Messiaen: Kvartett az idők végére (Quatuor pour la fin du temps) – 1941
Messiaen: Kvartett az idők végére (1941) — ikonikus kamarazenei mű négy hangszerre, különleges bemutatóval; meghatározó alkotás a 20. századi klasszikus zene történetében.
A Quatuor pour la fin du temps Olivier Messiaen francia zeneszerző kamarazenei műve. Az angol nyelvű országokban gyakran angolul Quartet for the End of Time (Kvartett az idők végezetére) címen emlegetik. A darab négy hangszer szokatlan kombinációjára íródott: klarinét (B-dúrban), hegedű, cselló és zongora. Nyolc tételből áll. Előadása körülbelül 50 percig tart. A művet először 1941-ben mutatták be szokatlan körülmények között. Nagyon fontos mű a 20. századi klasszikus zene történetében.
Keletkezés és történelmi háttér
A kvartett 1940–1941-ben keletkezett, amikor Olivier Messiaen a második világháborúban hadifogságba esett. A művet a németországi Stalag VIII-A táborában írta, ahol fogolyként zenélő társai számára komponált. A darab címe és témája erősen kötődik Messiaen vallásosságához és az apokaliptikus képzetekhez: a "az idők vége" kifejezés a Jelenések könyvére utal, ugyanakkor a mű személyes élmények és remény kifejezése is a fogságban.
Bemutató
A kvartettet először 1941. január 15-én mutatták be a stalag egyik barakkjában. A felállás és a körülmények igen szokatlanok voltak: a közönség foglyokból és századosokból állt, a hangszer- és pódiumviszonyok szerények. A bemutatón Messiaen a zongoránál ült; a klarinét szólamot Henri Akoka játszotta, a csellót Étienne Pasquier, a hegedűt pedig Jean Le Boulaire szolgáltatta. A premier hangulatát és a darab különlegességét gyakran említik a mű történetének sorsfordító pillanataként.
Zenei jellemzők
A Quatuor pour la fin du temps zenei nyelve Messiaen későbbi stílusának fontos elemeit mutatja fel. Jellemzői:
- Modalitás és "modes of limited transposition" — Messiaen egyedi hangsorokat és modális rendszereket alkalmaz, amelyek másféle hangrendszerbeli logikát hoznak, mint a hagyományos funkcionális harmónia.
- Ritmika — ritmikai szabadság, nem-ismétlődő ciklusok és aszimmetrikus minták, amelyek különleges időérzéket teremtenek.
- Madárdal — Messiaen kedvelt forrása a természet (különösen a madarak) hangjai; a kvartettben is felbukkan madárdal ihlette anyag.
- Transzcendencia és vallásos hangvétel — sok tétel meditációs, imaszerű karakterű, különösen a híres "Louange à l'Éternité de Jésus" (Dicséret a Jézus örökkévalóságáért), amely lassúságával és hosszú, kitartott frazírozásával emelkedik ki.
A mű felépítése és néhány tétel
A kvartett nyolc tételből áll; a hangszerek különböző kombinációiban sokszor változtathatja a színt és a textúrát. Különösen ismertek és gyakran emlegettek:
- "Abîme des oiseaux" — a klarinétra írt, magányos, madárdalra emlékeztető tétel, amely virtuóz és expresszív szólamot ad a klarinétistának.
- "Louange à l'Éternité de Jésus" — cselló és zongora duó, rendkívül lassú, hosszú, meditációs ívvel; ez a tétel vált a darab egyik legismertebb és legtöbbet idézett részévé.
A többi tétel változatos karakterű: egyesek szólistikus jellegűek, mások a teljes kvartett textúráját használják, illetve vannak ragyogó, szaggatott ritmusú, háborús feszültséget tükröző részek is.
Fogadtatás és utóélet
A Quatuor pour la fin du temps hamar kanonizálódott a 20. századi kamarazenei repertoárban: nemcsak a történeti körülményei, hanem zenei értéke miatt is. A mű kritikai elismerést szerzett, és számos meghatározó felvétel és előadás fűződik hozzá a második világháború utáni időszakban. Hatása Messiaen egész életművére és az avantgárd, továbbá a vallásos hangvételű kompozíciók fejlődésére is kiterjedt.
Miért fontos ma?
A kvartett egyszerre dokumentuma egy történelmi szituációnak és önálló, mélyen megrendítő zenei alkotás. Bemutatja, hogyan képes a zene túlmutatni a körülményeken: személyes hit, kreativitás és együttműködés terméke, amely máig érinti a hallgatókat a ritmus, a modalitás és a spirituális kifejezés eszközeivel.
Összeállítás és ősbemutató
Különös oka volt annak, hogy Messiaen ezt a művet a hangszerek szokatlan kombinációjára írta. 1940-ben, a második világháború idején Németország megszállta Franciaországot. Messiaen a német hadsereg fogságába esett, és hadifogságba esett. Miközben a hadifogolytáborba vitték, Messiaen beszélgetett egy másik fogollyal, Henri Akokával, aki klarinétos volt. Messiaen megmutatta neki az Abîme des oiseaux című klarinétdarab vázlatait, amelyet éppen írt. Két másik hivatásos zenész is volt a foglyok között: Jean le Boulaire hegedűművész és Étienne Pasquier csellista. Messiaen e három zenész számára komponálta a Quatuor-t, saját maga zongorázásával. E négy hangszer kombinációja szokatlan, bár Paul Hindemith 1938-ban írt egy művet ugyanerre a kombinációra.
A kvartett 1941. január 15-én mutatkozott be először a németországi Görlitzben (ma Lengyelországban Zgorzelec). A közönség mintegy négyszáz hadifogolyból állt. Elöl német fogolytisztek ültek. A zene bizonyára furcsának tűnhetett a közönség számára, de mindenki udvariasan hallgatta. Röviddel ezután Messiaen kiszabadult a börtönből, és visszament Franciaországba.
Inspiráció
Messiaent a Biblia azon szavai ihlették, ahol az angyal azt mondja: "Nem lesz többé idő". Ezeknek a szavaknak a zenével kapcsolatban más jelentése van, mert Messiaen nem szabályos ütemszámú zenét ír. A Tavaszi rítushoz hasonlóan az ütemek hossza folyamatosan változik. Messiaen a háború alatt eleget hallotta, hogy a katonák szabályos egy-kettő-három-négy-egy-kettő-három-négy ütemre menetelnek. A ritmusok ebben a zenében apró ritmikai mintákból fejlődnek ki.
Szerkezet
A mű nyolc tételből áll.
Az első tétel címe "Liturgie de cristal" ("Királyvirág liturgia"), és a madarak ébredését írja le. Ezt a tételt mind a négy hangszer eljátssza.
A második tétel a "Vocalise, pour l'Ange qui annonce la fin du Temps "Ének az Angyalnak, aki bejelenti az idők végét". Ezt a teljes kvartett játssza, bár a klarinét nem játszik a középső részben.
A harmadik tétel címe "Abîme des oiseaux" ("Madarak szakadékai"), és csak a klarinét játssza. Rendkívül lassú, és a klarinétosnak nagy légzéskontrollra van szüksége.
A negyedik tétel az "Intermède" ("Közjáték"), amelyet hegedű, cselló és klarinét játszik). Gyors és élénk.
Az ötödik tétel a "Louange à l'Éternité de Jésus" ("Dicséret Jézus örökkévalóságának"). Ezt a cselló játssza, zongorakísérettel, aki csak akkordokat játszik. Ismét rendkívül lassú, és a csellistának jó vonókezelésre van szüksége.
A hatodik tétel címe "Danse de la fureur, pour les sept trompettes" ("A düh tánca, a hét trombitára"), amelyet mind a négy hangszer játszik. Szinte végig unisono (ugyanazokat a hangokat) játsszák.
A hetedik tétel címe "Fouillis d'arcs-en-ciel, pour l'Ange qui annonce la fin du Temps" ("Szivárványok kuszasága, az Angyalnak, aki az idő végét hirdeti"), amelyet a teljes kvartett játszik. A második tétel zenéjének egy része megismétlődik. Halljuk, ahogy az angyalt elborítja a szivárvány.
A nyolcadik tétel a "Louange à l'Immortalité de Jésus" ("Dicséret Jézus halhatatlanságának"), hegedűre és zongorára. Az ember istenéhez való felemelkedését halljuk. A hegedű egy nagyon magas harmóniai hangon fejezi be.
A partitúra elején található hosszú előszóban Messiaen rövid bevezetőt ír zenéjének zeneelméleti elméletéről. Leírja az általa használt ritmusokat és azok egymáshoz való viszonyát. A végén azonban azt mondja, hogy a darab előadásához nem szükséges mindent elolvasni az elméletéről.
Keres