Extratrópusi (középtávú) ciklon: meghatározás, kialakulás és hatások

Extratrópusi ciklon: meghatározás, kialakulás és hatások — ismerd meg a frontok működését, az erős szelet, heves csapadékot és viharok okát Európában és Észak‑Amerikában.

Az extratrópusi ciklon (más néven középtávú ciklon) a ciklonok egy típusa: kiterjedt, alacsony légnyomású időjárási rendszer, amelyhez felhőzet, csapadék és gyakran erős, viharos szél társul. Ezek a rendszerek leggyakrabban az Egyenlítőtől számítva a 30°–60° közötti szélességi körök között alakulnak ki, és nem azonosak a trópusi vagy a sarkvidéki ciklonokkal. Általában hideg- és melegfrontok összetett rendszeréből állnak, amelyek esőt, kiterjedt szélzést, néha tornádókat és akár jégesőt is okozhatnak.

Szerkezet és jellemzők

Az északi féltekén egy extratrópusi ciklon a óramutató járásával ellentétesen forog (a déli féltekén az óramutató járásával egyezően). Általában kör vagy ovális alakú, tipikus átmérője körülbelül 1000 km, de mérete néhány száz kilométertől több ezer kilométerig változhat. A ciklonokhoz frontok kapcsolódnak: a melegfront, a hidegfront és a későbbi front elzáródása határozza meg a csapadék- és szélviszonyokat. A ciklon középpontja felhősebb és gyakrabban jár csapadékkal; a szél iránya és ereje a frontok áthaladásával folyamatosan változik.

Képződés és fejlődés

A legtöbb extratrópusi ciklon a légköri baroklin instabilitás következtében jön létre, amikor hideg és meleg légtömegek találkoznak. Fontos szerepe van a felső szintű hullámoknak és az erős jet-streamnek: egy felszínközeli nyomáscsökkenés (ciklogenezis) gyakran felső troposzférikus örvényléshez kapcsolódik, amely tovább mélyíti a felszíni centrumot. A ciklon fejlődési szakaszai általában:

• Keletkezés: kezdeti nyomásesés és frontképződés a frontális zónában.
• Megerősödés: a rendszer intenzívebbé válik, a meleg- és hidegfrontok kiterjedtebbek, a szél és csapadék fokozódik.
• Elzáródás: a gyorsabb hidegfront utoléri a melegfrontot, kialakul az elzáródott front (front elzáródását), és a rendszer strukturálisan átalakul.
• Gyengülés és feloszlás: a ciklon levegővel való feltöltődése, a nyomás emelkedése és az időjárási jelenségek fokozatos megszűnése.

Gyors intenzívedés („időjárási bomba”)

Bizonyos esetekben a ciklon légnyomása rendkívül gyorsan csökken: ha a centrum légnyomása rövid idő alatt nagymértékben csökken, azt explosive cyclogenesis-nek, köznyelven „időjárási bombának” nevezik. Ilyen gyors mélyüléskor a vihar jelentősen megerősödik; ha például a nyomás 24 órán belül legalább 24 hPa-tal csökken (a pontos küszöb a szélességtől függ), akkor az általánosan „bombázásnak” tekintett jelenség. Ha a nyomás óránként gyors ütemben csökken, akkor — ahogy a korábbi szöveg is említi — ha nyomásuk millibarral, akkor ez a folyamat időjárási bombának nevezhető.

Extratrópusi átalakulás és regionális példák

Egyes extratrópusi ciklonok olyan trópusi ciklonokból keletkeznek, amelyek gyengülnek, amikor hidegebb vizek fölé vonulnak, de a magjuk nem semmisül meg teljesen. Az ilyen átalakulás során a trópusi rendszer elveszíti forró magját és frontális jellemzőket vesz fel: ez az extratrópikus átmenet. Néha ezek a rendszerek az átalakulás során újból megerősödnek, és extratrópusi ciklonként még súlyosabb hatást képesek kifejteni; előfordul, hogy megmarad a „szem” jellegű szerkezet is.

Tipikus regionális példák:

• Európai szélviharok: az Atlanti-óceán északi részéről érkező mély ciklonok erős szélviharokat hozhatnak Európa nyugati és középső részeire.
• Nor'easter-ek: az Észak-Amerika északi-keleti partvidékén gyakoriak; rendszerint hideg évszakokban (késő ősszel–télen) alakulnak ki, nagy havazást és viharos szelet okozva.
• Példaként: a Hazel hurrikán például extratrópusi volt, amikor Kanadába, Torontó környékére csapódott, és azonban még hurrikánszintű hatásokat okozott.

Hatások és veszélyek

Az extratrópusi ciklonok veszélyei sokrétűek:

• nagy mennyiségű csapadék (eső, havas csapadék) — árvíz és belvíz veszély;
• erős, viharos szél — épületek, elektromos hálózatok károsodása, közlekedési fennakadások;
• magas hullámok és part menti viharok — part menti erózió, árapály jellegű hatások;
• tornádók és viharos lokális jelenségek a frontok mentén;
• télen hóviharok, hótorlaszok, jegesedés és rossz látási viszonyok.

Megfigyelés és előrejelzés

Az extratrópusi ciklonok követéséhez széleskörű megfigyelési hálózat és numerikus időjárási modellezés szükséges: műholdképek, radarmérések, felszíni és felső légköri (ballonos) adatok, valamint a globális modellek és ensemble-rendszerek kombinációja adja az alapot a pontos előrejelzéshez. A meteorológusok különösen figyelik a jet-streamet, a felső szintű hullámokat és az óceáni hőmérsékleti mintázatokat, mert ezek előre jelzik a ciklonok keletkezését és fejlődését.

Mit tehetünk vihar esetén?

Általános óvintézkedések:

• kövesse a hivatalos meteorológiai riasztásokat és figyelmeztetéseket;
• vihar idején kerülje a felesleges közlekedést, erős szélben ne parkoljon fák vagy épületek közelében;
• biztosítsa a laza tárgyakat, erős szél vagy árvíz veszélye esetén készítsen vészhelyzeti csomagot;
• part menti területeken kövesse az ár- és hullámviharra vonatkozó helyi utasításokat.

Összefoglalva: az extratrópusi ciklonok a mérsékelt övek alapvető időjárási rendszerei, amelyek frontális szerkezetük miatt széleskörű hatást gyakorolnak a csapadékra, szélre és hőmérsékletre. Megfigyelésük és előrejelzésük alapja a felszíni és felső légrétegek együttes vizsgálata, míg hatásuk mérséklése a korai figyelmeztetésen és a megfelelő védekezésen múlik.

Kérdések és válaszok

K: Mi az az extratrópusi ciklon?

K: Miben különbözik egy extratrópusi ciklon a trópusi ciklonoktól vagy a sarkvidéki alacsony nyomású időjárási területektől?

K: Milyen irányba fordulnak az extratrópusi ciklonok az északi féltekén?

K: Milyen alakú egy extratrópusi ciklon általában?

K: Mi történhet, ha egy trópusi vihar legyengül, de nem pusztul el, amikor hideg víz fölé vonul?

K: Hogyan alakulnak ki az európai szélviharok?

K: Hogyan alakulnak ki a nor'easters?

Keresés betűvel