Bjørnstjerne Bjørnson: norvég író, drámaíró és Nobel-díjas (1832–1910)

Bjørnstjerne Martinius Bjørnson (született 1832. december 8-án Kvikne, Norvégia - meghalt 1910. április 26-án Párizsban, Franciaország) norvég drámaíró, író és költő, aki 1903-ban elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. Bjørnson munkássága széles spektrumú: verseket, regényeket és színműveket írt, emellett aktív közéleti személyiség volt, aki nagy szerepet játszott a 19. századi norvég nemzeti kultúra formálásában.

Élete és családja

Apja lutheránus lelkész volt, mégis Bjørnson korán eltávolodott a szervezett vallás formáitól, és inkább a személyes meggyőződésre helyezte a hangsúlyt. Feleségül vette Karoline Reimers híres színésznőt; fiuk, Bjørn, szintén nagy sikereket ért el színpadi színészként és szerepelt néhány korai némafilmben. Lányuk, Bergljot, Henrik Ibsen fiához, Sigurdhoz ment feleségül, ami közel hozta egymáshoz a két meghatározó norvég irodalmi családot.

Tanulmányok és korai pálya

Bjørnson az oslói Heltbergs Studentfabrikk gimnáziumba járt Henrik Ibsennel, de az oslói egyetemről kimaradt. Húszas évei elejétől irodalmi kritikákat írt a norvég Morgenbladet című újságnak, és már korán megmutatkozott érdeklődése a társadalmi és politikai kérdések iránt.

Irodalmi munkásság

Huszonöt évesen írta első színdarabját, a Mellem Slagene (Csaták között) címűt. A későbbi drámák között a Paul Lange og Tora Parsberg politikai toleranciára, a På Guds veie ("Isten útján") pedig a vallási tolerancia fontosságára hívta fel a figyelmet. Nemzetközi hírnevét elsősorban a norvégiai paraszti életet és vidéki közösségeket bemutató elbeszélései hozták meg: legismertebb regényei közé tartozik a Synnöve Solbakken, amelyet háromszor is megfilmesítettek, valamint a vidéki realista ábrázolást és nemzeti témákat felmutató további művei.

Bjørnson színházi rendezőként is dolgozott, és közreműködött abban, hogy a norvég színművészet modern irányt vegyen. Később egy másik lap, az Aftenbladet szerkesztője volt, ahol tüzes liberális vezércikkeket írt; ezekben sokszor foglalkozott társadalmi igazságossággal, polgári szabadságjogokkal és nemzeti ügyekkel. Erős emberiességi elveit mutatja, hogy a Dreyfus-ügyben is Alfred Dreyfust támogatta, és ezzel a közélet egyik ismert szabadságpárti hangjává vált.

Stílus, témák és hatás

Műveiben a nemzeti romantika és a realizmus elemei keverednek: sokat foglalkozott a vidéki élet lelki világával, a nemzeti öntudat alakításával, valamint az egyéni és közösségi erkölcsi kérdésekkel. Közérthető, közvetlen stílusával széles olvasóközönséget ért el, és művei jelentős szerepet játszottak a modern norvég irodalom kialakulásában. Verseinek és drámáinak népszerűsége, valamint aktív közéleti jelenléte révén Bjørnson a nemzeti kultúra meghatározó alakjává vált.

Fő művek és kulturális örökség

Synnöve Solbakken – paraszti életet bemutató regény, mely nemcsak Norvégiában, hanem külföldön is nagy sikert aratott.
Több dráma, köztük a társadalmi és vallási toleranciát előtérbe helyező darabok.
A norvég nemzeti érzelmeket erősítő versek; legismertebb hazafias dala a magyar fordításban gyakran idézett „Igen, szeretjük ezt a földet” (eredeti norvég címe: "Ja, vi elsker dette landet"), amelyhez a zenét Rikard Nordraak szerezte, és amely a norvég nemzeti himnusz szerepét tölti be.

Elismerések

Bjørnson 1903-ban kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, amelyet munkásságának sokoldalúságáért és hazái iránti elkötelezettségéért ítéltek oda. A díjakkal és nemzetközi elismertséggel együtt munkássága tovább növelte befolyását a kulturális és politikai életre.

Halála

Bjørnstjerne Bjørnson 1910. április 26-án halt meg Párizsban, Franciaországban, 77 éves korában. Halálának körülményeit egyes források betegségre vezetik vissza; életműve és hatása azonban a halála után is hosszú időn át meghatározta a norvég irodalmi és politikai gondolkodást.

Bjørnson öröksége ma is él: művei rendszeresen megjelennek könyvkiadásokban, drámáit játsszák, és lírája, valamint közéleti szerepvállalása továbbra is fontos része a norvég kulturális emlékezetnek.

Könyvek

Synnöve Solbakken (1857, regény)
En glad Gut (Egy boldog fiú) (1860, regény)
Sigurd Slembe (Sigurd a rossz) (1862, epikus költemény)
Fiskerjenten (A halászlány) (1868, regény)
Digte og sange (Versek és dalok) (1870, versek)
Arnljot Gelline (1870, epikus költemény)
Magnhild (1877, regény)
The Bridal March, and Other Stories (1882, novellák)
Mansana kapitány és más történetek (1882, novellák)
A halászlány (1882, regény)
Vasút és templomkert (1882, regény)
Det flager i byen og på havnen (A kurta örökség) (1884, regény)
På Guds veje (Isten útján) (1889, regény)
Geografi og Kærlighed (Földrajz és szerelem) (1889, regény)
Három komédia (1925, gyűjteményes darab, posztumusz megjelent)
Három dráma (1925, összegyűjtött darabok, posztumusz megjelent)

Játszik

Mellem Slagene (A csaták között) (1857)
Halte-Hulda (Sánta Hulda) (1858)
Kong Sverre (Sverre király) (1861)
De Nygifte (Az újdonsült házasok) (1865)
Arne: A Sketch of Norwegian Country Life (1866)
A boldog fiú: A norvég paraszti élet története (1870)
En fallit (A csőd) (1874)
Redaktøren (A szerkesztő) (1874)
Kongen (A király) (1877)
Kaptejn Mansana (Mansana kapitány) (1878)
Det nye System (Az új rendszer) (1879)
Leonarda (1879)
Az esküvői menet (1882)
En Handske (Egy kesztyű) (1883)
Over Ævne (Túl az erőn) (1889)
Over Ævne II (Beyond Powers II) (1895)
Laboremus (1901)
På Storhove (Storhove) (1902)
Daglannet (Dag farmja) (1904)

· v

· t

· e

Az irodalmi Nobel-díj nyertesei

1901 – 1925

Prudhomme (1901) - Mommsen (1902) - Bjørnson (1903) - F. Mistral / Echegaray (1904) - Sienkiewicz (1905) - Carducci (1906) - Kipling (1907) - Eucken (1908) - Lagerlöf (1909) - Heyse (1910) - Maeterlinck (1911) - Hauptmann (1912) - Tagore (1913) - Nincs díj (1914). - Rolland (1915) - Heidenstam (1916) - Gjellerup / Pontoppidan (1917) - Nincs díj (1918) - Spitteler (1919) - Hamsun (1920) - France (1921) - Benavente (1922) - Yeats (1923) - Reymont (1924) - Shaw (1925).

1926 – 1950	Deledda (1926) - Bergson (1927) - Undset (1928) - Mann (1929) - Lewis (1930) - Karlfeldt (1931) - Galsworthy (1932) - Bunin (1933) - Pirandello (1934) - Nincs díj (1935) - O'Neill (1936) - Martin du Gard (1937) - Buck (1938) - Sillanpää (1939) - Nincs díj (II. világháború) - Jensen (1944) - G. Mistral (1945) - Hesse (1946) - Gide (1947) - Eliot (1948) - Faulkner (1949) - Russell (1950)
1951 – 1975	Lagerkvist (1951) - Mauriac (1952) - Churchill (1953) - Hemingway (1954) - Laxness (1955) - Jiménez (1956) - Camus (1957) - Pasternak (1958) - Quasimodo (1959) - Perse (1960) - Andrić (1961) - Steinbeck (1962) - Seferis (1963). - Sartre (1964) - Sholokhov (1965) - Agnon / Sachs (1966) - Asturias (1967) - Kawabata (1968) - Beckett (1969) - Szolzsenyicin (1970) - Neruda (1971) - Böll (1972) - White (1973) - Johnson / Martinson (1974) - Montale (1975).
1976 – 2000	Bellow (1976) - Aleixandre (1977) - Singer (1978) - Elytis (1979) - Miłosz (1980) - Canetti (1981) - García Márquez (1982) - Golding (1983) - Seifert (1984) - Simon (1985) - Soyinka (1986) - Brodsky (1987). - Mahfouz (1988) - Cela (1989) - Paz (1990) - Gordimer (1991) - Walcott (1992) - Morrison (1993) - Ōe (1994) - Heaney (1995) - Szymborska (1996) - Fo (1997) - Saramago (1998) - Grass (1999) - Gao (2000)
2001 - jelenleg	Naipaul (2001) - Kertész (2002) - Coetzee (2003) - Jelinek (2004) - Pinter (2005) - Pamuk (2006) - Lessing (2007) - Le Clézio (2008) - Müller (2009) - Vargas Llosa (2010) - Tranströmer (2011). Mo (2012) - Munro (2013) - Modiano (2014) - Alexievich (2015) - Dylan (2016) - Ishiguro (2017) - Nincs hivatalos díj Condé (Új Akadémiai Díj) (2018) - Tokarczuk (2018) - Handke (2019) - Glück (2020)

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Bjّrnstjerne Martinius Bjّrnson?

V: Bjّrnstjerne Martinius Bjّrnson norvég drámaíró, író és költő volt, aki 1903-ban irodalmi Nobel-díjat kapott.

K: Mi a családi háttere?

V: Apja lutheránus lelkész volt, de Bjّrnson elutasította a szervezett vallást. Feleségül vette Karoline Reimers-t, egy híres színpadi színésznőt, és fiuk, Bjّrn szintén nagy sikereket ért el színpadi színészként, és szerepelt néhány korai némafilmben. Lányuk, Bergljot Henrik Ibsen fiához, Sigurdhoz ment feleségül.

K: Hol járt iskolába?

V: Az oslói Heltbergs Studentfabrikk gimnáziumba járt Henrik Ibsen mellett, de az oslói egyetemről kimaradt. Húszas évei elején már irodalmi kritikákat írt a norvég Morgenbladet című újságnak.

K: Melyik az egyik legismertebb műve?

V: Nemzetközi szinten leginkább a norvégiai paraszti életről szóló történeteiről ismert. Synnِve Solbakken című regényét háromszor is megfilmesítették.

K: Milyen más tevékenységet folytatott az íráson kívül?

V: Az írás mellett Bjّrnson színpadi rendezőként is dolgozott, később pedig egy másik lap, az Aftenbladet szerkesztője volt, ahol tüzes liberális vezércikkeket írt, és szenvedélyesen védelmezte Alfred Dreyfust.

K: Melyik versét írta, amely a norvég nemzeti himnusz lett?

V: Ő írta az "Igen, szeretjük ezt a földet" című verset, amely a norvég nemzeti himnusz lett.

K: Hogyan halt meg?

V: Halálának oka ismeretlen.