A Szovjetunió először 1952-ben küldött sportolókat az olimpiai játékokra. Összesen 18 alkalommal képviseltette magát a nemzetközi olimpiákon: kilencszer a nyári és kilencszer a téli játékokon. A nyári olimpiai játékokon a kilenc részvételből hétszer a Szovjetunió végzett az éremtáblázat élén; kétszer lett második. A téli játékokon szintén kilenc részvételből hétszer érték el az első helyet az érmek számát tekintve, és kétszer zártak második helyen.
A Szovjetunió Olimpiai Bizottsága és a belépés
Szovjetunió Olimpiai Bizottságát 1951. április 21-én hozták létre, és a NOB 1951. május 7-én fogadta el tagként. Ez lehetővé tette, hogy a Szovjetunió 1952-ben először vegyen részt hivatalosan az 1952. évi helsinki nyári olimpiai játékokon.
Első érmek és korai sikerek
Az 1952. évi helsinki játékokon született az ország első olimpiai aranya: 1952. július 20-án Nina Romashkova nyerte a női diszkoszvetést, új olimpiai rekordot állítva fel. A 1956-os Cortina d'Ampezzó-i téli játékok jelentették a szovjet sportolók debütálását téli olimpián; az első téli aranyat Ljubov Kozyreva szerezte a női sífutás 10 km-es versenyszámában.
Főbb sportágak és kiemelkedő versenyzők
A Szovjetunió a kialakuló szisztéma és állami támogatás révén kiemelkedően eredményes volt több sportágban, különösen:
- torna (női és férfi)
- atlétika
- vívás
- úszás
- birkozás és súlyemelés
- evezés, kajak-kenu
- téli sportok közül különösen a sífutás és műkorcsolya
Kiemelkedő egyéni teljesítményekre több példát is találunk: Larisa Latynina tornász 18 olimpiai érmével a történelem legsikeresebb versenyzői közé tartozott; Nikolai Andrianov (torna) 15 érmet szerzett; Olga Korbut és Aleksandr Dityatin is maradandót alkottak a tornában; a nehézsúlyú birkózó Aleksandr Karelin pedig a későbbi években (1988 és 1992) aranyérmeket nyert, amely tükrözi a szovjet/posztszovjet birkózás erejét.
Politika és bojkottok
A hidegháborús érában az olimpiai részvétel gyakran politikai döntésektől függött: a Szovjetunió volt a házigazda az 1980. évi moszkvai nyári olimpiai játékok-nak, amelyeket jelentős, elsősorban az Egyesült Államok vezette bojkott sújtott. Válaszul a Szovjetunió és szövetségesei bojkottálták a következő, 1984-es Los Angeles-i játékokat.
A Szovjetunió felbomlása és az 1992-es Egyesített Csapat
A Szovjetunió 1991. december 26-án megszűnt. A Szovjetunió Olimpiai Bizottsága hivatalosan 1992. március 12-én oszlott fel. A következő, 1992-es olimpiai évben — mivel a függetlenedő köztársaságok nem mind rendelkeztek még külön Nemzeti Olimpiai Bizottsággal vagy teljes NOB-jogosultsággal — a korábbi szovjet köztársaságok többsége egyesített formában indult:
- A barcelonai játékokon a Szovjetuniót felváltó Egyesített Csapat az olimpiai zászló alatt versenyzett, és az éremtáblázaton az első helyen végzett; az olimpiai zászlót és az olimpiai indulót használták a nemzeti jelképek helyett.
- Az Egyesített Csapat az év elején az Albertville-i téli játékokon is indult. A posztszovjet térség országaiból eltérő részvétel történt a téli és a nyári játékokon: egyes volt tagköztársaságok (például a három balti állam) 1992-től már külön, független delegációként jelentek meg.
Örökség
A Szovjetunió sportolói és rendszere nagy hatást gyakorolt az olimpiai sportokra: a rendszeres, állami támogatáson és szervezésen alapuló felkészítés hosszú távon biztosította a nemzetközi sikereket, ugyanakkor a politikai befolyás, a bojkottok és a későbbi doppingviták is részei voltak ennek a történetnek. A Szovjetunió felbomlása után a korábbi tagköztársaságok többsége — mint Oroszország, Ukrajna, Kazahsztán, Fehéroroszország és mások — saját Nemzeti Olimpiai Bizottságot hozott létre, és a további években önállóan versenyeztek az olimpiákon.
A fenti összefoglaló kiegészíti az eredeti tényeket: a részvétel kezdete, a jelentős eredmények, a politikai összefüggések és az 1992 utáni átmenet bemutatásával.