El Niño–déli oszcilláció (ENSO): meghatározás, okok és időjárási hatások

El Niño–déli oszcilláció (ENSO): meghatározás, okok és globális időjárási hatások — hogyan okoz aszályt, árvizeket és klímaváltozási kockázatokat, előrejelzések és példák.

Az El Niño-Southern Oscillation (röviden ENSO) a Csendes-óceánban zajló természetes eseményt jelöli. El Niño és La Niña néven is emlegetik. Spanyolul "kisfiút" és "kislányt" jelentenek.

Az El Niño akkor következik be, amikor a Csendes-óceán trópusi felszíni vizében megemelkedik a tengervíz hőmérséklete. A Csendes-óceánban két-ötévente fordul elő ez az esemény. Karácsony körül gyenge, meleg áramlás indul meg Ecuador és Peru partjai mentén. Csak néhány héttől egy hónapig vagy tovább tart. Három-hétévente egy El Niño esemény több hónapig is eltarthat. Ez megváltoztathatja az időjárást, és világszerte jelentős hatásokkal járhat. Ausztráliában és Délkelet-Ázsiában aszályos időjárás alakulhat ki, de Peru sivatagjaiban nagyon sok eső esik. Kelet-Afrikában mindkettő előfordulhat. La Niña esemény esetén az időjárási minták megfordulnak.

A déli oszcillációt Sir Gilbert Walker fedezte fel 1923-ban. Ez a Csendes- és az Indiai-óceán közötti légköri nyomás "hintázása". A két helyen mért légnyomás között fordított kapcsolat áll fenn: Darwin, Ausztrália, az Indiai-óceánon és Tahiti szigete a Csendes-óceán déli részén. A déli oszcillációs index (SOI) a Tahitin és Darwinban mért tengerszint feletti légnyomás különbsége. A Hidegnyelv-index (CT) azt méri, hogy a Csendes-óceán középső és keleti részén, az Egyenlítő közelében a tengerfelszín átlagos hőmérséklete mennyire tér el az éves ciklustól. A két mérés antikorrelál, így a negatív SOI általában szokatlanul meleg óceáni széllel, az úgynevezett El Niñóval együtt jár.

Az 1980-as évek elejére világossá vált, hogy az El Niño és a déli oszcilláció összefügg, és az ENSO rövidítést használják e nagyszabású esemény leírására.

A 2010-2011-esqueenslandi árvizeket egy La Niña esemény okozta, amely nagyon heves esőzéseket hozott Ausztrália keleti partvidékére. Más nagy árvizek is történtek Ausztráliában La Niña idején: 1916, 1917, 1950, 1954-1956 és 1973-1975. A 2010-2011-es queenslandi áradások költségeit 30 milliárd ausztrál dollárra becsülték.

Mi okozza az ENSO-t és hogyan működik?

Az ENSO alapja a tenger és a légkör közötti kölcsönhatás a trópusi Csendes-óceánon. Normális (semleges) állapotban a keleti egyenlítői partoknál hideg felszíni víz van az erős feláramlás (upwelling) miatt, míg a nyugati Csendes-óceán közelében meleg, nedves időjárás és a "meleg medence" található. Ezt a párhuzamos áramlást és légkör mozgását a Walker-ciklon tartja fenn, amely keleti irányba fújó passzát-széllel kapcsolódik.

El Niño alatt a keleti és középső trópusi Csendes-óceán felszíni vize melegszik fel: a passzát-szelek gyengülnek vagy megfordulnak, csökken az upwelling, a meleg felszíni víz nyugat felől kelet felé terjed. Ennek hatására eltolódnak a csapadékminták és megváltozik a légköri cirkuláció.

La Niña ezzel ellentétes: a passzát-szelek megszilárdulnak, több hideg víz áramlik fel a felszínre a keleti Csendes-óceánnál, a keleti partoknál átlag alatti felszíni hőmérsékletek alakulnak ki, és az időjárási hatások is fordítottak lesznek az El Niñohoz képest.

Mérések és indexek

• SOI (Southern Oscillation Index): a Tahiti és Darwin közti légnyomáskülönbségen alapul. A negatív SOI gyakran El Niñohoz, a pozitív SOI La Niñához kapcsolódik.
• NINO indexek (pl. Nino3.4): a tengerfelszín-hőmérséklet (SST) anomáliáit mérik a Csendes-óceán különböző régióiban. A Nino3.4 zóna hosszú távú előrejelzéseknél gyakran használt.
• CT (Cold Tongue) index: a középső-keleti egyenlítői sáv átlagos hőmérséklet-eltérését méri.

Az ENSO eseményt általában akkor jelölik El Niñoként, ha a NINO3.4-index legalább +0,5°C-nál magasabb anomália több egymást követő hónapon át (általában 3 hónap) fennáll. Hasonló küszöbök és időhosszok vonatkoznak La Niñára negatív anomáliák esetén, bár a definíciók és a határértékek intézményenként változhatnak.

Globális időjárási és ökológiai hatások

Az ENSO világszinten módosítja a csapadék- és hőmérsékletmintákat:

• Dél-Amerika nyugati partvidékén (Peru, Ecuador): El Niño idején jelentősen megnő az esőzés és a tengervíz felmelegedése, ami árvizekhez, földcsuszamlásokhoz és súlyos halászati kieséshez vezethet (csökken az upwelling és a tápanyagbevitel).
• Ausztráliában és Délkelet-Ázsiában El Niño gyakran aszályot okoz, míg La Niña heves esőzéseket és árvizeket idéz elő (például a korábban említett 2010-2011-esqueenslandi árvizeket).
• Kelet-Afrikában El Niño együtt járhat nagyobb csapadékkal, míg La Niña aszályokhoz vezethet, de a helyi hatások régiónként eltérnek.
• Észak-Amerikában El Niño gyakran melegebb teleket hoz az északi részeken és csapadékosabb időt a déli részeken; az Atlanti-hurrikán szezonra általában gátló hatással van (kevesebb erős vihar), míg a keleti és közép-csendes-óceáni trópusi viharok aktivitása nőhet.
• Globálisan növekszik a korallfehéredés kockázata a melegebb tengervíz miatt, és sok szárazföldi ökoszisztéma is érzékenyen reagál a csapadékminták eltolódására.

Gazdasági és társadalmi következmények

Az ENSO komoly hatással lehet a mezőgazdaságra (terméskiesés aszály vagy túl sok csapadék miatt), a halászatra (például a peruani anchoa-állományok csökkenése El Niño idején), az infrastruktúrára (árvizek, földcsuszamlások), az energiaellátásra és az egészségügyi helyzetre (pl. vízzel terjedő betegségek, rovarok által terjesztett járványok változó kockázata). A 1997–1998-as és az 2015–2016-os El Niño események különösen súlyos nemzetközi gazdasági és humanitárius hatásokat idéztek elő.

Előrejelzés és alkalmazkodás

Az ENSO-t ma számos nemzetközi megfigyelőhálózat és számítógépes klímamodell figyeli (óceáni hőmérséklet-szenzorok, műholdak, bóják és légköri mérések). A szezonális előrejelzések segítik a mezőgazdaságot, vízgazdálkodást és katasztrófavédelmet abban, hogy felkészüljenek a várható hatásokra. Az előrejelzések azonban bizonytalanságot hordoznak: az események pontos kezdete, erőssége és kitartása nehezen prognosztizálható hónapokra előre.

Környezeti változások és jövő

A klímaváltozás hatása az ENSO dinamikájára még kutatás tárgya. Egyes tanulmányok arra utalnak, hogy a szélsőséges ENSO-események (erős El Niño vagy La Niña) gyakoribbá vagy intenzívebbé válhatnak, de a tudományos konszenzus még nem teljes. Emiatt fontos a megfigyelések folyamatos fejlesztése, a modellezés finomítása és a társadalmi alkalmazkodás erősítése.

Mit tehetünk előre?

• Kövesse a hivatalos meteorológiai és klímaelőrejelzéseket, amelyek figyelmeztetéseket adnak az ENSO-hoz kapcsolódó kockázatokról.
• Az érintett ágazatok (mezőgazdaság, halászat, vízgazdálkodás) készítsenek kockázatkezelési terveket és alkalmazkodási intézkedéseket.
• Támogassa a korai figyelmeztető rendszerek és a közösségi felkészültség fejlesztését, hogy csökkentsék az ENSO okozta károkat és emberi szenvedést.

Összefoglalva: az ENSO egy távoli óceáni-légköri jelenség, amely globális következményekkel bír. Megfigyelése és megértése létfontosságú az időjárási kockázatok mérsékléséhez és a gazdasági és társadalmi alkalmazkodáshoz.

Kérdések és válaszok

K: Mi az az El Niño-Déli Oszcilláció (ENSO)?

K: Milyen gyakran fordul elő ez az esemény?

K: Milyen hatásai vannak az ENSO-nak?

K: Ki fedezte fel a déli oszcillációt?

K: Mi az a Déli Oszcillációs Index (SOI)?

K: Mi okozta a 2010-2011-es queenslandi árvizeket?

Keresés betűvel