Pachycephalosaurusok — Vastagkoponyás dinoszauruszok és fejbeverés
Pachycephalosaurusok: vastagkoponyás dinoszauruszok és fejbeverés bizonyítékai — kupolás koponyák, gyógyult harci sérülések, párzási rituálék és mérvadó fosszíliák.
Pachycephalosaurus a Cerapoda kládhoz tartozó, a sisakhomlokúak közé sorolt dinoszauruszok egyik jellegzetes nemzetsége. Hagyományosan egyes kapcsolódó csoportokat a ornithopoda-hoz soroltak, de ma már világos, hogy a pachycephalosaurusok a Marginocephalia csoporton belül állnak. Nevüket a rendkívül vastag, gyakran félgömbszerű koponyatetőről kapták; ezeket a kupolákat védekezésre és valószínűleg párzási rivalizálásra, illetve látványos megjelenésre is használták.
Rendszertan és elterjedés
A pachycephalosauridák a késő kréta korban éltek, elsősorban Észak-Amerikában és Ázsiában maradtak fenn leleteik. Több különböző fajuk ismert, közülük a legismertebb a Pachycephalosaurus wyomingensis. Testméretük fajonként változó: voltak kisebb, robusztusabb, és viszonylag nagyra növő formák is.
Morfológia és a koponya felépítése
Jellemzőjük a rendkívül megvastagodott koponyatető, amely a frontálok és parietálok megvastagodásából áll. A kupol felépítése réteges: külső, sűrű (kompakt) csontlemez és belső, szivacsosabb (spongiális) réteg váltakozik. A kupolokat gyakran csomók, tüskék vagy tömör csontboszorkányok vették körül, amelyek egyedi „díszítést” adtak az egyedeknek.
Néhány pachycephalosaurida koponya lapos vagy ék alakú volt. Ezeket a lapos koponyájú formákat korábban különálló fajoknak vagy akár külön családnak is tekintették; azonban több kutató azt javasolta, hogy bizonyos lapos koponyájú példányok valójában fiatal egyedek lehetnek, míg a felnőttek koponyája kupolássá válik. Ez a kérdés — mely taxonok juvenilis formák, és melyek önálló fajok — még mindig vita tárgya.
Viselkedés: fejbeverés és kijelölés
A koponyatető funkciójáról többféle elmélet van. Az egyik népszerű elképzelés szerint a pachycephalosauridák fejük összecsapásával rendezhették a rangsorokat vagy párzási versengéseket. Ezt támasztja alá az a tény, hogy koponyaleleteken gyakran találnak traumás elváltozásokat és gyógyult törésnyomokat.
Egy tanulmányban mintegy 100 koponyát vizsgáltak, és ezek közül körülbelül 20%-on találtak gyógyult sérülésekre, illetve a fertőzés nyomaira utaló elváltozásokat. A sérülések között voltak perforációk és gödrök, amelyek valószínűleg bőrsérülésekből eredő sebek következményeként fertőztek be, illetve csontátépüléssel gyógyultak. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a pachycephalosauridák gyakran érintkeztek erőhatással a koponyájuknál, és a koponya egyszerre szolgálhatott önkifejezésre (display), harcra és védekezésre.
Ugyanakkor a kutatók között nincs teljes egyetértés: egyes anatómiai és mikroszkopikus vizsgálatok szerint a kupola szerkezete nem feltétlenül alkalmas a direkt, nagy energiájú fej-ütköztetésre, és alternatív viselkedések — például oldalsó „vágnás”, váll- vagy testütköztetés, illetve inkább látványos bemutatók — is kézenfekvők lehetnek.
Táplálkozás és életmód
A pachycephalosaurusok két lábon járó, főként növényevők voltak, de valószínűleg opportunista módon fogyasztottak különféle növényi anyagokat, leveleket és esetleg kisebb, puha táplálékot. Fogazatuk és állkapocs-mozgásuk arra utal, hogy nem vágtak le nagy mennyiségű rostos anyagot, inkább apróbb növényi részeket rágcsálhattak.
Társas viselkedés és ontogenetika
A koponya változatossága és a sérülések aránya társas viselkedésre utalhat: a párzási rivalizálások, territóriumvédés vagy csoporton belüli konfliktusok során a koponya jól jöhetett mind demonstrációra, mind védekezésre. Az ontogenetikai (egyedfejlődési) vizsgálatok fontos szerepet játszanak a fajok elkülönítésében: egyes, korábban önálló fajként leírt lapos koponyás példányok lehetnek fiatalabb állatok, míg a kupolás koponyák a teljesen kifejlett egyedeket képviselik.
Összességében a pachycephalosaurusok érdekes példái az evolúciós „fejdíszítésnek”, ahol a csontkutatások, koponyahitológia és a viselkedésre vonatkozó összehasonlító elemzések együtt segítenek megérteni, hogyan szolgálhatott a vastag koponya egyszerre mechanikai és szociális funkciókat. A pontos részletek — különösen a harc módja és egyes lapos/kupolás formák rokonsági viszonya — ma is aktív kutatási terület.

A Pachycephalosaurus csontváza
Genera
Pachycephalosauridae család
- Amtocephale
- Dracorex
- Gravitholus
- Micropachycephalosaurus
- Pachycephalosaurus
- Prenocephale
- Sphaerotholus
- Stegoceras
- Stygimoloch
- Tylocephale
- Wannanosaurus
Pachycephalosaurini törzs
- Pachydephalosaurus
Kérdések és válaszok
K: Mik azok a pachycephalosaurusok?
V: A Pachycephalosaurusok a Cerapoda alrendbe tartozó ornithopoda dinoszauruszok egy csoportja.
K: Mire használták a Pachycephalosaurusok vastag, kerek koponyáját?
V: A Pachycephalosaurusok vastag, kerek koponyáját védekezésre és valószínűleg párzási versenyekre használták.
K: Milyen típusú állatok voltak a Pachycephalosaurusok?
V: A Pachycephalosaurusok kétlábú növényevők voltak.
K: Mi a különbség a laposfejű és a kupolafejű Pachycephalosaurusok között?
V: A laposfejű Pachycephalosaurusok általában külön fajnak vagy családnak számítanak, de lehetnek a kupolafejű felnőttek fiatal példányai is. A kupolákat gyakran csomók és/vagy tüskék vették körül.
K: Mi a jelentősége a vizsgált kupolák 20 százalékában talált gyógyult sérüléseknek?
V: A vizsgált kupolák 20 százalékában talált gyógyult sérülések arra utalnak, hogy a Pachycephalosauridák a fejüket egyaránt használhatták bemutatásra és védekezésre. A társakért folytatott versengés az egyik gyakori oka annak, hogy a felnőtt hímek harcolnak, és a fejet a ragadozók elleni védekezésre is használhatták.
K: Miért nevezték a Pachycephalosaurusok vastag fejpajzsát parietosquamosalis polcnak?
V: A Pachycephalosaurusok vastag fejpajzsát parietosquamosalis polcnak nevezték.
K: A dinoszauruszok melyik alrendjébe tartoznak a Pachycephalosaurusok?
V: A Pachycephalosaurusok a Cerapoda alrendbe tartoznak.
Keres