Ökörszemek (Buphagidae): viselkedés, elterjedés és rendszertan
Ökörszemek (Buphagidae): fedezze fel a szubszaharai Afrika kullancsevő madarainak viselkedését, elterjedését és filogenetikai rendszertanát.
Az ökörcsőrűek a Buphagidae család két madárfaját alkotják.
Az ökörszemek a szubszaharai Afrika szavannáin honosak. Nevüket arról a szokásukról kapták, hogy nagytestű emlősökön (vadon élő és háziasított állatokon egyaránt), például szarvasmarhákon vagy orrszarvúakon ülnek, és kullancsokat, botfly-lárvákat és más élősködőket esznek.
Az újabb filogenetikai tanulmányok szerint az ökörcsőrűek ősi rokonságban állnak a Mimidae (gémfélék, rigók stb.) és a szarkalábúakkal, de egyikhez sem állnak különösebben közel.
Figyelembe véve e csoportok ismert biogeográfiáját (elterjedését), a legvalószínűbb magyarázatnak az tűnik, hogy az ökörszemek vonal a másik kettőhöz hasonlóan Kelet- vagy Délkelet-Ázsiából származik. Ezáltal a két Buphagus-faj valamiféle élő fosszíliává válna.
Kinézet és felismerés
Az ökörszemek viszonylag közepes termetű madarak: testhosszuk általában 20–25 cm körüli. Tollazatuk barnás, szürkés árnyalatú, homályos mintázattal; a farkuk és a szárnyuk gyakran sötétebb. Legkönnyebben a csőrük alapján különíthetők el a két faj: a Buphagus erythrorhynchus (piroscsőrű ökörszem) erősen vörös csőrrel, a Buphagus africanus (sárgacsőrű ökörszem) pedig sárgás csőrrel rendelkezik. A nemek között a megjelenés általában hasonló, a fiatal madarak kevésbé élénk színű csőrrel és tompább tollazattal bírnak.
Viselkedés és táplálkozás
Az ökörszemek főként nagytestű emlősökön keresztül szerzik táplálékukat. Jellemző viselkedésük:
- Rendszeres „felszállás” emlősök hátára, nyakára vagy fejére, ahol a bundában és bőrredők között keresik a kullancsokat, lárvákat és más külső élősködőket.
- Megállapodó társas viselkedés: gyakran kisebb csapatokban vagy családi csoportokban mozognak és etetkeznek.
- Különféle hangos, rekedt kiáltásokat adnak, amelyekkel egymást figyelmeztetik vagy kommunikálnak.
Bár a kullancsevésről és parazitairtásról ismertek, táplálékuk részét képezik a sebeikből felszívott vér és a bőrön élő lárvák is. Ennek következtében a viszonyuk a nagytestű emlősökhöz néha a kölcsönösség és a parazitizmus határán mozog — egyes megfigyelések szerint segítenek a gazdaállatnak a külső élősködők csökkentésében, más esetekben azonban a sebeket elnyitva folyamatos táplálékforrást biztosítanak maguknak.
Szaporodás és fészek
Az ökörszemek fészkeléskor általában fák odvaiba, sziklahasadékokba vagy épületek üregeibe telepednek. A fészek anyagai közé tartozik a fű, tollak és egyéb puha anyagok. A tojók több tojást raknak (általában 2–5), és mindkét szülő részt vesz az utódok gondozásában: a költési időszakban etetik és védelmezik a fiókákat. A fiatalok rövid idő után elhagyják a fészket, de a szülőkkel vagy rokoncsoportokkal továbbra is együtt maradhatnak egy ideig.
Elterjedés és élőhely
Az ökörszemek elterjedése a szubszaharai Afrika füves szavannáira, ritkás cserjésekre és nyitott ligetekre korlátozódik. A két faj elterjedési mintázata némileg eltér: az egyik faj szélesebb körben, a másik inkább dél-afrikai és közép-szaharai területeken koncentrálódik. Általánosan azonban a nyílt, legelőkben gazdag élőhelyeken találhatók, ahol elegendő nagytestű emlős (szarvasmarha, antilopok, orrszarvúk stb.) biztosítja számukra a táplálékforrást.
Rendszertan és filogenetika
A Buphagidae családba tartozó ökörszemek rendszertani helyzete évszázadokon át vitatott volt: korábban egyes szerzők a seregélyfélékhez vagy más közelebbi csoportokhoz sorolták őket. Az újabb filogenetikai vizsgálatok viszont arra utalnak, hogy ősi rokonságban állnak olyan csoportokkal, mint a Mimidae és bizonyos szarkalábúak, de egyértelmű, közvetlen közelség egyikhez sem mutatkozik. A biogeográfiai adatok alapján felmerült az az elképzelés is, hogy eredetük Kelet- vagy Délkelet-Ázsiába nyúlik vissza, ami miatt a két Buphagus-faj „élő fossziliumnak” is tekinthető.
Ökológiai szerep, hatás a gazdaságra és védelem
Ökológiailag az ökörszemek szerepe kettős: egyrészt csökkenthetik a gazdaállatok külső élősködőinek számát, ami pozitív hatás, másrészt azonban a sebek felnyitásával és vérszívással kárt okozhatnak. A modern mezőgazdasági gyakorlatok — különösen a rovarölő szerekkel kezelt állatok — veszélyeztethetik a madarakat, mivel a testükön lévő méreganyagok ártalmasak lehetnek számukra. Emellett a legelőterületek változása és a nagytestű vadak számának csökkenése is hatással lehet az ökörszem-populációkra.
- Előnyök: csökkenthetik a kullancsok és más külső paraziták számát.
- Kockázatok: a sebek tartós nyitva tartása és a vérszívás potenciális fertőzésforrás lehet; a vegyszerekkel kezelt állatok fogyasztása mérgezést okozhat.
Veszélyeztetettség
Általánosságban a két ökörszemfaj jelenleg nem tartozik a legsúlyosabban veszélyeztetett madarak közé, lokálisan azonban előfordulhatnak csökkenések a gazdasági tevékenység, élőhelyvesztés vagy a vegyszerek miatt. A pontos státuszukról a legfrissebb IUCN besorolás ad tájékoztatást, de helyi monitorozás és a legeltetési gyakorlatok összehangolása fontos a fajok hosszú távú fennmaradása érdekében.
Összefoglalás
Az ökörszemek (Buphagidae) érdekes, specializálódott madárcsaládot alkotnak, amely kizárólag a szubszaharai szavannákon fordul elő. Életmódjuk — nagytestű emlősökön való etetkezés — egyedülálló ökológiai kapcsolatokhoz vezet, ahol a kölcsönös előnyök és a parazitizmus közti határvonal sokszor elmosódik. Rendszertanilag különleges helyet foglalnak el a madarak között, és eredetük, valamint evolúciós kapcsolataik megértése fontos a madárvilág sokféleségének feltárásához.
Vöröscsőrű ökörszemek egy orrszarvún
Sárgacsőrű ökörszemek egy szamáron
Táplálkozás és táplálkozás
Az ökörszemek kizárólag nagytestű emlősök hátán táplálkoznak. Bizonyos fajokat előnyben részesítenek, míg másokat, mint például a Lichtenstein-félszarvast vagy a topi-t általában elkerülik. A legkisebb rendszeresen használt faj az impala, valószínűleg a nagy kullancsterhelés és a társas jellege miatt. Terjedési területük számos részén ma már szarvasmarhával táplálkoznak, de a tevéket kerülik. Ektoparazitákkal, különösen kullancsokkal, valamint a sebeket megfertőző rovarokkal és egyes sebek húsával és vérével is táplálkoznak.
Az ökörszemek és az emlősök közötti kölcsönhatások némi vita és folyamatos kutatás tárgyát képezik. Eredetileg úgy gondolták, hogy ezek a kölcsönösség példái, de a legújabb bizonyítékok arra utalnak, hogy az ökörszemek inkább paraziták lehetnek. Az ökörcsákányok kullancsokat esznek, de gyakran olyan kullancsokat, amelyek már táplálkoztak a patás gazdaállaton, és nem bizonyított statisztikailag szignifikáns kapcsolat az ökörcsákányok jelenléte és az ektoparaziták csökkentett terhelése között. Egy impalákról szóló tanulmány azonban azt találta, hogy azok az impalák, amelyeket az ökörszemek használtak, kevesebb időt töltöttek maguk ápolásával, ami arra utal, hogy kevesebb parazitával rendelkeztek. Az ökörszemek új sebeket nyitnak fel, és a meglévőket súlyosbítják, hogy az ülőhelyükön lévő vért igyák . Az ökörkardok az emlősök fülzsírjával és korpáival is táplálkoznak, bár kevesebbet tudunk arról, hogy ez milyen előnyökkel jár az emlős számára, feltételezhető, hogy ez is egy parazita viselkedés. Egyes ökörszem-gazdák intoleránsak a jelenlétükkel szemben. Az elefántok és néhány antilop aktívan eltaszítja az ökörszemeket, amikor azok leszállnak. Más fajok eltűrik az ökörszemeket, miközben azok az arcukon keresik a kullancsokat, amit egy szerző úgy jellemzett, hogy "úgy tűnik, hogy ... kényelmetlen és invazív folyamat".
ökörszemek mint őrök
Az ökörszem szuahéli nyelven "Askari wa kifaru", ami magyarul annyit tesz: "az orrszarvú őrzője". A Kaliforniai Állami Egyetem és az ausztráliai Victoria Egyetem tudóscsoportja arra volt kíváncsi, hogy az ökörszemek valóban segítenek-e őrizni az orrszarvúakat. Azt találták, hogy a fekete orrszarvú hallgatja az ökörszemek által keltett hangokat. Az orrszarvúak nem látnak jól, de az ökörszemek igen. Az ökörcsikók különleges hangot adnak ki, ha embert látnak a közelükben. Az orrszarvúak meghallják ezt a zajt, és ekkor vagy megkeresik az embert, vagy elmenekülnek. A tudósok egy olyan kísérletet végeztek, amelyben egy ember lassan sétált egy orrszarvú felé. Azok az orrszarvúak, amelyeknek nem volt ökörcsőr a hátukon, ötből csak egyszer vették észre az embert, de az ökörcsőrrel rendelkező orrszarvúak minden alkalommal észrevették az embert, és sokkal messzebbről. A tudósok arra voltak kíváncsiak, hogy ha az ökörcsáklya nélküli orrszarvúak csoportjaihoz ökörcsáklyákat hoznak, az segíthet-e az orrszarvúaknak elkerülni az emberi vadászokat.
Kérdések és válaszok
K: Mik azok az ökörszemek?
V: Az ökörcsőrűek a Buphagidae családba tartozó két madárfaj, amelyek Afrika szubszaharai szavannáin honosak.
K: Mit esznek az ökörcsőrűek?
V: Az ökörcsőrűek kullancsokkal, botfly-lárvákkal és más parazitákkal táplálkoznak azáltal, hogy nagytestű emlősökön, például szarvasmarhákon vagy orrszarvúakon ülnek.
K: Honnan származik az ökörcsáklya vonal?
V: Az ökörcsőrűek származási helye nem teljesen tisztázott, de a legújabb tanulmányok azt sugallják, hogy az ökörcsőrűek egy ősi, a gémfélékkel, a rigókkal és a szarkákkal rokon vonalról származnak, amely valószínűleg Kelet- vagy Délkelet-Ázsiából származik.
K: Milyen biogeográfiai viszonyok jellemzik az ökörcsőrűek vonalát?
V: Az ökörcsőrűek és a rokon csoportok biogeográfiája arra utal, hogy valószínűleg Kelet- vagy Délkelet-Ázsiából származnak, mielőtt Afrika Szaharától délre fekvő részeire vándoroltak volna.
K: Az ökörcsőrűek közeli rokonságban állnak a gúnyolódókkal vagy a sztariszokkal?
V: Bár az ökörcsőrűek rokonságban állnak a csúfolódó madarakkal, a rigókkal és a sztariszokkal, egyik csoporttal sem állnak különösebben közel egymáshoz.
K: Hogyan érintkeznek az ökörcsőrűek a nagyemlősökkel?
V: Az ökörcsapók nagy emlősökön, például szarvasmarhákon vagy orrszarvúakon ülnek, és kullancsokat, botlégylárvákat és más élősködőket esznek.
K: Mi az ökörcsőrűek egyedisége?
V: A Buphagidae családot alkotó két ökörkakukk-faj élő kövületnek tekinthető, mivel valószínűleg Kelet- vagy Délkelet-Ázsiából származik, és azóta is a Szaharától délre fekvő Afrika szavannáin él.
Keres