Dél-Kaukázus (Transzkaukázus): térség, országok, gazdaság és konfliktusok

Dél-Kaukázus (Transzkaukázus): régió, országok, gazdaság és konfliktusok — olaj, ásványok, mezőgazdaság és geopolitikai feszültségek áttekintése.

Szerző: Leandro Alegsa

A Dél-Kaukázus, más néven Transzkaukázia vagy Transzkaukázus, a Kaukázus déli területe Európa és Ázsia között. Határai a Nagy‑Kaukázustól nyugat felé a török és kelet felé az iráni határig húzódnak, és a Fekete‑ valamint a Kaszpi‑tenger között helyezkednek el. A térség földrajzát a hegyvidék (Nagy és Kis Kaukázus), a magasföldek és a folyóvölgyek váltakozása jellemzi; az éghajlat a tengerparti, szubtrópusi zónától az alpesi körülményekig terjed, ami sokféle növény- és állatvilág számára ad otthont.

Államok, népesség és nyelvek

Örményország teljes egészében Transzkaukáziához tartozik; Grúzia és Azerbajdzsán nagy része, beleértve Naxçivan exklávéját is, szintén ide sorolható. A térség nagyobb városai közé tartozik Jereván, Tbiliszi és Baku, amelyek gazdasági, kulturális és politikai központok. Lakossága nyelvileg és vallásilag is sokszínű: a hivatalos nyelvek az örmény, a grúz és az azeri, de beszélnek oroszul, kurdul és más kisebb nyelveken is. A vallási viszonyok között a kereszténység (különösen az örmény apostoli és a grúz ortodox egyház), az iszlám (sünni és siíta formák) és kisebb közösségek találhatók.

Gazdaság és infrastruktúra

A régió gazdasága vegyes: ipari termelés, mezőgazdaság, energiahordozó‑kitermelés és tranzitforgalom egyaránt jelentős. A térség országai olajat, mangánércet, teát, citrusféléket és bort termelnek, emellett fontosak a gyümölcs-, zöldség‑ és állattenyésztési ágazatok. Azerbajdzsán különösen az energiaszektorral vált ismertté; az olaj‑ és földgázkitermelés, valamint az exportvezetékek (például a Baku–Tbiliszi–Ceyhan olajvezeték és a Baku–Tbiliszi–Erzurum gázvezeték) stratégiai szerepet töltenek be Európa és Ázsia energiaellátásában.

A régió fontos közlekedési folyosó is: a vasúti és útvonalak (például a Baku–Tbiliszi–Kars vasút), kikötők és tranzitkapacitások összekapcsolják a Fekete‑tengert, a Kaszpit és a Közel‑Keletet, ami vonzóvá teszi a nemzetközi kereskedelem és beruházások számára. Ugyanakkor az infrastrukturális fejlesztéseket sokszor a politikai bizonytalanság és a finanszírozási nehézségek hátráltatják.

Konfliktusok és biztonság

A régió a posztszovjet térség egyik legbonyolultabb politikai helyzetű része, és több, hosszú ideje fennálló, részben rendezett vagy fagyott konfliktust tartalmaz. A három legjelentősebb vitatott terület:

  • Abházia és Dél‑Oszétia Grúziában: mindkét terület 1990‑es évekbeli fegyveres összecsapások és etnikai feszültségek nyomán de facto elszakadt Grúziától. Oroszország 2008‑ban elismerte függetlenségüket, ami nemzetközi vitákat eredményezett és tartós orosz katonai jelenlétet hozott a térségben.
  • Hegyi‑Karabah (Artsakh) Azerbajdzsánban: a terület és környező vidékek többször voltak háborúskodás tárgyai az örmény és azeri erők között. Az 1990‑es években és 2020‑ban is komoly fegyveres konfliktus törtek ki; 2023‑ban az azeri kormány visszaszerezte a tényleges ellenőrzést a terület egyes részei felett, ami tömeges elvándorlást és humanitárius következményeket idézett elő. A rendezés kérdése továbbra is érzékeny és nemzetközi tárgyalásokat igényel.

Ezek a konfliktusok nem csak emberi és gazdasági áldozatokat követelnek, hanem megnehezítik a hosszú távú együttműködést, a határok megnyitását és a beruházások feltételeinek javítását. Nemzetközi szereplők (EU, Oroszország, Törökország, Egyesült Államok, ENSZ, OSCE) diplomáciai eszközökkel és béketámogatásokkal próbálnak közvetíteni, de a térség geopolitikai jelentősége és a regionális hatalmak érdekei bonyolítják a helyzetet.

Geopolitikai környezet és kilátások

A Dél‑Kaukázus stratégiai térképén több nagyhatalom érdekeltsége ütközik: Törökország kulturális és politikai kapcsolatokat ápol Azerbajdzsánnal, Oroszország tradicionális befolyást gyakorol a régió felett (különösen katonai és politikai eszközökkel), míg az Európai Unió és az Ázsia irányába vezető tranzitfolyosók miatt gazdasági és energetikai szempontból is érdeklődik. Irán szintén szomszédos államként releváns szereplő, különösen az etnikai és kereskedelmi kapcsolatok szempontjából.

A hosszú távú stabilitás és fejlődés kulcsa a politikai párbeszéd, a határok és kisebbségi jogok biztonságos rendezése, valamint a regionális gazdasági integráció erősítése lehet. Infrastrukturális beruházások, energiaprojektek és kereskedelmi folyosók fejlesztése elősegítheti a jólétet, de ezekhez a tartós béke és jogbiztonság elengedhetetlen feltételek.

A Kaukázus közigazgatási térképe a Szovjetunióban, 1952-1991.Zoom
A Kaukázus közigazgatási térképe a Szovjetunióban, 1952-1991.

Történelem

A régiót kétszer egyesítették - az orosz polgárháború idején (Transzkaukázusi Demokratikus Föderatív Köztársaság) 1918. április 9. és 1918. május 26. között, majd a szovjet uralom alatt (Transzkaukázusi Szovjet Szovjetunió) 1922. március 12. és 1936. december 5. között.

Transzkaukázia, azaz a mai Azerbajdzsán, Grúzia és Örményország területe az egyik olyan terület, ahol a bortermelő szőlőtőkék (vitis vinifera) teremnek. Egyes szakértők szerint talán itt termeltek először bort. A régészeti ásatások és a területről származó szőlőmagok széndioxid kormeghatározása Kr.e. 7000-5000-re datálták.

Kapcsolódó oldalak

  • Kaukázus
  • Észak-Kaukázus (Ciszkaukázia)
  • ibero-kaukázusi nyelvek
  • A Kaukázus népei


Keres
AlegsaOnline.com - 2020 / 2025 - License CC3