Gabriel García Márquez

Korai életút

Márquez a kolumbiai Aracatacában született. Szülei Gabriel Eligio García és Luisa Santiaga Márquez voltak. Apja gyógyszerész volt. Édesanyja fiatalon elhagyta őt, és nagyszülei és apja nevelték fel. A CartagenaiEgyetemen tanult.

Márquez 1984-ben

Karrier

Újságíróként kezdte, és számos híres tényirodalmi művet és novellát írt. Márquez tizennyolc éves korában kezdett írni. Arról kezdett írni, hogy egy régi házban élt a nagyszüleivel.

Legismertebb regényei: Száz év magány (1967), A pátriárka ősze (1975), Egy előre bejelentett halál krónikája (1981), Szerelem a kolera idején (1985).

Könyveinek többsége a szülőhelyén, Aracatacában játszódik, vagy ott játszódik. Többnyire realista vagy mágikus realista könyveket írt. Motívumai közé tartozott a magány és az erőszak.

Nobel-díj

1982-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat "regényeiért és novelláiért, amelyekben a fantasztikus és a realista egy gazdag képzeletvilágban ötvöződik, és amelyekben egy kontinens életét és konfliktusait tükrözi". A díj átvételekor Márquez "Latin-Amerika magánya" címmel mondott beszédet.

García Márquez dedikálja a Száz év magány egy példányát Havannában, Kubában.

Újabb munkák

2002-ben jelent meg Vivir para contarla című memoárja, amely egy tervezett háromkötetes önéletrajz első darabja. 2004-ben egy másik könyvet is kiadott, Emlékeim a melankolikus kurvákról címmel. Ez számos problémát és vitát okozott Iránban. Ezt a könyvet Iránban betiltották.

Filmek

Számos története más írókat és rendezőket is megihletett. Az olasz rendező, Francesco Rosi 1987-ben rendezte meg a Cronaca di una morte annunciata című filmet, amely a Márquez által írt Egy előre bejelentett halál krónikája alapján készült.

García Márquez művéből számos film készült. Néhány filmforgatókönyvet is írt. A forgatókönyvek megírásában gyakran dolgozott együtt Carlos Fuentes-szel. Híres könyvéből, a Szerelem a kolera idején címűből 2007-ben film is készült.

Személyes élet

Márquez akkor ismerkedett meg feleségével, Mercedes Barchával, amikor még egyetemre jártak. Össze akartak házasodni, amikor mindketten befejezték a főiskolát, de Márquezt Európába küldték. Amikor visszatért, Márquez 1958-ban feleségül vette Barchát.

Márqueznek két fia született Barchával. Első fia, Rodrigo García 1959-ben született, egy évvel Márquez és Barcha házassága után. Második fia, Gonzalo 1962-ben született Mexikóban. Rodrigo filmrendező, Gonzalo pedig grafikus.

Márquez és családja busszal utazott Mexikóba. Mexikóvárosban telepedtek le. Márquez mindig is szerette volna látni az Egyesült Államok déli részét, mert William Faulkner írásait ez ihlette. Márquez Mexikóvárosban élt a családjával.

Egészség

1999-ben García Márqueznél nyirokrendszeri rákot diagnosztizáltak. Kemoterápián esett át, és gyorsan felépült. Márqueznél azonban az öregedés mellékhatásai jelentkeztek, ami 2008 májusában a visszavonulásához vezetett.

Márquez 2012-ben Alzheimer-kórban megbetegedett. 2014. április 3-án Márquez kórházba került Mexikóban. Tüdő- és húgyúti fertőzései voltak, és kiszáradásban szenvedett. Márquez később tüdőgyulladást kapott.

Halál

Márquez 87 éves korában tüdőgyulladásban halt meg Mexikóvárosban, Mexikóban. Földi maradványait másnap elhamvasztották.

Márquez 2005-ben


Márquez 2009-ben

Irodalmi mű

Regények

• Levélvihar (1958)
• Senki sem ír az ezredesnek (1961)
• A gonosz órájában (1962)
• Száz év magány (1967)

• A pátriárka ősze (1975)
• Egy előre bejelentett halál krónikája (1981)
• Szerelem a kolera idején (1985)
• A tábornok a labirintusában (1989)
• Szerelem és más démonok (1994)
• Melankolikus kurváim emlékei (2004)

Rövid történetgyűjtemények

• Big Mama's Funeral (1962)
• Innocent Eréndira (1972)
• Egy kék kutya szemei (1974)
• Furcsa zarándokok (1992)

Nem fikciós

• Egy hajótörött tengerész története (1970)
• Titokban Chilében (1986)
• Hírek egy emberrablásról (1996)
• Élve mesélni a történetet (2002)

Márquez emléktáblája Párizsban