Harold Pinter CH CBE (1930. október 10. – 2008. december 24.) a brit drámaíró, forgatókönyvíró, rendező és színész. Pinter zsidó családban született, és a kelet-londoni Hackneyben nőtt fel. Munkássága során egyszerre volt művészeti úttörő és közéleti figura: drámái a második világháború utáni brit színház egyik meghatározó hangját jelentik.

Színdarabjai közé tartozik többek között A születésnapi parti, A házmester, a Hazatérés és az Árulás, amelyeket filmre is vittek. Pinter emellett számos filmmel és adaptációval is foglalkozott: átírta és forgatókönyvezte mások műveit, többek között A francia hadnagy asszonya, A per és a nyomozó filmváltozataihoz is hozzájárult. Drámái gyakran a hétköznapi párbeszédek mögé rejtett feszültséget, hatalmi játszmákat és emberi kiszolgáltatottságot ábrázolják.

Az angol kritika, köztük Irving Wardle kritikus, korai darabjait "fenyegető komédiáknak" nevezte, utalva arra, hogy a látszólag hétköznapi helyzetek hamar fenyegetővé, szürreálissá válnak, ahogy szereplői váratlanul és zavaróan viselkednek. Pinter maga is elismerte, hogy Samuel Beckett hatott korai munkáira: a két szerző barátsága kölcsönös szakmai párbeszédet is jelentett, vázlatok és megjegyzések cseréjével.

Művészi stílus és hatás

Pinter drámáiban a nyelv és a csend egyaránt jelentős szerepet kap: a kimondott szavak és a kimondatlan szándékok feszültségének dramatizálásával teremt kellemetlen, ú.n. "Pinteresque" atmoszférát. Jellemzőek a rövid párbeszédek, a hosszabb szünetek, a félbehagyott mondatok és a hatalom, valamint a dominancia finom megjelenítése a mindennapi kommunikációban. Munkái erősen befolyásolták a modern drámaírást és a színházi nyelvet.

Díjak és elismerések

Pinter számos rangos elismerést kapott pályafutása során. Csak a legfontosabbak közül kiemelendő, hogy 2005-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat, amelyet a Svéd Akadémia a mindennapi fecsegés mélyén meghúzódó krízisek feltárásáért és a hatalom titkos tereibe való bemeneteléért ítélt neki. Emellett több nemzeti kitüntetése és színházi díja is volt, amelyek nemcsak Angliában, hanem nemzetközi szinten is elismerték munkásságát.

Politikai szerepvállalás

Pinter a színház mellett aktív közéleti szereplő volt: élesen bírálta a nukleáris fegyverkezést, valamint az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kül- és hadpolitikai döntéseit, különösen az iraki inváziót. Nyíltan vállalta politikai nézeteit publicisztikákban, beszédekben és interjúkban, ami vitákat is kiváltott és tovább növelte ismertségét a nyilvánosságban.

Magánélet és halál

Pinter 1956 és 1980 között Vivien Merchant színésznővel élt házasságban; 1980-tól haláláig Antonia Fraser írónő volt a felesége. Vivien Merchanttel közös házasságukból egy gyermek született. 2001-ben diagnosztizáltak nála nyelőcsőrákot, és a betegség később áttéteket adott a májában; Pinter 2008. december 24-én, Londonban halt meg.

Örökség

Pinter művei ma is rendszeresen szerepelnek a nemzetközi repertoárokon: színházakban, fesztiválokon és filmes feldolgozásokban. A "Pinteresque" fogalma beépült az irodalmi és színházi szóhasználatba, és munkássága továbbra is inspirálja a drámaírókat, rendezőket és színészeket szerte a világon.