Moritz Wagner

Wagner jelentősége

Wagner pályája elején geográfusként dolgozott, és számos földrajzi könyvet publikált Észak-Afrikáról, a Közel-Keletről és a trópusi Amerikáról.

Emellett lelkes természettudós és gyűjtő volt, és a biológusok körében leginkább erről a munkájáról ismert. Ernst Mayr, az evolucionista és biológiatörténész számolt be Wagner jelentőségéről.

Algériában töltött három éve alatt Wagner (többek között) a Pimelia és a Melasoma nevű röpképtelen bogarakkal foglalkozott. Mindkét nemzetség több fajra oszlik, amelyek mindegyike az északi partvidék egy-egy szakaszára korlátozódik az Atlasz-hegységből a Földközi-tengerbe ereszkedő folyók között. Amint az ember átkel egy folyón, egy másik, de közeli rokon faj jelenik meg.

Wagner a Kaukázusban és az Andok völgyeiben is hasonló megfigyeléseket tudott végezni, amiből A fajok eredete című könyvének megjelenése után arra a következtetésre jutott, hogy:

"... egy kezdődő faj csak akkor [keletkezik], ha néhány egyed átlépi elterjedési területének határait... egy új faj kialakulása soha nem fog sikerülni... anélkül, hogy a telepesek hosszú időn át ne különülnének el fajuk többi tagjától.""

Ez a földrajzi fajképződés folyamatának korai leírása volt. Ennek az elképzelésnek egy másik megfogalmazása később született meg: "Azok a szervezetek, amelyek soha nem hagyják el ősi elterjedési területüket, soha nem fognak megváltozni". Ez nem lehet szó szerint igaz, és túlzó elképzelés.

Ennek az elképzelésnek a sorsa szerencsétlen volt. "Sajnos, Wagner [az elképzelését] a variációról és a szelekcióról szóló néhány különös elképzeléssel kombinálta" (Mayr). A vezető evolucionisták (Darwin, Wallace, Weismann) támadták Wagner földrajzi speciációra vonatkozó elképzelését, és az hosszú hanyatlásnak indult. Azonban 1942-ben Mayr újra bevezette, és a földrajzi speciáció fontossága az evolúciós szintézis egyik központi gondolata lett.

Kritika

Olyan modern szakértők, mint Ernst Mayr, Jerry Coyne és Allen Orr, egyetértenek abban, hogy Wagner azonosította először a földrajzi fajképződést. Az ő "migrációs elmélete" azonban egy meglehetősen egyszerű, lamarcki evolúciós elképzelésen alapult. Wagner a Darwinnak írt leveleiben azzal érvelt, hogy az új fajok evolúciójának megértésében kihagyott egy létfontosságú földrajzi komponenst. Darwin eleinte barátságosan válaszolt ezekre a levelekre, és egyetértett azzal, hogy a földrajzi elszigetelődés fontos (bár nem az egyedfejlődés egyetlen módja). Később azonban felháborítónak találta Wagner egyre hisztérikusabb hangnemét és egyoldalú érvelését, és Wagner 1875-ös tanulmányának egy példányára átírta, hogy "a legnyomorultabb szemét", részben azért, mert Wagner figyelmen kívül hagyta a természetes szelekció fontosságát, és Darwin elméletének neki tetsző részeit tulajdonítás nélkül átemelte, miközben azt állította, hogy Darwin nézetei helytelenek.

Darwinhoz hasonlóan J. T. Gulick tiszteletes is túlzónak találta Wagner elméleteit, de egy későbbi tanulmányában Gulick azt írja, hogy "Moritz Wagner a Szervezetek vándorlásának törvénye című munkájában elsőként ragaszkodott a földrajzi elszigeteltség mint evolúciós tényező fontosságához, de amikor azt állította, hogy földrajzi elszigeteltség nélkül a természetes szelekciónak nem lehet hatása az új fajok létrehozásában, túlment azon, amit a tények alátámasztanak".

Ernst Mayr megfogalmazása tisztázta azokat a kérdéseket, amelyeket Wagner megoldatlanul hagyott: "Egy új faj akkor alakul ki, ha a szülői fajtól elszigetelt populáció az elszigeteltség ideje alatt olyan tulajdonságokra tesz szert, amelyek elősegítik vagy garantálják az elszigetelődést, amikor a külső akadályok lebomlanak". Bernhard Rensch zoológiai taxonómus szintén jelentős szerepet játszott abban, hogy a földrajzi fajképződés az evolúció étlapján maradt. A földrajzi elkülönülést a kladogenezis (fajfelosztás) leggyakoribb kezdeti lépéseként határozta meg.

Wagner meglátásának jelentősége ma is tagadhatatlan. Ezt sokáig elhomályosították más, téves elképzelései, de ez egy valódi természettudományos felismerés volt, amelyet a rovarok természetes élőhelyükön történő megfigyelése során szerzett.

"1859 után több mint 60 évbe telt, amíg a vezető szakemberek... [egyetértettek] abban, hogy ez a földrajzi megközelítés a módja a fajképződés problémájának megoldására... egy új faj akkor fejlődhet ki, ha egy populáció izolációs mechanizmusokra tesz szert, miközben elszigetelődik az anyapopulációtól.""

Wagner publikációi

• Reisen in der Regentschaft Algier in den Jahren 1836, 1837 und 1838. 3 Bde. Leipzig 1841.
• Der kaukasus und das Land der Kosaken. 2 Bde. Leipzig 1847.
• Reise nach Kolchis. Lipcse 1850.
• Reise nach dem Ararat und dem Hochlande Armeniens. Stuttgart 1848.
• Reise nach Persien und dem Lande der Kurden. 2 Bde. Leipzig 1851.
• Die Republik Costa-Rica. Lipcse 1856.
• Über die hydrogaphischen Verhältnisse und das Vorkommen der Süßwasserfische in den Staaten Panama und Ecuador. Abhandlungen der königlich bayerischen Akademie der Wissenschaften, II Classe 11 (I Abt.)
• Reisen in Nordamerika in den Jahren 1852 und 1853. (Carl Scherzerrel) 3 kötet, Gotha 1861.
• Die Darwinsche Theorie und das Migrationsgesetz der Organismen. Leipzig 1868. Angol kiadás: Wagner M. 1873. A darwini elmélet és a szervezetek vándorlási törvénye. Fordította: I. L. Laird, London.
• Naturwissenschaftliche Reisen im tropischen Amerika. Stuttgart 1870.
• Über den Einfluß der geographischen Isolierung und Kolonienbildung auf die morphologischen Veränderungen der Organismen. München 1871.
• Die Entstehung der Arten durch räumliche Sonderung. [The origin of species by spatial separation] Gesammelte Aufsätze. Benno Schwalbe, Basel 1889.