A 2006-os atlanti hurrikánszezon a trópusi ciklonok éves ciklusának egyik eseménye volt. Hivatalosan 2006. június 1-jén kezdődött, és 2006. november 30-ig tartott. A szezon során tíz trópusi vihar alakult ki, amelyek közül öt erősödött hurrikánná. A felülvizsgálatok során egy, a szezonban keletkezett trópusi rendszer neve hiányzott a kezdeti jegyzékből (az úgynevezett „névtelen” trópusi vihar). Bár a szezon aktivitása messze elmaradt a rendkívül aktív 2005-ös évitől, a kialakuló viharok helyi hatásai még így is komoly figyelmet igényeltek.

Szokatlan jelenség volt, hogy egy, a 2005-ös szezonból származó rendszer, a Zeta, az év végét követően még januárban is továbblétezett — ez a feljegyzések szerint a második alkalom volt, hogy két naptári év alatt két trópusi ciklon folytatta működését. Emellett a szezon nem produkált olyan erős és nagy számú rendszert, mint 2005, így a médiafigyelem és a lakossági felkészülés a korábbi év tapasztalatai miatt különösen hangsúlyos volt.

A szezon mérsékeltebb aktivitásához jelentősen hozzájárult egy El Niño esemény, valamint a Szaharai légréteg (Saharan Air Layer) jelenléte az Atlanti-óceán trópusi részén: ezek a tényezők megnövelték a felszíni és felső szint közötti vertikális szélnyírást, szárazabb levegőt hoztak, és korlátozták a viharképződés esélyét. Ennek következtében a szezon összaktivitása — az ACE-index alapján mérve — az átlag alatt maradt, és október 2. után többé nem alakult ki tartós trópusi ciklon a szezon hátralévő részében.

Az Egyesült Államok keleti partja és különösen Florida állama több trópusi rendszer hatását érezte: ezek általában heves záporokat, élénk viharos széllökéseket és helyi áradásokat okoztak, de a szezon során szerencsére nem volt jellemző a nagyléptékű, országszerte pusztító hurrikán-rajzás. A Karib-térségben és a Mexikó partvidékén egyes viharok lokális károkat és árvízveszélyt jelentettek, illetve mezőgazdasági és infrastruktúra-károkat okoztak a helyi közösségeknek.

A 2006-os szezon tanulságai közé tartozik, hogy a klimatikus tényezők (például El Niño és a Szaharai por) jelentősen befolyásolhatják egy adott év aktivitását, továbbá hogy a rövid távú előrejelzések és a kockázatkommunikáció szerepe kulcsfontosságú: a 2005-ös, rendkívül aktív szezon után a meteorológiai szolgálatok és a lakosság is fokozottan figyelt és készült a lehetséges viharokra.