról, himnuszairól és ódáiról ismert. Írt továbbá Peleus és Thetis című maszkját és dalokat John Dryden Secular Masque című művéhez, kísérőzenét William Shakespeare A vihar, Cymbeline, Rómeó és Júlia és A téli mese című műveihez, valamint számos kamarazenét, köztük egy tizenkét triószonátából álló sorozatot. Ő komponálta a "Heart of Oak" című brit és kanadai haditengerészeti indulót is. A dalszöveget később David Garrick írta. Zenéje mindig ügyesen megírt, különösen fúgái és táncai.
Boyce halála után nagyrészt feledésbe merült. A 19. században elsősorban a Cathedral Music szerkesztéséről volt ismert. Ma is gyakran játsszák néhány zenekari és hangszeres darabját.
Keres