Optikai csalódás
Az optikai illúzió (más néven vizuális illúzió) olyan képeket mutat, amelyek eltérnek a normál valóságtól.
A szem által gyűjtött információkat az agy feldolgozza, és így alakul ki az érzékelés. Ez normális, de ezekben az esetekben a megjelenés nem egyezik az ingerforrás fizikai mérésével.
A vizuális illúziónak három fő típusa van:
- szó szerinti optikai csalódások, amelyek olyan képeket hoznak létre, amelyek különböznek az őket alkotó tárgyaktól.
- fiziológiai illúziók: ezek a fényerő, a szín, a méret, a helyzet, a dőlés, a mozgás túlzott stimulációjának a szemre és az agyra gyakorolt hatásai.
- kognitív illúziók, a tudattalan következtetések eredménye (az agy rossz döntést hoz).
A legtöbb illúzió általános magyarázata az, ahogyan az agy az érzékelési adatokon dolgozik, hogy értelmes érzékelést hozzon létre. A 19. század nagy pszichológusa, Hermann von Helmholtz az érzékelést úgy írta le, mint "az érzékszervi adatokból és a múltbeli tapasztalatokból való tudattalan következtetéseket". Richard Gregory arról beszélt, hogy az agy hipotézist állít fel arról, hogy mi van odakint, és néha ez a hipotézis nem egészen működik. Az ő modellje szerint az érzékelés az érzékszervekből származó adatok és a korábbi tudás és tapasztalat közötti kölcsönhatás.
Mark Changizi, a New York-i Rensselaer Polytechnic Institute kutatója úgy véli, hogy az optikai illúziók egy "idegi késleltetésnek" köszönhetőek. Amikor a fény a retinát éri, körülbelül egy tizedmásodperc telik el, mielőtt az agy a jelet a világ vizuális érzékelésévé alakítja. A tudósok már régóta tudnak erről a késleltetésről, és megvitatták, hogyan kompenzálja az ember ezt a késleltetést. Egyesek szerint a motoros rendszerünk valahogyan módosítja a mozdulatainkat, hogy ellensúlyozza a késleltetést.
Changizi azt állítja, hogy az emberi vizuális rendszer úgy fejlődött ki, hogy kompenzálja az idegi késleltetéseket azáltal, hogy képeket generál arról, ami egy tizedmásodperc múlva fog bekövetkezni. Ez az előrelátás lehetővé teszi az emberek számára, hogy a jelenben reagáljanak az eseményekre, és így képesek reflexszerűen cselekedni, például elkapni egy repülő labdát, vagy simán manőverezni a tömegben. Illúziók akkor keletkeznek, amikor az agyunk megpróbálja érzékelni a jövőt, és ezek az érzékelések nem felelnek meg a valóságnak.
Lényegében Helmholz, Gregory és Changizi elképzelései hasonlóak. Az érzékelési adatokat nem mechanikusan alakítjuk át a világról alkotott képpé, ahogyan azt egyesek gondolták. Azt tesszük, hogy az agyunkat használjuk arra, hogy kitaláljuk, mi az, amit látunk. Ez a memória és a logika használatával jár, bár gyors ütemben. A folyamat nagyon jó, de nem bolondbiztos. Amikor kudarcot vall, akkor illúziót kapunk.
Padlólapok a római Lateráni Szent János-bazilikában. A minta háromdimenziós dobozok illúzióját kelti.
Optikai csalódás. A két kör látszólag mozog, amikor a néző feje előre és hátra mozog, miközben a fekete pontot nézi.
Egyidejű kontrasztillúzió. A háttér egy színátmenet, amely a sötétszürkétől a világosszürke felé halad. A vízszintes sáv látszólag világosszürkétől sötétszürkéig tart, de valójában csak egy színű.
Kanizsa háromszög
A sárga vonalak azonos hosszúságúak. A kép alján lévő névre kattintva magyarázatot kaphat.
Kérdések és válaszok
K: Mi az az optikai csalódás?
V: Az optikai illúzió a valóságtól eltérő vizuális kép. Akkor következik be, amikor a szem által gyűjtött információt az agy úgy dolgozza fel, hogy olyan érzékelést ad, amely nem egyezik az ingerforrás fizikai mérésével.
K: Mi a vizuális illúziók három fő típusa?
V: A vizuális illúziók három fő típusa a szó szerinti optikai illúziók, a fiziológiai illúziók és a kognitív illúziók. A szó szerinti optikai illúziók olyan képeket hoznak létre, amelyek eltérnek az őket alkotó tárgyaktól, a fiziológiai illúziókat a fényerő, a szín, a méret, a helyzet, a dőlés vagy a mozgás túlzott ingerlése okozza, a kognitív illúziók pedig az agy által végzett tudattalan következtetések eredményeként jönnek létre.
K: Hogyan érzékeljük a dolgokat Hermann von Helmholtz szerint?
V: Hermann von Helmholtz észlelési modellje szerint az agyunk segítségével az érzékszervi adatok és a múltbeli tapasztalatok alapján dolgozzuk ki, hogy mit látunk. Ehhez a memóriát és a logikát gyors ütemben használjuk, de néha kudarcot vallhat, ami illúzióhoz vezet.
K: Mit gondol Richard Gregory arról, hogyan érzékeli az agyunk a dolgokat?
V: Richard Gregory úgy véli, hogy az agyunk az érzékszervi adatok és a korábbi tudás és tapasztalat alapján hipotézist állít fel arról, hogy mi van odakint, ami néha téves döntésekhez vezethet, ami illúzióhoz vezethet.
K: Mark Changizi szerint mi okozza az optikai illúziókat?
V: Mark Changizi úgy véli, hogy az optikai illúziók az "idegi késleltetés" miatt jönnek létre, amikor a fény eléri a retinát, de egy tizedmásodpercbe telik, amíg az agy vizuális érzékeléssé alakítja azt. Szerinte az ember úgy fejlődött ki, hogy ezt az idegi késleltetést úgy kompenzálja, hogy képeket generál arról, ami egy tizedmásodperc múlva fog bekövetkezni, ami néha téves észleléshez vezethet, ami illúziót eredményez.
K: Hogyan magyarázzák a tudósok az illuzórikus jelenségek legtöbb esetét?
V: A tudósok általában úgy magyarázzák az illuzórikus jelenségek legtöbb esetét, hogy azt az okozza, ahogyan az agyunk az érzékszervi adatok alapján dolgozik, hogy értelmes észleléseket hozzon létre, amelyek néha tévesek lehetnek, és így a valóságtól eltérő dolgokat látunk, ami illúziót kelt.
