A Hegyi-Karabah Köztársaság (NKR) (örményül: Լեռնային Ղարաբաղ Հանրապետություն Lernayin Gharabaghi Hanrapetut'yun), gyakran Artsakh vagy Arzah Köztársaság néven is említik, egy de facto független köztársaság volt a dél-kaukázusi Hegyi-Karabah régióban. Nemzetközi jogi értelemben és a nemzetközi közösség többsége szerint a terület Azerbajdzsán része, ugyanakkor a 1990-es évektől hosszú ideig valós, de nemzetközileg elismert közigazgatást tartott fenn.

Történeti áttekintés

A Hegyi-Karabah régiót évszázadok óta jelentős mértékben örmények lakják. A modern nemzetállami keretek kialakulásával a terület a 20. század elejétől kezdve többször is vita tárgya volt Örményország és Azerbajdzsán között. Miután a Szovjetunió a kaukázusi politikai viszonyokat rendezte, 1923-ban megalakította a Hegyi-Karabah Autonóm Területet (NKAO) az Azerbajdzsáni SZSZK-n belül, így a régió formálisan az azeri közigazgatás része maradt, de autonóm jellegű belső intézményeket is kapott.

A Szovjetunió végóráiban, a 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején a nemzeti feszültségek felerősödtek: 1988-tól kezdődően erőteljesen napirenden volt a régió átcsatolásának igénye Örményországhoz, ami 1988–1994 között fegyveres konfliktusokhoz vezetett (a hegyi-karabahi háborúhoz), jelentős emberveszteséget és tömeges menekülést eredményezve mindkét oldalon.

A függetlenség kikiáltása és a de facto államiság

1991. december 10-én népszavazást tartottak az NKAO-ban és a szomszédos Shahumian régióban, és ennek alapján Azerbajdzsántól való elszakadás mellett döntöttek. Ennek nyomán kikiáltották a Hegyi-Karabah Köztársaság függetlenségét (kikiáltották a függetlenséget.) Az új államhatalom kiépítése után a térségben létrejöttek a legfontosabb állami intézmények: elnöki hivatal, törvényhozás (Nemzeti Gyűlés), minisztériumok és saját védelmi erők (Artsakh Defence Army). Ennek ellenére az országot egyetlen ENSZ-tagállam sem ismerte el, beleértve a környező Örményországot is.

Politikai és humanitárius jellegű kérdések

A Hegyi-Karabah ügyét többször próbálták rendezni diplomáciai úton: Örményország és Azerbajdzsán kormányképviselői hosszú időn át tárgyaltak, gyakran az EBESZ minszki csoportjának közvetítésével. A tárgyalások során vita tárgya volt a területi integritás, a bennszülött közösségek önrendelkezése, a menekültek visszatérése, valamint a biztonsági garanciák rendszere.

Konfliktusok 2016–2023 között és a 2020-as háború

A harcok időről időre kiújultak: kisebb összecsapásokra került sor 2016-ban (az úgynevezett négynapos háború), majd 2020 őszén egy nagyszabású fegyveres összecsapás robbant ki, amelynek során Azerbajdzsán jelentős területeket szerzett vissza, köztük stratégiai városokat és körzeteket. A háborút 2020. november 9-én orosz közvetítéssel kötött tűzszünet zárta le, amelynek értelmében Azerbajdzsán megtartotta a visszafoglalt területeket, és orosz békefenntartó erők részben biztosították a létfontosságú Lachin-korridort, amely Stepanakert (örmények által használt nevén Sztepanakert, azeri neve Khankendi) és Örményország közötti összeköttetést biztosította.

Gazdaság, társadalom és kultúra

A régió gazdasága elsősorban a mezőgazdaságra, kisebb ipari ágazatokra, bányászatra és helyi szolgáltatásokra épült, ugyanakkor erős függést mutatott Örményországtól az energiaellátás, a közlekedés és a kereskedelem terén. A lakosság túlnyomórészt örmény anyanyelvű és az örmény apostoli egyház hívőiből állt; az oktatás és a közigazgatás is örmény nyelven folyt. A konfliktusok és izoláció következtében a gazdaság és az infrastruktúra tartósan sérült, a mindennapi életet akadozó ellátás és nemzetközi elszigeteltség nehezítette.

2022–2023: blokádok, újabb feszültségek és felszámolás

A 2020 utáni időszakban a térségben többször is feszültségek voltak: problémát okozott a Lachin-korridor átjárhatósága, időszakos blokádok és korlátozások nehezítették az áruszállítást és a polgári életet. 2023 szeptemberében Azerbajdzsán katonai műveletbe kezdett a térségben, amely rövid harcok után gyakorlatilag az ott működő de facto hatalmat megbénította. 2023. szeptember 28-án a térség vezetése bejelentette, hogy a Hegyi-Karabah Köztársaság intézményeit fokozatosan megszüntetik, és a de facto közigazgatás felbomlását tervezték 2024. január 1-jei határidővel. A konfliktus eredményeként sok helyi örmény elhagyta a régiót és Örményországba menekült; a polgári lakosság helyzete, vagyon- és emberi jogi kérdések továbbra is nemzetközi aggodalom tárgyát képezik.

Nemzetközi jogi és politikai státusz

Hegyi-Karabah státusza összetett jogi és politikai problémát jelent: a nemzetközi közösség többsége és az ENSZ határozatai Azerbajdzsán területi integritását hangsúlyozzák, ugyanakkor a helyi örmény közösség az önrendelkezés jogát hangoztatta. A hosszú távú megoldáshoz biztonsági garanciák, a menekültek és elűzöttek biztonságos visszatérésének feltételei, valamint a kulturális örökség védelme szükséges.

Állapot 2024-ben és kilátások

Rövid távon a térség stabilizálása és a polgári lakosság humanitárius helyzetének rendezése a legfontosabb feladat. A politikai rendezés további nemzetközi diplomáciát igényel, és a jövőbeni megoldás szempontjából kulcsfontosságú lesz a helyi közösségek jogainak biztosítása, a biztonsági garanciák és a kétoldalú bizalom helyreállítása. A jövőbeni politikai státusz kérdése — autonómia, különleges státus vagy teljes azonosulás Azerbajdzsánnal — továbbra is tárgyalás tárgya marad, és erőteljesen függ a regionális hatalmi viszonyoktól és a nemzetközi közösség szerepvállalásától.

A Hegyi-Karabah / Artsakh-probléma összetett történelmi, etnikai és jogi gyökerekkel rendelkezik; mind a helyi lakosság biztonsága, mind a régió stabilitása szempontjából kulcsfontosságú a békés, jogon és emberi jogokon alapuló rendezés megtalálása.