Seregélyfélék
A szarkák a kis és közepes méretű madarak családjába, a Sturnidae családba tartoznak. Ez a család a szárnyas énekesmadarak családja, amelynek legismertebb faja a Sternus vulgaris, a közönséges szarkaláb.
A gólyák természetes módon az Óvilágban fordulnak elő, Európától, Ázsiától és Afrikától Észak-Ausztráliáig és a trópusi Csendes-óceán szigetein át. Számos európai és ázsiai fajt telepítettek be ezekre a területekre, valamint Észak-Amerikába, Hawaiira és Új-Zélandra. Ezeken az új területeken az őshonos madarakkal versenyeznek az élőhelyért, és inváziós fajnak számítanak.
A gólyáknak erős lábuk van, repülésük erős és közvetlen, és nagyon gregoriálisak (társaságiak). Kedvelt élőhelyük a meglehetősen nyílt vidék, és rovarokkal és gyümölcsökkel táplálkoznak. Több fajuk az ember közelében él, és gyakorlatilag mindenevők. Sok faj úgy keresi a táplálékot, hogy a sűrű növényzetben való szondázást követően kinyitja a csőrét; ezt a viselkedést "nyitott csőrű szondázásnak" nevezik. A tollazat általában sötét, fémes csillogással és fehér foltokkal (foltokkal). A legtöbb faj lyukakba fészkel, és kék vagy fehér tojásokat rak.
Sok ázsiai fajt, különösen a nagyobbakat, mynának nevezik, sok afrikai fajt pedig fényes sztárként ismernek irizáló tollazatuk miatt.
A gólyáknak változatos és összetett énekük van, és képesek lemásolni a környezetükből származó hangokat, beleértve az autóriasztókat és az emberi beszédet is. A madarak egyes egyedeket felismernek a hangjuk alapján.
Csillagok csapata naplementében Dániában
Flocks
Az északkelet-európai sztárok vándorolnak, de Dél- és Nyugat-Európában a madarak állandó lakosok. A gólyák általában igen társas családba tartoznak. A legtöbb faj egész évben különböző méretű rajokban társul. Ezekben a csapatokban más szarkalábfajok és néha más családok fajai is előfordulhatnak. Ez a szocialitás nyilvánvaló a kakasülő viselkedésükben. A költési időszakon kívül egyes költőhelyeken akár több ezer madár is tartózkodhat. Nagy-Britanniában a madárrajok korábban több millió madarat számláltak, bár ma már kevesebbet, mint korábban.
A Sternus vulgaris ősszel és télen erősen csoportosuló faj. A rajok mérete változó: a hatalmas rajok látványos látványt és hangot nyújtanak. Ezek a rajok gyakran vonzzák a ragadozómadarakat, például a karvalyokat. A rajok repülés közben szoros, gömbszerű alakzatot alkotnak, gyakran tágulnak, összehúzódnak és változtatják alakjukat, látszólag vezető nélkül.
A városközpontokban, erdőkben vagy nádasokban nagyon nagy, olykor akár 1,5 millió madár is kialakulhat, és az ürülékükkel gondot okozhatnak. A dániai Jütland délnyugati részén tavasszal, közvetlenül napnyugta előtt hatalmas, több mint egymillió sztárból álló rajokat lehet megfigyelni. Ott márciusban gyülekeznek, amíg április közepén el nem indulnak költőterületeikre. A rajok összetett alakzatokat rajzolnak ki az égbolton, amit a helyiek "Fekete Nap" néven ismernek. E látványosság szemtanúi a legjobb helyen Tønder és Esbjerg tengerparti mocsaras vidékein lehetnek.
Az Egyesült Királyság egyes területein tél közepén, napnyugta előtt öt- és ötvenezer fős csapatok alakulnak ki. Ezeket a rajokat általában Starling Moot-nak nevezik.
Észak-Amerika
Bár Észak-Amerikában körülbelül 200 millió szarkaláb él, ezek mind annak a 60 madárnak a leszármazottai, amelyeket 1890-ben (és további 40-et 1891-ben) Eugene Schieffelin engedett szabadon a New York-i Central Parkban. Ő tagja volt az Észak-Amerikai Akklimatizációs Társaságnak, amely megpróbált minden olyan madárfajt betelepíteni Észak-Amerikába, amelyet William Shakespeare műveiben említenek.
Mivel behurcolt fajról van szó, az európai szarkák nem állnak a vándormadarakról szóló szerződés értelmében védelem alatt. Észak-Amerikában a szarkalábak zavaró fajnak számítanak. A hatalmas csapatokban utazó madarak gyakran veszélyt jelentenek a légi közlekedésre, megzavarják a szarvasmarha-tenyésztést, elűzik az őshonos madarakat, és a városrészekben tanyáznak. Évente maró ürüléket és több százmillió dolláros kárt hagynak maguk után. 2008-ban az amerikai kormány ügynökei 1,7 millió szarkalábat mérgeztek meg, lőttek le és ejtettek csapdába, többet, mint bármely más zavaró faj.
Egy fiatal példány egy nagy állományból Kaliforniában, USA.
Kérdések és válaszok
K: Melyik madárcsaládot nevezzük?
V: A madarak családját Sturnidae néven ismerjük.
K: Hol fordulnak elő a sztármadarak a természetben?
V: A sztaréjok az Óvilágban, Európában, Ázsiában és Afrikában fordulnak elő természetes módon.
K: A sztárokat más területekre is behurcolták?
V: Igen, a fajok (általában a közönséges sztár) betelepültek Észak-Amerikába, Hawaiira és Új-Zélandra.
K: Hogyan keresnek táplálékot a sztárok?
V: A sztárok úgy keresnek élelmet, hogy a sűrű növényzetben való szondázás után kinyitják a csőrüket; ezt a viselkedést "nyitott csőrű szondázásnak" nevezik.
K: Hogyan néz ki a sztár tollazata?
V: A sztár tollazata általában sötét, fémes csillogással és fehér pöttyökkel (foltokkal).
K: Hol fészkel a legtöbb faj?
V: A legtöbb faj lyukakban fészkel, és kék vagy fehér tojásokat rak.
K: Egyes ázsiai fajok mynának nevezhetők?
V: Igen, sok ázsiai fajt, különösen a nagyobbakat, mynának nevezik.
