Bjørnstjerne Bjørnson: norvég író, drámaíró és Nobel-díjas (1832–1910)
Bjørnstjerne Bjørnson — norvég író, drámaíró és 1903-as irodalmi Nobel-díjas; nemzeti költő, társadalmi aktivista és a norvég paraszti élet hiteles ábrázolója.
Bjørnstjerne Martinius Bjørnson (született 1832. december 8-án Kvikne, Norvégia - meghalt 1910. április 26-án Párizsban, Franciaország) norvég drámaíró, író és költő, aki 1903-ban elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. Bjørnson munkássága széles spektrumú: verseket, regényeket és színműveket írt, emellett aktív közéleti személyiség volt, aki nagy szerepet játszott a 19. századi norvég nemzeti kultúra formálásában.
Élete és családja
Apja lutheránus lelkész volt, mégis Bjørnson korán eltávolodott a szervezett vallás formáitól, és inkább a személyes meggyőződésre helyezte a hangsúlyt. Feleségül vette Karoline Reimers híres színésznőt; fiuk, Bjørn, szintén nagy sikereket ért el színpadi színészként és szerepelt néhány korai némafilmben. Lányuk, Bergljot, Henrik Ibsen fiához, Sigurdhoz ment feleségül, ami közel hozta egymáshoz a két meghatározó norvég irodalmi családot.
Tanulmányok és korai pálya
Bjørnson az oslói Heltbergs Studentfabrikk gimnáziumba járt Henrik Ibsennel, de az oslói egyetemről kimaradt. Húszas évei elejétől irodalmi kritikákat írt a norvég Morgenbladet című újságnak, és már korán megmutatkozott érdeklődése a társadalmi és politikai kérdések iránt.
Irodalmi munkásság
Huszonöt évesen írta első színdarabját, a Mellem Slagene (Csaták között) címűt. A későbbi drámák között a Paul Lange og Tora Parsberg politikai toleranciára, a På Guds veie ("Isten útján") pedig a vallási tolerancia fontosságára hívta fel a figyelmet. Nemzetközi hírnevét elsősorban a norvégiai paraszti életet és vidéki közösségeket bemutató elbeszélései hozták meg: legismertebb regényei közé tartozik a Synnöve Solbakken, amelyet háromszor is megfilmesítettek, valamint a vidéki realista ábrázolást és nemzeti témákat felmutató további művei.
Bjørnson színházi rendezőként is dolgozott, és közreműködött abban, hogy a norvég színművészet modern irányt vegyen. Később egy másik lap, az Aftenbladet szerkesztője volt, ahol tüzes liberális vezércikkeket írt; ezekben sokszor foglalkozott társadalmi igazságossággal, polgári szabadságjogokkal és nemzeti ügyekkel. Erős emberiességi elveit mutatja, hogy a Dreyfus-ügyben is Alfred Dreyfust támogatta, és ezzel a közélet egyik ismert szabadságpárti hangjává vált.
Stílus, témák és hatás
Műveiben a nemzeti romantika és a realizmus elemei keverednek: sokat foglalkozott a vidéki élet lelki világával, a nemzeti öntudat alakításával, valamint az egyéni és közösségi erkölcsi kérdésekkel. Közérthető, közvetlen stílusával széles olvasóközönséget ért el, és művei jelentős szerepet játszottak a modern norvég irodalom kialakulásában. Verseinek és drámáinak népszerűsége, valamint aktív közéleti jelenléte révén Bjørnson a nemzeti kultúra meghatározó alakjává vált.
Fő művek és kulturális örökség
- Synnöve Solbakken – paraszti életet bemutató regény, mely nemcsak Norvégiában, hanem külföldön is nagy sikert aratott.
- Több dráma, köztük a társadalmi és vallási toleranciát előtérbe helyező darabok.
- A norvég nemzeti érzelmeket erősítő versek; legismertebb hazafias dala a magyar fordításban gyakran idézett „Igen, szeretjük ezt a földet” (eredeti norvég címe: "Ja, vi elsker dette landet"), amelyhez a zenét Rikard Nordraak szerezte, és amely a norvég nemzeti himnusz szerepét tölti be.
Elismerések
Bjørnson 1903-ban kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, amelyet munkásságának sokoldalúságáért és hazái iránti elkötelezettségéért ítéltek oda. A díjakkal és nemzetközi elismertséggel együtt munkássága tovább növelte befolyását a kulturális és politikai életre.
Halála
Bjørnstjerne Bjørnson 1910. április 26-án halt meg Párizsban, Franciaországban, 77 éves korában. Halálának körülményeit egyes források betegségre vezetik vissza; életműve és hatása azonban a halála után is hosszú időn át meghatározta a norvég irodalmi és politikai gondolkodást.
Bjørnson öröksége ma is él: művei rendszeresen megjelennek könyvkiadásokban, drámáit játsszák, és lírája, valamint közéleti szerepvállalása továbbra is fontos része a norvég kulturális emlékezetnek.
Könyvek
- Synnöve Solbakken (1857, regény)
- En glad Gut (Egy boldog fiú) (1860, regény)
- Sigurd Slembe (Sigurd a rossz) (1862, epikus költemény)
- Fiskerjenten (A halászlány) (1868, regény)
- Digte og sange (Versek és dalok) (1870, versek)
- Arnljot Gelline (1870, epikus költemény)
- Magnhild (1877, regény)
- The Bridal March, and Other Stories (1882, novellák)
- Mansana kapitány és más történetek (1882, novellák)
- A halászlány (1882, regény)
- Vasút és templomkert (1882, regény)
- Det flager i byen og på havnen (A kurta örökség) (1884, regény)
- På Guds veje (Isten útján) (1889, regény)
- Geografi og Kærlighed (Földrajz és szerelem) (1889, regény)
- Három komédia (1925, gyűjteményes darab, posztumusz megjelent)
- Három dráma (1925, összegyűjtött darabok, posztumusz megjelent)
Játszik
- Mellem Slagene (A csaták között) (1857)
- Halte-Hulda (Sánta Hulda) (1858)
- Kong Sverre (Sverre király) (1861)
- De Nygifte (Az újdonsült házasok) (1865)
- Arne: A Sketch of Norwegian Country Life (1866)
- A boldog fiú: A norvég paraszti élet története (1870)
- En fallit (A csőd) (1874)
- Redaktøren (A szerkesztő) (1874)
- Kongen (A király) (1877)
- Kaptejn Mansana (Mansana kapitány) (1878)
- Det nye System (Az új rendszer) (1879)
- Leonarda (1879)
- Az esküvői menet (1882)
- En Handske (Egy kesztyű) (1883)
- Over Ævne (Túl az erőn) (1889)
- Over Ævne II (Beyond Powers II) (1895)
- Laboremus (1901)
- På Storhove (Storhove) (1902)
- Daglannet (Dag farmja) (1904)
| · v · t · e Az irodalmi Nobel-díj nyertesei | |
| 1901 – 1925 | Prudhomme (1901) - Mommsen (1902) - Bjørnson (1903) - F. Mistral / Echegaray (1904) - Sienkiewicz (1905) - Carducci (1906) - Kipling (1907) - Eucken (1908) - Lagerlöf (1909) - Heyse (1910) - Maeterlinck (1911) - Hauptmann (1912) - Tagore (1913) - Nincs díj (1914). - Rolland (1915) - Heidenstam (1916) - Gjellerup / Pontoppidan (1917) - Nincs díj (1918) - Spitteler (1919) - Hamsun (1920) - France (1921) - Benavente (1922) - Yeats (1923) - Reymont (1924) - Shaw (1925). |
| 1926 – 1950 | Deledda (1926) - Bergson (1927) - Undset (1928) - Mann (1929) - Lewis (1930) - Karlfeldt (1931) - Galsworthy (1932) - Bunin (1933) - Pirandello (1934) - Nincs díj (1935) - O'Neill (1936) - Martin du Gard (1937) - Buck (1938) - Sillanpää (1939) - Nincs díj (II. világháború) - Jensen (1944) - G. Mistral (1945) - Hesse (1946) - Gide (1947) - Eliot (1948) - Faulkner (1949) - Russell (1950) |
| 1951 – 1975 | Lagerkvist (1951) - Mauriac (1952) - Churchill (1953) - Hemingway (1954) - Laxness (1955) - Jiménez (1956) - Camus (1957) - Pasternak (1958) - Quasimodo (1959) - Perse (1960) - Andrić (1961) - Steinbeck (1962) - Seferis (1963). - Sartre (1964) - Sholokhov (1965) - Agnon / Sachs (1966) - Asturias (1967) - Kawabata (1968) - Beckett (1969) - Szolzsenyicin (1970) - Neruda (1971) - Böll (1972) - White (1973) - Johnson / Martinson (1974) - Montale (1975). |
| 1976 – 2000 | Bellow (1976) - Aleixandre (1977) - Singer (1978) - Elytis (1979) - Miłosz (1980) - Canetti (1981) - García Márquez (1982) - Golding (1983) - Seifert (1984) - Simon (1985) - Soyinka (1986) - Brodsky (1987). - Mahfouz (1988) - Cela (1989) - Paz (1990) - Gordimer (1991) - Walcott (1992) - Morrison (1993) - Ōe (1994) - Heaney (1995) - Szymborska (1996) - Fo (1997) - Saramago (1998) - Grass (1999) - Gao (2000) |
| 2001 - jelenleg | Naipaul (2001) - Kertész (2002) - Coetzee (2003) - Jelinek (2004) - Pinter (2005) - Pamuk (2006) - Lessing (2007) - Le Clézio (2008) - Müller (2009) - Vargas Llosa (2010) - Tranströmer (2011). Mo (2012) - Munro (2013) - Modiano (2014) - Alexievich (2015) - Dylan (2016) - Ishiguro (2017) - Nincs hivatalos díj Condé (Új Akadémiai Díj) (2018) - Tokarczuk (2018) - Handke (2019) - Glück (2020) |
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Bjّrnstjerne Martinius Bjّrnson?
V: Bjّrnstjerne Martinius Bjّrnson norvég drámaíró, író és költő volt, aki 1903-ban irodalmi Nobel-díjat kapott.
K: Mi a családi háttere?
V: Apja lutheránus lelkész volt, de Bjّrnson elutasította a szervezett vallást. Feleségül vette Karoline Reimers-t, egy híres színpadi színésznőt, és fiuk, Bjّrn szintén nagy sikereket ért el színpadi színészként, és szerepelt néhány korai némafilmben. Lányuk, Bergljot Henrik Ibsen fiához, Sigurdhoz ment feleségül.
K: Hol járt iskolába?
V: Az oslói Heltbergs Studentfabrikk gimnáziumba járt Henrik Ibsen mellett, de az oslói egyetemről kimaradt. Húszas évei elején már irodalmi kritikákat írt a norvég Morgenbladet című újságnak.
K: Melyik az egyik legismertebb műve?
V: Nemzetközi szinten leginkább a norvégiai paraszti életről szóló történeteiről ismert. Synnِve Solbakken című regényét háromszor is megfilmesítették.
K: Milyen más tevékenységet folytatott az íráson kívül?
V: Az írás mellett Bjّrnson színpadi rendezőként is dolgozott, később pedig egy másik lap, az Aftenbladet szerkesztője volt, ahol tüzes liberális vezércikkeket írt, és szenvedélyesen védelmezte Alfred Dreyfust.
K: Melyik versét írta, amely a norvég nemzeti himnusz lett?
V: Ő írta az "Igen, szeretjük ezt a földet" című verset, amely a norvég nemzeti himnusz lett.
K: Hogyan halt meg?
V: Halálának oka ismeretlen.
Keres