Csendes pillanat

A csend pillanatai és az állam és az egyház szétválasztása

Az Egyesült Államokban egyesek szerint az ima engedélyezése a csend pillanatának részeként azt jelenti, hogy a csend pillanatai megnehezíthetik az állam és az egyház szétválasztását (azt az elképzelést, hogy a vallás és a kormányzat nem befolyásolhatja egymást).

A csend pillanatait nem feltétlenül kell imádkozni. Más, nem vallásos gondolatokra is felhasználhatók. Sokan, akik az állami iskolákban és kormányzati üléseken időt akarnak az imádkozásra, a csend pillanatait használják, hogy egyesek imádkozhassanak, másoknak pedig ne kelljen imádkozniuk. Mivel ők a kormányt képviselik, és mivel az Egyesült Államok alkotmánya kimondja, hogy a kormány nem kényszerítheti az embereket vallási dolgokra, ezek az emberek nem mondhatják meg másoknak, hogy imádkozzanak.

Amikor az állami iskolákban csend van, a buddhista diákok meditálhatnak (relaxálhatnak és nyugodt gondolatokat gondolhatnak), a más vallású diákok, például a kereszténység, az iszlám és a judaizmus vallásúak imádkozhatnak, az ateista diákok pedig elgondolkodhatnak az előttük álló napon.

Colin Powell, egy híres kormányfő, szereti, ha az iskolákban csenddel teli perceket tartanak. Azt mondta, hogy minden iskolai nap kezdetén egy egyszerű csenddel egybekötött pillanat jó ötlet. Azt is mondta, hogy a diákok ezt az időt imádkozásra, meditációra, gondolkodásra vagy tanulásra használhatják.

Sokan úgy gondolják, hogy az Egyesült Államok állami iskoláiban nem megengedett az imádkozás, de ez nem igaz. A Legfelsőbb Bíróság 1962-ben úgy döntött, hogy a diákok imádkozhatnak az iskolában, de a tanárok és más iskolai vezetők nem vezethetik az imákat. A diákok klubokat alakíthatnak, ahol imádkozhatnak, és egyedül is imádkozhatnak, de nem vezethetnek imát az iskolai rendezvényeken. Az ok, amiért az ima nem megengedett ilyenkor, az az Első Kiegészítés. Az Első Alkotmánykiegészítés kimondja, hogy a kormány nem kényszerítheti az embereket vallási dolgokra, és az állami iskolák a kormány részei.

1976-ban Virginia állam engedélyezte, hogy az iskolákban a tanítási nap kezdetén egy perces csendet tartsanak. Ez a pillanat egy percig tartott. 1985-ben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az alabamai "csend pillanatáról" szóló törvény nem egyeztethető össze az Egyesült Államok alkotmányával, és nem alkalmazható. 2005-ben Indiana állam törvényt hozott, amely kimondta, hogy minden állami iskolában minden nap időt kell biztosítani a diákoknak az állampolgári hűségeskü elmondására és egy perces csendre.

2000 áprilisában Virginia állam megváltoztatta a törvényt, amely szerint minden virginiai állami iskolában kötelező a néma csend (a változás előtt az iskolák dönthettek úgy, hogy nem tartanak néma csendet). 2000 októberében egy Claude M. Hilton nevű bíró kimondta, hogy a csendről szóló törvényt az Egyesült Államok alkotmánya engedélyezi. Hilton bíró azt mondta, hogy a törvénynek világi (nem vallási) célja van, hogy a törvény nem teszi a vallást fontosabbá vagy kevésbé fontossá, és hogy a törvény nem teszi a kormányt és a vallást túl közel egymáshoz. Hilton bíró azt is mondta: "A diákok úgy gondolkodhatnak, ahogyan akarnak", és ez a gondolkodás lehet vallásos vagy nem vallásos. Azt mondta, hogy a diákoknak a törvény miatt csak annyit kell tenniük, hogy ülnek és csendben maradnak.

2008 márciusában Illinois követte Virginiát, és 30 másodperces kötelező csendet rendelt el, de augusztusban feloldották.

Az Amerikai Polgári Szabadságjogi Unió szerint ezek a törvények, amelyek szerint az állami iskolákban csenddel kell tölteni a perceket, rossz ötlet. Szerintük azért rossz ötlet, mert a törvényeket azért hozták, hogy a diákoknak legyen idejük imádkozni, és ez a vallást fontosabbá teszi, mint a nem vallást.