Borisz Leonyidovics Paszternak (1890. február 10. [O.S. január 29.] - 1960. május 30.) orosz költő, regényíró és műfordító. Szülei ukrán zsidók voltak. Szülőhazájában, Oroszországban Paszternak Nővérem, az élet című antológiája az egyik legnagyobb hatású gyűjtemény, amely valaha orosz nyelven megjelent. Továbbá Paszternak Goethe, Schiller és Shakespeare színdarabjainak fordításai rendkívül népszerűek az orosz közönség körében.

Életének főbb állomásai és irodalmi pályája

Paszternak egy művészetek iránt fogékony családban nőtt fel; már korán költői tehetségét mutatta. Költészetében a személyes élmények, a természeti képek és az emberi lelkiismeret kérdései kapnak hangsúlyt. Művészetét a lírai hang, a belső életre való összpontosítás és az egyén szabadságának védelme jellemzi, gyakran moralizáló, ugyanakkor meditatív tónusban.

Költészet és műfordítás

Paszternak fontos költői hagyatékot hagyott az orosz irodalomra: versei a 20. századi orosz líra legjelentősebb alkotásai közé tartoznak. Sok versében a szépség, a szerelem és a lét kérdései jelennek meg, de visszatérő téma a művész felelőssége is a társadalommal szemben. Kiemelkedő műfordítói munkássága – különösen Goethe, Schiller és Shakespeare műveinek átültetése – jelentős hatással volt arra, hogyan értelmezték ezeket a szerzőket az orosz olvasók és színházak.

Doktor Zsivago, kiadás és nemzetközi visszhang

Oroszországon kívül Paszternakot leginkább a Doktor Zsivago szerzőjeként ismerik, amely az 1905-ös orosz forradalom és a második világháború között játszódik. A regény középpontjában egy orvos és költő, Jurij Zsivago élete áll, és a mű nagyívű képet ad az egyén és a történelem ütközéséről, az emberi sorsok sodródásáról a politikai eseményekben. A szocialista állammal szembeni független álláspontja miatt a Doktor Zsivago kiadását a Szovjetunióban megtagadták. A Doktor Zsivago gépiratát Milánóba csempészték, és 1957-ben adták ki.

A regény nemcsak irodalmi elismerést hozott, hanem politikai vihart is: a szovjet hatalom hevesen támadta a művet, mert az a bolsevik forradalom és a totalitárius rendszerek ábrázolásában az egyén belső világát és lelki autonómiáját helyezte előtérbe.

Nobel-díj és politikai konfliktus

Paszternak a következő évben megkapta az irodalmi Nobel-díjat, ami megalázta és feldühítette a Szovjetunió Kommunista Pártját. A KPKSZ és a Szovjet Írószövetség ellene indított masszív kampánya közepette Paszternak vonakodva beleegyezett, hogy visszautasítja a díjat. A Nobel-bizottságnak írt levelében Paszternak a szovjet állam reakciója volt az egyetlen oka döntésének. Még mindig ő szerepel az adott év díjazottjaként.

A díj körüli botrány rávilágított arra is, hogyan viszonyult a szovjet hatalom az attól független gondolkodó művészekhez, és nemzetközi szinten nagy figyelmet keltett a művészi szabadság korlátozása miatt.

Késői évek, halál és örökség

Amikor 1960-ban tüdőrákban elhunyt, a Paszternak elleni kampány már ártott az SZSZK nemzetközi hitelességének. A szamizdat módszereket később Alekszandr Szolzsenyicin és más szovjet disszidensek folytatták, bővítették és finomították. Paszternak irodalmi hatása azonban túllépte a politikai vitákat: költészete és prózája továbbra is olvasott, elemzett és tanított az egész világon.

A Doktor Zsivago nemzetközi ismertségét tovább növelte a David Lean által rendezett filadaptáció (1965), amely új olvasókat hozott a regénynek és még inkább felhívta a figyelmet Paszternak életművére. Ma Paszternakot olyan szerzőként tartják számon, aki a 20. századi orosz irodalomban az egyéni lelkiismeret és a művészi függetlenség hangját képviselte.

Összegzés

Borisz Paszternak munkássága – költészet, műfordítás és próza – tartós nyomot hagyott az orosz és a nemzetközi irodalomban. Műveiben az emberi sors, a belső szabadság és a művészi felelősség állnak középpontban, s bár életét politikai konfliktusok árnyékolták be, alkotásai ma is élénken hatnak az olvasókra és az irodalomkutatókra egyaránt.