A seregélyfélék (Sturnidae) kis- és közepes termetű madarak egy családja, amely a szárnyas énekesmadarak közé tartozik. Legismertebb képviselőjük a közönséges seregély (Sturnus vulgaris), amely Európa és Ázsia sok területén gyakori. A seregélyfélék testalkata tömör, rövidebb farkú, háromszögletű szárnyú; csőrük általában rövid és hegyes, lábaik erősek, alkalmasak ülésre és kapaszkodásra.

Elterjedés és élőhely

A seregélyfélék természetes elterjedése az Óvilágban található: Európától, Ázsiától és Afrikától egészen Észak‑Ausztráliáig és a trópusi Csendes‑óceán szigeteiig terjed. Több fajukat azonban emberi közreműködéssel betelepítették más kontinensekre is: például Észak‑Amerikába, Hawaiira és Új‑Zélandra, ahol sokszor inváziós fajnak számítanak és versenyeznek az őshonos madarakkal az élőhelyért.

Kedvelt élőhelyük a nyíltabb területek, parkok, mezők, ligetek és városi környezetek, ahol fák vagy épületek üregei biztosítanak fészkelőhelyet. Sok faj jól alkalmazkodik az ember közelségéhez, és zárt erdők helyett inkább nyílt, mozaikos tájakat részesít előnyben.

Megjelenés

A tollazat gyakran sötét, fémes, irizáló csillogással, sok fajon fehér vagy világos pettyekkel. A trópusi afrikai sztárok különösen fényes tollazatukról ismertek: emiatt a számos afrikai fajt gyakran fényes sztár néven említik, kiemelve az irizáló színeket. A tél folyamán egyes fajok tarkábbak lehetnek a molyhos tollazat miatt.

Táplálkozás és viselkedés

Seregélyfélék általában rovarevőek és gyümölcsöket, magvakat is fogyasztanak; sok faj gyakorlatilag mindenevő. Jellemző táplálkozási módjaik közé tartozik a talajon keresgélés, szúrás a növényzetben, illetve légies kapások rovarokra. Egyik jellegzetes viselkedés a nyitott csőrű szondázás: a madár a csőrét kissé kinyitva tolja a növényzetbe vagy talajba, majd oldalirányú mozdulattal keres táplálékot.

A seregélyfélék rendkívül gregariális (társasági) madarak: sok faj nagy kolóniákban fészkel és tömör csapatokban vonul. A települések közelében gyakori a nagy létszámú éjszakai gyülekező (roosting), amely látványos lehet.

Szaporodás

A legtöbb seregélyfaj üregekben fészkel — természetes fakorhadékokban, odvakban vagy épületek réseiben —, de elfogadnak mesterséges odúkat is. A tojók általában 3–6 tojást raknak, amelyek gyakran kékes vagy fehéres színűek (tojásokat). A párkapcsolat többnyire szezonális monogámia, a költésben mindkét szülő részt vesz: a fiókák rövid idő alatt gyorsan növekednek és közösségen belül gyakran figyelhető meg társas gondoskodás.

Hangok és utánzás

Seregélyfélék komplex, változatos hangkészlettel rendelkeznek; sok faj képes más hangokat — például emberi beszédet, gépek zaját vagy autóriasztókat — utánzani. A hangok szerepe a párválasztásban, a terület jelzésében és az egyedek azonosításában is fontos: a madarak többnyire felismerik társaikat hang alapján.

Rendszertan és jellegzetes fajok

A család igen változatos: apró, földlakó fajoktól a nagyobb, feltűnő tollazatú afrikai sztárokig terjed. Néhány gyakran említett faj és nem: Sturnus vulgaris (közönséges seregély), az ázsiai Acridotheres nembe tartozó Acridotheres tristis (közönséges myna) és a Lamprotornis nem tagjai, amelyek fényes, irizáló tollazatukról híresek.

Ember és seregélyfélék

Seregélyfélék sokféleképpen kapcsolódnak az emberhez: egyes fajok hasznosak a kártevőirtásban, mások azonban mezőgazdasági kártevőnek számítanak, és beavatkozás nélkül nagy arányban pusztítják a termést. Az ember által telepített populációk (például Észak‑Amerikában) súlyos ökológiai következményekkel járhatnak az őshonos fajokra nézve.

Veszélyeztetettség és védelem

Sok seregélyfaj helyzete stabil, de helyenként a fészkelőhelyek elvesztése, peszticidek használata és az élelmiszerforrások csökkenése miatt populációk zsugorodhatnak. Másrészt néhány faj invazívvá vált a betelepített területeken, ahol jelentős gazdasági és ökológiai károkat okozhatnak. A fajok védelméhez fontos a fészkelő üregek, zöldterületek megőrzése és a fenntartható gazdálkodási módszerek alkalmazása.

Összefoglalva, a seregélyfélék alkalmazkodóképes, társas életmódú madarak csoportja, jellegzetes viselkedéssel, gazdag hangkészlettel és változatos ökológiai szerepekkel — egyaránt érdekesek a természetvédelmi szakemberek, madármegfigyelők és a mezőgazdaság számára.