Az Orosz Szociáldemokrata Munkáspárt (RSDLP) egy orosz politikai párt volt.

1898-ban alapították. Az RSDLP programja a marxizmuson és a szocializmuson alapult. A párt Oroszország munkásainak érdekeit képviselte, és a cár hatalmának megdöntésére törekedett; a cár és a cári önkényuralom eltörlése volt egyik központi célja. A tagságon belül viták folytak a politikai irányról és a forradalom taktikájáról. Egyesek a szélesebb társadalmi támogatást és a parlamentáris eszközök használatát hangsúlyozták — ők a demokráciát és a koalíciós munkát preferálták, ez a csoport lett a mensevikek.

A párton belül kialakult a bolsevik–mensevik törés: a bolsevikok egy fegyelmezett, karizmatikus vezetésű, professzionális forradalmi magot akartak, amely a munkásosztály érdekeiért harcol és közvetlenül törekszik a hatalom átvételére; e nézet mellett foglaltak állást azok, akik a munkásosztály diktatúrája mellett érveltek — őket "bolsevikoknak" nevezték. A mensevikek oldalán olyan politikusok álltak, mint Julius Martov és Potresov; a bolsevikok legismertebb vezetője pedig Lenin volt. Georgij Plekhanov korai szerepe a rusziai marxizmusban jelentős volt, ám később sok vonatkozásban a mensevikek álláspontjához állt közelebb.

Az RSDLP jórészt illegális szervezetként működött a cári rend szigorú elnyomása miatt. Harcolt az önkényuralom ellen, titkos szervezeteket működtetett, gyűléseket és sztrájkokat szervezett, valamint illegális kiadványokat és újságokat adott ki, amelyek bírálták a cárt és a kormány politikáját. Fontos sajtóorgánumok és agitációs kampányok szerepet játszottak a munkásosztály-politizálásban. A hatóságok sok tagot letartóztattak, száműztek vagy börtönre, büntetőmunkára ítéltek; sok aktivista emigrációba kényszerült, másokat Szibériába deportáltak.

A párton belüli viták 1903-ban a második pártkongresszuson váltak nyílt szakadássá, és az 1905-ös forradalom is élesen próbára tette a szervezeteket. A különbségek fokozódtak, és 1912 körül a bolsevikok gyakorlatilag önálló szervezetté váltak (RSDLP(b)), amely később a forradalmi események során megerősödött. 1917-ben a bolsevikok, élükön Leninnel, az év során egyre jelentősebb szerepet játszottak, majd az októberi forradalomban hatalomra jutottak; ez az irányzat később az Orosz Kommunista Párt magvát adta.

Az orosz polgárháború idején és a bolsevik hatalom megszilárdulása után a szociáldemokrata szervezeteket fokozatosan ellehetetlenítették vagy betiltották. Néhány szociáldemokrata csatlakozott a kommunista párthoz, mások elhagyták az országot, és sokakat politikai elítéssel vagy internálással sújtottak — többek között politikai foglyokká váltak (politikai foglyok).

Fontosabb események és jellemzők röviden:

  • 1898 – az RSDLP megalakulása;
  • 1903 – a bolsevik és mensevik frakciók kialakulása a párton belül;
  • 1905 – részvétel az 1905-ös forradalmi mozgalmakban és sztrájkokban;
  • 1912–1917 – a bolsevikok külön szervezeti szerepe, majd 1917-ben vezető szerep az októberi forradalomban;
  • 1918–1920-as évek – az ellenzéki szociáldemokrata csoportok elnyomása, betiltása és szétszóródása.

Jelentősebb személyiségek (példák): V. I. Lenin (Lenin), Julius Martov, Georgij Plekhanov, Potresov és később a forradalom során más vezetők, akik a bolsevik oldalon fontos szerepet játszottak.

Az RSDLP története alapvető a modern orosz és nemzetközi munkásmozgalom megértéséhez: egyszerre tükrözi a marxista elméleten belüli vitákat, a forradalmi taktika körüli nézetkülönbségeket, valamint azt a folyamatot, amely a 19–20. századi Oroszországban a polgári rendből a kommunista hatalomátvételig vezetett.