Bjørnstjerne Bjørnson

Bjørnstjerne Martinius Bjørnson (született 1832. december 8-án Kvikne, Norvégia - meghalt 1910. április 26-án Párizsban, Franciaország) norvég drámaíró, író és költő, aki 1903-ban elnyerte az irodalmi Nobel-díjat.

Apja lutheránus lelkész volt, de Bjørnson elutasította a szervezett vallást. Feleségül vette Karoline Reimers híres színésznőt, és fiuk, Bjørn szintén nagy sikereket ért el színpadi színészként, és szerepelt néhány korai némafilmben. Lányuk, Bergljot, Henrik Ibsen fiához, Sigurdhoz ment feleségül.

Az oslói Heltbergs Studentfabrikk gimnáziumba járt Henrik Ibsennel, de az oslói egyetemről kimaradt. Húszas évei elején már irodalmi kritikákat írt a norvég Morgenbladet című újságnak. Huszonöt évesen írta első színdarabját, a Mellem Slagene (Csaták között) címűt. A Paul Lange og Tora Parsberg című darabja a politikai tolerancia, a På Guds veie ("Isten útján") pedig a vallási tolerancia mellett foglalt állást. Nemzetközi szinten leginkább a norvégiai paraszti életről szóló meséiről ismert. Synnöve Solbakken című regényét háromszor is megfilmesítették. Bjørnson színházi rendezőként is dolgozott, később pedig egy másik lap, az Aftenbladet szerkesztője volt, ahol tüzes liberális vezércikkeket írt, és szenvedélyesen védelmezte Alfred Dreyfust. "Igen, szeretjük ezt a földet" című verse a norvég nemzeti himnusz.

Halálának oka ismeretlen.

Könyvek

Synnöve Solbakken (1857, regény)
En glad Gut (Egy boldog fiú) (1860, regény)
Sigurd Slembe (Sigurd a rossz) (1862, epikus költemény)
Fiskerjenten (A halászlány) (1868, regény)
Digte og sange (Versek és dalok) (1870, versek)
Arnljot Gelline (1870, epikus költemény)
Magnhild (1877, regény)
The Bridal March, and Other Stories (1882, novellák)
Mansana kapitány és más történetek (1882, novellák)
A halászlány (1882, regény)
Vasút és templomkert (1882, regény)
Det flager i byen og på havnen (A kurta örökség) (1884, regény)
På Guds veje (Isten útján) (1889, regény)
Geografi og Kærlighed (Földrajz és szerelem) (1889, regény)
Három komédia (1925, gyűjteményes darab, posztumusz megjelent)
Három dráma (1925, összegyűjtött darabok, posztumusz megjelent)

Játszik

Mellem Slagene (A csaták között) (1857)
Halte-Hulda (Sánta Hulda) (1858)
Kong Sverre (Sverre király) (1861)
De Nygifte (Az újdonsült házasok) (1865)
Arne: A Sketch of Norwegian Country Life (1866)
A boldog fiú: A norvég paraszti élet története (1870)
En fallit (A csőd) (1874)
Redaktøren (A szerkesztő) (1874)
Kongen (A király) (1877)
Kaptejn Mansana (Mansana kapitány) (1878)
Det nye System (Az új rendszer) (1879)
Leonarda (1879)
Az esküvői menet (1882)
En Handske (Egy kesztyű) (1883)
Over Ævne (Túl az erőn) (1889)
Over Ævne II (Beyond Powers II) (1895)
Laboremus (1901)
På Storhove (Storhove) (1902)
Daglannet (Dag farmja) (1904)

· v

· t

· e

Az irodalmi Nobel-díj nyertesei

1901 – 1925

Prudhomme (1901) - Mommsen (1902) - Bjørnson (1903) - F. Mistral / Echegaray (1904) - Sienkiewicz (1905) - Carducci (1906) - Kipling (1907) - Eucken (1908) - Lagerlöf (1909) - Heyse (1910) - Maeterlinck (1911) - Hauptmann (1912) - Tagore (1913) - Nincs díj (1914). - Rolland (1915) - Heidenstam (1916) - Gjellerup / Pontoppidan (1917) - Nincs díj (1918) - Spitteler (1919) - Hamsun (1920) - France (1921) - Benavente (1922) - Yeats (1923) - Reymont (1924) - Shaw (1925).

1926 – 1950	Deledda (1926) - Bergson (1927) - Undset (1928) - Mann (1929) - Lewis (1930) - Karlfeldt (1931) - Galsworthy (1932) - Bunin (1933) - Pirandello (1934) - Nincs díj (1935) - O'Neill (1936) - Martin du Gard (1937) - Buck (1938) - Sillanpää (1939) - Nincs díj (II. világháború) - Jensen (1944) - G. Mistral (1945) - Hesse (1946) - Gide (1947) - Eliot (1948) - Faulkner (1949) - Russell (1950)
1951 – 1975	Lagerkvist (1951) - Mauriac (1952) - Churchill (1953) - Hemingway (1954) - Laxness (1955) - Jiménez (1956) - Camus (1957) - Pasternak (1958) - Quasimodo (1959) - Perse (1960) - Andrić (1961) - Steinbeck (1962) - Seferis (1963). - Sartre (1964) - Sholokhov (1965) - Agnon / Sachs (1966) - Asturias (1967) - Kawabata (1968) - Beckett (1969) - Szolzsenyicin (1970) - Neruda (1971) - Böll (1972) - White (1973) - Johnson / Martinson (1974) - Montale (1975).
1976 – 2000	Bellow (1976) - Aleixandre (1977) - Singer (1978) - Elytis (1979) - Miłosz (1980) - Canetti (1981) - García Márquez (1982) - Golding (1983) - Seifert (1984) - Simon (1985) - Soyinka (1986) - Brodsky (1987). - Mahfouz (1988) - Cela (1989) - Paz (1990) - Gordimer (1991) - Walcott (1992) - Morrison (1993) - Ōe (1994) - Heaney (1995) - Szymborska (1996) - Fo (1997) - Saramago (1998) - Grass (1999) - Gao (2000)
2001 - jelenleg	Naipaul (2001) - Kertész (2002) - Coetzee (2003) - Jelinek (2004) - Pinter (2005) - Pamuk (2006) - Lessing (2007) - Le Clézio (2008) - Müller (2009) - Vargas Llosa (2010) - Tranströmer (2011). Mo (2012) - Munro (2013) - Modiano (2014) - Alexievich (2015) - Dylan (2016) - Ishiguro (2017) - Nincs hivatalos díj Condé (Új Akadémiai Díj) (2018) - Tokarczuk (2018) - Handke (2019) - Glück (2020)

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Bjّrnstjerne Martinius Bjّrnson?

V: Bjّrnstjerne Martinius Bjّrnson norvég drámaíró, író és költő volt, aki 1903-ban irodalmi Nobel-díjat kapott.

K: Mi a családi háttere?

V: Apja lutheránus lelkész volt, de Bjّrnson elutasította a szervezett vallást. Feleségül vette Karoline Reimers-t, egy híres színpadi színésznőt, és fiuk, Bjّrn szintén nagy sikereket ért el színpadi színészként, és szerepelt néhány korai némafilmben. Lányuk, Bergljot Henrik Ibsen fiához, Sigurdhoz ment feleségül.

K: Hol járt iskolába?

V: Az oslói Heltbergs Studentfabrikk gimnáziumba járt Henrik Ibsen mellett, de az oslói egyetemről kimaradt. Húszas évei elején már irodalmi kritikákat írt a norvég Morgenbladet című újságnak.

K: Melyik az egyik legismertebb műve?

V: Nemzetközi szinten leginkább a norvégiai paraszti életről szóló történeteiről ismert. Synnِve Solbakken című regényét háromszor is megfilmesítették.

K: Milyen más tevékenységet folytatott az íráson kívül?

V: Az írás mellett Bjّrnson színpadi rendezőként is dolgozott, később pedig egy másik lap, az Aftenbladet szerkesztője volt, ahol tüzes liberális vezércikkeket írt, és szenvedélyesen védelmezte Alfred Dreyfust.

K: Melyik versét írta, amely a norvég nemzeti himnusz lett?

V: Ő írta az "Igen, szeretjük ezt a földet" című verset, amely a norvég nemzeti himnusz lett.

K: Hogyan halt meg?

V: Halálának oka ismeretlen.