A preszókratikus görög filozófusok már Szókratész előtt is tevékenykedtek. A kifejezés népszerű használata Hermann Diels Die Fragmente der Vorsokratiker (A prae-szókratikusok töredékei, 1903) című művéből származik.

A legtöbb, amit a szókratika előtti filozófusokról tudunk, későbbi filozófusok és történészek idézeteiből származik. Bár legtöbbjük jelentős szövegeket alkotott, egyikük szövege sem maradt fenn teljes formában.

Az angol nyelvű standard referenciaművek a következők:

  • Gompertz, Theodor 1901. A görög gondolkodók: az ókori filozófia története. Első kötet: A kezdetek. London: Murray.
  • Guthrie W.K. 1962. A görög filozófia története. 1. kötet: A korábbi preszókratikusok és a püthagoreusok. Cambridge University Press.

Az alapgondolat, amely a legtöbb preszókratikust (ahogyan őket nevezik) motiválta, a naturalizmus. Ez az az elképzelés, hogy az életre és a világra vonatkozó kérdésekre mítoszok nélkül is lehet válaszolni, és hogy "a természetes világ a valóság egésze".

A görögöknél azt látjuk, hogy a racionális gondolkodás és a tudományos érvelés nem hirtelen, hanem lassan és fokozatosan emelkedik ki a tudomány előtti kor ködéből és mítoszaiból.

Kik voltak a preszókratikusok és mikor éltek?

A preszókratikusok kifejezés alatt általában azokat a görög gondolkodókat értjük, akik nagyjából az i. e. 6–5. században alkottak, tehát Szókratész halála (i. e. 399) előtt. Ide tartoznak a jóniai természettudósok (pl. Thalész, Anaximandrosz, Anaximenész), a püthagoreusok, valamint olyan egyéni gondolkodók, mint Hérakleitosz, Parmenidész, Empedoklész, Anaxagorasz, illetve az atomisták (Leukipposz, Démokritosz). Ezek az alakok különböző városokból származtak és sokféle problémával foglalkoztak: a világ eredete, az anyag szerkezete, a változás és állandóság viszonya, valamint az ismeret természetének kérdései szerepelnek munkáikban.

Főbb irányzatok és eszmék

  • Arkhé (kezdeti elv): sok preszókratikus keresett egy alapvető elvet (arkhé), amelyből a világ felépíthető. Thalész szerint ez a víz volt, Anaximandrosz az apeiron (határozatlan, végtelen), Anaximenész pedig a levegőt tartotta alapelvnek.
  • Fluxus és logos: Hérakleitosz híres mondása, hogy „minden folyik” (panta rhei), és a világot a logos (értelmes rend) irányítja.
  • Lét és nem-lét vitája: Parmenidész radikálisan megkérdőjelezte a változás létezését, állítva, hogy a valódi létezés egységes és változhatatlan.
  • Kompozíciói elméletek: Empedoklész négy „gyökérre” (föld, víz, levegő, tűz) vezette vissza a világot, amelyek között a Szeretet és a Viszály mozog.
  • Ész és anyag: Anaxagorasz bevezette a nous (elme) fogalmát, amely rendet teremt a keverék anyagok között.
  • Atomizmus: Leukipposz és Démokritosz szerint a világ végtelen, oszthatatlan atomokból és ürességből áll, a változások ezek mozgásából adódnak.
  • Püthagoreus hagyomány: a számok és a matematikai viszonyok elsődlegessége a kozmosz megértésében; zenei harmónia és arányok vizsgálata.

Módszer és források

A preszókratikusok munkái többségében elvesztek; ami ránk maradt, fragmentumok és későbbi szerzők (Arisztotelész, Platón, Diogenész Laertiosz, Simpliciosz, illetve egyházi írók) beszámolói alapján ismerjük őket. Hermann Diels munkája és az abból kialakult Diels–Kranz (D–K) töredékgyűjtemény ma is alapvető forrás. Fontos megkülönböztetni a testimonia-kat (későbbi szerzők jelentései egy gondolkodóról) és a valódi töredékeket (az eredeti szerzőktől származó idézetek vagy rövid részletek).

Hatásuk és jelentőségük

A preszókratikusok hozzájárultak ahhoz, hogy a természet magyarázatait ne kizárólag mitikus elemekre építsék, hanem megkíséreljenek racionális, általános magyarázatokat adni. Munkáik közvetlen hatással voltak Platónra és Arisztotelészre, de később a tudományos gondolkodás kialakulására is. Sok mai filozófiai és természettudományos probléma gyökerei visszavezethetők ezekre az első, kísérletező jellegű gondolatokra.

Miért fontos ma is foglalkozni velük?

A preszókratikus gondolkodók tanulmányozása segít megérteni a filozófia és a természettudományok korai fejlődését, a racionális magyarázatok kialakulásának történetét, valamint azt, hogyan formálták az európai intellektuális hagyomány alapfogalmait (például anyag, forma, változás, ok-okozat, természet törvényei).

Összefoglalva: a preszókratikus filozófia nem egyszerű történeti érdekesség, hanem a modern gondolkodás alapjainak egyik korai megjelenése. Annak ellenére, hogy a források töredékesek, ezek a korai kísérletek a világ értelmezésére ma is élénk viták és kutatások tárgyát képezik.