Arisztophanész – ókori görög vígjátékíró, a szatíra mestere
Arisztophanész — ókori görög vígjátékíró, a szatíra mestere; csípős társadalmi paródiák és a híres Lysistrata: provokatív, időtálló komédia és kritika.
Arisztophanész (született i. e. 450/445 körül – meghalt i. e. 385 körül) görög komédiaszerző, akinek pályájáról körülbelül 40 dráma maradt feljegyzésként, de ezek közül csak 11 maradt fenn teljes egészében. Híres vígjátékok írójaként tartják számon: művei csípős szatírák, melyek korának politikai szereplőit, közhiedelmeit és a hétköznapi emberek gyarlóságait egyaránt a célkeresztbe állították. Művei éles politikai és társadalmi kommentárokkal, fantáziadús groteszk elemekkel és élénk színpadi képekkel dolgoznak; ezért gyakran nevezik őt az ókori görög szatíra mestereként.
Élete és történelmi háttér
Arisztophanész valószínűleg Athén környékén született, és alkotói pályája az athéni demokrácia és a Peloponnészoszi háború éveiben bontakozott ki. Műveiben erőteljesen tükröződnek korának politikai viszonyai: béke- és háborúpárti viták, a demokrácia működése, a vezető politikusok személye és a közélet fölötti viták gyakran központi témái darabjainak. Színházi műveit elsősorban az athéni ünnepeken, a Dionüszosz isten tiszteletére rendezett Dionüszosz-fesztiválon mutatták be, ahol a drámák versenyben szerepeltek a közönség és a zsűri előtt.
Művei — a fennmaradt darabok
Arisztophanész műveiből töredékek és címlisták több tucatnyi darabról tanúskodnak, de csak 11 teljes komédia maradt ránk. Ezek közül a legismertebbek:
- The Acharnians (kb. i. e. 425) – a béke és a háború témája.
- The Knights (i. e. 424) – politikai karikatúra, Cleon elleni éles támadás.
- The Clouds (i. e. 423) – a bölcsesség és a filozófia gúnyolása (Sokratész-karikatúra jelenléte a hagyományban).
- The Wasps (i. e. 422) – a jogrendszer és a népítélet kifigurázása.
- Peace (i. e. 421) – békepárti üzenet, a háború kritikája.
- The Birds (i. e. 414) – utópisztikus fantázia és társadalomkritika.
- Lysistrata (i. e. 411) – nők sztrájkja a háború ellen (a legismertebb művek egyike).
- Thesmophoriazusae (kb. i. e. 411) – a női ünnep és nemi szerepek paródiája.
- Frogs (i. e. 405) – irodalmi vitát és drámai paródiát mutat be (Aiszkhülosz és Euripidész párharca a darabban).
- Ecclesiazusae (Assemblywomen) (i. e. 392) – politikai fantázia a nők hatalomra kerüléséről.
- Plutus (Wealth) (i. e. 388) – jóság, gazdagság és igazságosság kérdései.
Sok egyéb darab, amely egykor jelentős lehetett, csak töredékesen vagy cím alapján ismert; az így elveszett művek miatt nem mindig tudunk teljes összehasonlítást vonni a versenytársak és Arisztophanész sikerei között. Érdekességként megjegyzendő, hogy Arisztophanész nem mindig nyerte el az első díjat a fesztiválokon, és azok a darabok, amelyek előtte nyertek, gyakran nem maradtak fenn, így a kortársi kötélhúzás egy részét csak részletekből ismerjük.
Stílus és drámai technikák
Arisztophanész az ókori görög „régi komédia” (Old Comedy) egyik legjelesebb képviselője volt. Jellemzői:
- A politikai és társadalmi kérdések nyílt, gyakran sértő kritikus megfogalmazása.
- A parabasis technikája: a szerzői hang közvetlen megszólalása a színpadon, amikor a kórus képviselői a közönséghez fordulnak és közvetlenül elmagyarázzák vagy kommentálják a darabot.
- Erőteljes használata a kórusnak, amely nemcsak díszítő elem, hanem cselekményszövő erő is: dalokkal, táncokkal és párbeszédekkel alakítja a dramaturgiát.
- Korszerű és durva humorok, szóviccek, obscén utalások és testi jellegű komikumok.
- Karikatúraszerű szereplők és szélsőséges eszményképek (pl. a bolond hős, a kapzsi bíró, a ravasz politikus).
Arisztophanész sokszor ismert embereket és szellemi irányzatokat figurázott ki—például Cleont és a demagógiát, illetve a korszak filozófiai irányzatait (a Felhők darabban feltűnő bölcselők képét). Emellett gyakran parodizálta korabeli tragédiák szerzőit és irodalmi szokásokat, amint például az Frogs esetében Aiszkhülosz és Euripidész összehasonlításában látható.
Előadásmód, kellékek és hatás
Az ókori görög színházban a szereplők maszkot viseltek, a kórus jelentős szerepet játszott, és a zenei kíséretet olyan hangszerek adták, mint az aulosz. Arisztophanész darabjai gyakran követeltek nagyszabású díszleteket, extravagáns jelmezeket és fizikai komikumra épülő jeleneteket, ezért a színpadi megvalósításuk látványos volt.
Örökség és utóélet
Arisztophanész hatása túlmutat korán: művei nemcsak az ókori komédia mintáit alakították, hanem a későbbi európai szatirikus és politikai dráma fejlődésére is hatottak. A darabok fordításokban és adaptációkban máig játszottak világszerte; a Lysistrata különösen gyakran kerül színre modern politikai és békepárti kontextusokban. Színháztörténeti szempontból Arisztophanész alapvető forrás a görög közéleti szatíra, a kórushasználat és a komikus műfajok megértéséhez.
Összegzésként: Arisztophanész a görög színház egyik legnagyobb vígjátékírója volt, akinek éles társadalomkritikája, gazdag képzelőereje és formabontó színpadi megoldásai ma is tanulmányozott és játszott darabokat eredményeznek.
Arisztophanész
Engedély a rágalmazásra
George Grote mondta Arisztophanészről:
"Valószínűleg soha többé nem mutatkozik meg ennyire a féktelen komédia teljes ereje... az istenek, az intézmények, a politikusok, a filozófusok, a költők, a magánemberek... sőt még az athéni nők elleni kíméletlen támadási engedély".
"[Az athéniak] jó kedélyű elnézéssel viselték a gúnyolódás teljes kiáradását... azokra a demokratikus intézményekre, amelyekhez őszintén ragaszkodtak...". A demokrácia elég erős volt ahhoz, hogy akár komolyan, akár tréfából elviselje a barátságtalan nyelveket.p450/452
Túlélő darabok
- Az akharniaiak (Kr. e. 425) Arisztophanész megmutatja, hogy nem enged a politikai megfélemlítésnek. A darabot abszurd humora és a peloponnészoszi háború befejezésére irányuló fantáziadús felhívás jellemzi.
- A lovagok (Kr. e. 424) A darab az athéni társadalmi és politikai élet szatírája, és a háborúpárti populista Kleón elleni trágár támadás. Kleón egy korábbi darabjában, A babiloniakban (Kr. e. 426: nem maradt fenn) Arisztophanész ellen vádat emelt, amiért rágalmazta a várost. Arisztophanész bosszút ígért Az akharniaiak című művében, és a Lovagok című művében bosszút állt.
- A felhők (eredeti i. e. 423, befejezetlen, átdolgozott változat i. e. 419-416-ból maradt fenn) Szókratész és a klasszikus athéni szellemi divatok kifigurázása. Az első ismert "eszmekomédia".
- A darazsak (Kr. e. 422) Arisztophanész kigúnyolja a törvényszékeket, amelyek Kleónnak hatalmi bázist biztosítottak:. A fiatalember kontra öregember témát is felveti, amely több darabban is megjelenik.
- Béke (első változat, i. e. 421) néhány nappal a tízéves peloponnészoszi háború befejezése előtt. A darab a vidéki élethez való visszatérés ünnepléséről nevezetes. A befejezés azonban nem mindenki számára boldog. Mint Arisztophanész minden darabjában, itt is számos a tréfa, a cselekmény vadul abszurd, a szatíra pedig kegyetlen. Kleón, Athén háborúpárti, populista vezetője ismét céltáblává válik, noha alig néhány hónappal korábban meghalt a csatában.
- A madarak (Kr. e. 414) Egy fantázia, amely a madarak utánzásával és énekével figyelemre méltó.
- Lysistrata (Kr. e. 411) A legismertebb darabja, amelyet gyakran modern változatban adnak elő. A darab arról nevezetes, hogy a férfiak uralta társadalomban a szexuális viszonyok korai leleplezése.
- Thesmophoriazusae (Az ünneplő nők, első változat, i. e. 410 körül) Az athéni társadalom paródiája, amely a nők szerepére összpontosít a férfiak uralta társadalomban, az olyan költők hiúságára, mint Euripidész és Agathon, és az egyszerű athéniak szégyentelen közönségességére.
- A békák (Kr. e. 405) A "régi módszerek jó, új módszerek rossz" témakörben játszott darab. A Békák Dionüszosz isten történetét meséli el, aki a nála okosabb és bátrabb rabszolgájával, Xanthiasszal együtt a Hádészba utazik, hogy visszahozza a drámaíró Euripidészt a halálból.
- Az Ecclesiazousae (A gyülekezet asszonyai, Kr. e. 392 körül) témájában hasonló a Lysistratához. A komédia nagy része a nők politikai szerepvállalásából fakad. A darabot sokkal inkább áthatja a nemi kérdések kérdése, mint a Lysistratét.
- Plútosz (Gazdagság, második változat, Kr. e. 388) A darab főszereplője egy idős athéni polgár, Chremilosz és rabszolgája. Chremylos erényesnek, de szegénynek mutatja magát és családját, és azért ment el, hogy tanácsot kérjen egy jósdától. Azt a tanácsot kapja, hogy kövesse az első férfit, akivel találkozik, és vigye haza magával. Kiderül, hogy ez az ember Plútosz isten - aki a várakozásokkal ellentétben vak koldus. Hosszas vitatkozás után Plutus meggyőzi magát, hogy lépjen be Chremylus házába, ahol visszanyeri látását. A cselekményt úgy is lehet olvasni, hogy a gazdagság ezentúl csak azokhoz kerül, akik valamilyen módon megérdemlik.
Kapcsolódó oldalak
- Az ókori Görögország színháza
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Arisztophanész?
V: Arisztophanész görög író volt, aki 40 színdarabot írt, i. e. 450/445 körül született és i. e. 385 körül halt meg.
K: Hány darabja maradt fenn Arisztophanésznek teljes egészében?
V: Arisztophanész darabjaiból csak 11 maradt fenn teljes egészében.
K: Miről híres Arisztophanész?
V: Arisztophanész arról híres, hogy vígjátékokat írt.
K: Miről szóltak Arisztophanész komédiái?
V: Arisztophanész komédiái csípős szatírák voltak, amelyek korának híres embereit és a hétköznapi emberek túlságosan is emberi gyengeségeit célozták meg.
K: Melyik Arisztophanész leghíresebb darabja?
V: Arisztophanész leghíresebb darabja a Lysistrata, amely nők egy csoportjáról szól, akik úgy tiltakoznak egy háború ellen, hogy a háború végéig nem közösülnek férjükkel.
K: Mi volt a Dionüszia ünnepe, és hol mutatták be?
V: A Dionüszosz fesztivál egy Dionüszosz istennek szentelt ünnep volt, és az ókori görög színházat először ezen a fesztiválon mutatták be versenyeken.
K: Arisztophanész mindig első díjat nyert a dionüszoszi fesztiválon rendezett versenyeken?
V: Nem, Arisztophanész nem mindig nyerte el a dionüszoszi fesztivál versenyeinek első díját. Olyan darabok, amelyek az övét megelőzve nyertek, elvesztek, így nem tudunk összehasonlításokat végezni.
Keres