Szerénység: jelentése, viselkedési normák és társadalmi szerepe

A szerénység társadalmi norma, nem érvényesül ott, ahol nem lehet, például vészhelyzetben. Vészhelyzet esetén fontosabb, hogy az orvosok ellássák a sérülteket. Nem számít, hogy az orvosok esetleg meztelenül látják ezeket az embereket. Bizonyos esetekben szükség lehet arra, hogy minden ruhát levegyenek, hogy jobban tudják kezelni őket.

Vannak, akik még mindig ragaszkodnak a szerénységük fenntartásához, még vészhelyzetben is.

A szerénység általában azt mondja, hogy az emberi test azon részei, amelyeket nem kell felfedni, nem szabad, hogy felfedve legyenek. Ez általában a csupasz bőrre, a hajra, az alsóneműre és különösen az intim testrészekre vonatkozik. Néha a normák nemcsak azt mondják, hogy az adott részt el kell rejteni, hanem azt is, hogy a speciális ruházatnak el kell rejtenie annak alakját, azt, ahogyan kinéz. Bizonyos szabványok azt is megmondják, hogyan kell a ruhaváltoztatást elvégezni, mint például a strandon törölközőt használni, vagy bezárni (és bezárni) egy kabin ajtaját, amelyet biztosítanak.

A különböző kultúrákban más-más a szerénység normája. De a normák aszerint is különböznek, hogy kik azok az emberek, akik esetleg láthatják az ember testét:

• Házastárs vagy élettárs
• Egy azonos nemű barát vagy családtag
• Az ellenkező nemű családtagok.
• Egy ellenkező nemű barát.

A társadalmi rang vagy osztály is számíthat. Így az azonos társadalmi osztályba tartozó emberekre más szabályok vonatkozhatnak, mint a más (vagy alacsonyabb) társadalmi osztályba tartozókra.

Más dolgok is befolyásolják ezeket a normákat:

• A hely, ahol történik (más levetkőzni otthon a partner előtt, mint egy alig ismert ember otthonában).
• A munka, amit az emberek végeznek (Egy sztriptíztáncosnőnek más normák vannak, mint egy tanárnak).

Így egy tanár, aki egy éjszakai klubban lépne fel, úgy tekinthetnének rá, mint aki lejáratja a szakmát. Egyesek szerint ez a fajta szerénység testszégyen.

A túl sok szerénységet szemérmességnek nevezik. Orvosi állapotként gimnofóbiának is nevezik. A túlzott szerénytelenséget exhibicionizmusnak nevezik. A szerénység hívei gyakran a testük, valamint saját és mások érzései iránti tiszteletet látják benne, és egyesek úgy vélik, hogy ez csökkentheti a szexuális bűncselekmények számát. A kritikusok azzal érvelnek, hogy nem egészséges az emberi testhez való negatív hozzáállás. Egyesek azt állítják, hogy összefüggés lehet az elnyomó testtartás és a nemkívánatos eredmények, például a szexuális bűncselekmények, az erőszak és a stressz között.

A kulturális és vallási háttér nagymértékben befolyásolja az ember szerénységgel kapcsolatos nézeteit.

Általánosan elfogadott nyugati normák

Az úgynevezett nyugati kultúra elvárja, hogy az intim testrészek nyilvános helyeken mindig fedve legyenek. Kivételt képeznek azok a helyek, ahol az emberek átöltöznek, mivel ezek általában nemek szerint vannak megkülönböztetve. Ez azt jelenti, hogy van egy öltöző a férfiaknak és egy másik a nőknek. További kivételek a szaunák, amelyek általában vegyes neműek (egy szauna a férfiak és a nők számára is van).

Különleges szabályok vonatkoznak azokra a helyekre is, ahol a fürdőzés gyakori. El lehet tűrni, hogy egy nő topless legyen egy strandon vagy egy medence közelében. Ha a strand vagy a medence közelében van egy étterem, akkor az a szokás, hogy a nő a strandon topless lehet, de ha az étteremben enni akar valamit, akkor el kell takarnia a mellét. Az ilyen éttermeket gyakran korlát választja el vizuálisan. A korlát egyik oldalán van a strand, a másik oldalon pedig az étterem.

Egyre több strand van a városokban. Ez még inkább elmosja a határokat. Lehetnek fürdőruhás emberek öltönyös üzletemberek mellett.

A magánlakásokban a szabályok lazábbak lehetnek. A meztelenkedés a közeli családtagok között otthon néha megengedett, különösen a hálószobában és a fürdőszobában. Az alsónemű alkalmi viselése is megengedett lehet. Az otthon más részein a családtagoktól elvárható, hogy több ruhát viseljenek, lazán, különösen, ha vendégek vannak jelen. A fürdőköpeny itt megfelelhet a célnak.

Naturizmus

A naturistáknak különböző nézeteik vannak. Olyan környezetet akarnak teremteni, ahol az emberek jól érezhetik magukat, még akkor is, ha meztelenek, meztelenül láthatók, vagy meztelen emberek vannak közöttük. Ezek az értékek ellentétben állnak a jelenlegi szerénységi normákkal. Emiatt a nudisták többnyire elutasítják a jelenlegi szemérmességi normákat.

Bennszülött törzsek

A hagyományos őslakos kultúrák, például az afrikaiak vagy az ausztráliai őslakosok társadalmi normái nagymértékben eltérnek egymástól. Az, hogy mennyire elfogadható az érintkezés, egyes nők esetében a semmitől kezdve a semmin át egészen a hímvessző kivételével mindenig terjed bizonyos törzsek egyes férfijai esetében. Bizonyos afrikai kultúrák szerint a testfestés testfedésnek számít. Sokan úgy gondolják, hogy ez egy "öltözet".

A férfiak és a nők számára eltérőek a szerénység normái. A nyugati kultúra elvárja, hogy a férfiak és a nők egyaránt fedjék nemi szerveiket. Azt is elvárja, hogy a nők többnyire eltakarják a mellüket. Kivételt képezhet a fürdés vagy a szoptatás.

A meztelen katonák fürdésének bemutatása a második világháború alatt vált általánossá. A középiskolás korú fiúk is meztelenül úsztak, ebben az időszakban.

A divat és más társadalmi normák is elvárják, hogy a férfiak több testrészt takarjanak el, mint a nők, például a deréktájékot és a hát felső részét.

Az úszónadrágok gyakran nagyobbak a férfiaknak, mint a nőknek. Az 1930-as évek előtt a férfiaknak általában tilos volt nyilvánosan, még a strandokon is, felfedni a mellkasukat. Az olyan szervezetek, mint a Topfree Equal Rights Association, a nemek közötti egyenlőséget szorgalmazzák ebben a tekintetben. 1992-ben New York állam legfelsőbb bírósága elfogadta a 14. kiegészítéssel kapcsolatos érveket, és megsemmisítette a New York-i személyi expozícióról szóló törvény azon rendelkezését, amely a nők számára tiltotta a mellkasuk felfedését ott, ahol a férfiaknak ez megengedett volt.

A szexuális irányultság olyan téma, amely egyre kevésbé tabu. A homoszexualitás is úgy tűnik, hogy gyakoribb vagy többet beszélnek róla. Ez az azonos neműek esetében, például az öltözőben, szigorúbb szerénységhez vezetett. Több helyen a közösségi zuhanyzókat átalakították egyszemélyes zuhanyzókká, függönnyel vagy ajtóval. Sok diák már nem zuhanyozik edzés után. Kutatások kimutatták az azonos neműek szexuális aktivitásának drámai csökkenését a serdülő férfiak körében, ami összefügg a melegek növekvő társadalmi láthatóságával és a szemérmesség növekvő szintjével. Ehhez kapcsolódó tényezők a reklámok által mutatott ideális férfi testalkat egyre nagyobb hangsúlyozása, valamint a fényképezés és videózás miatti aggodalom.

Iszlám

Az iszlám társadalom fontosnak tartja a szerénységet, de különböző értelmezések vannak arra vonatkozóan, hogy milyen öltözködés tekinthető szerénynek. Sok muszlim nő a szerénység jeleként fejkendőt (hidzsáb) visel. A konzervatívabb társadalmak elvárják, hogy a nők az egész testüket eltakarják, kivéve a kezüket és az arcukat.

Az a nő, aki úgy dönt, hogy az arcát és a kezét is eltakarja, állítólag nagyobb "szerénységet és szentséget" fejez ki. Egyes iszlám társadalmakban a nők a niqabot viselik, egy mindent elfedő ruhadarabot, amely a test minden részét, néha a szemet is eltakarja. A niqab viselése (néha burkának is nevezik, bár ez a kifejezés technikailag csak egy afgán, mindent átfogó ruhadarabra vonatkozik) néhány többségi muszlim lakosságú országban gyakori.

A legtöbb muszlim országban a nő megválaszthatja, hogyan fejezi ki szerénységét. Az olyan konzervatívabb országokban, mint Afganisztán vagy Irán, törvények írják elő, hogy egy nőnek milyen ruhát kell viselnie. E törvények be nem tartása szigorú büntetésekkel járhat.

Hasonlóképpen, a Hadísz egyes iszlám értelmezései szerint a férfiaknak a "köldöktől a térdig" mindent el kell takarniuk; egyes férfiak úgy döntenek, hogy ezt kiterjesztik a hagyományos iszlám fejfedőre, a hidzsáb férfi megfelelőjére, a taqiyah-ra (sapkára), amely nagyon hasonlít a zsidó kipára, de valamivel nagyobb méretű. A taqiyah sapka alakja, mérete és színe a hidzsábhoz hasonlóan változhat, és a hagyományok és a személyes ízlés szerint számos regionális különbség is létezik.

A burkini a muszlim nők számára tervezett fürdőruha, amely az arc, a kezek és a lábak kivételével az egész testet eltakarja, és lehetővé teszi számukra, hogy megfeleljenek a muszlimok szemérmességi követelményeinek, miközben úszás közben is részt vehetnek úszás közbeni tevékenységekben.

Judaizmus

A szerénység a judaizmusban is fontos, különösen a nők esetében. Egy ultraortodox haszid házas nőtől elvárja a közösségük, hogy nyilvánosan, és néha otthon is fedje el a haját. A hajfedő lehet sál, sapka, snood vagy paróka ("sheitel"). Egyes közösségek szigorúbb előírásokat alkalmaznak, és elvárják, hogy a nők a könyöküket és a lábukat eltakarják, a blúzok a kulcscsontot, az ujjak pedig a könyököt takarják. A szoknyáknak a térdet is el kell fedniük. A szoknyák minden hasítékának zárva kell lennie. Átlátszó anyagokat nem szabad használni, és elvárják, hogy a ruhák ne legyenek szűk szabásúak, provokatívak, harsány színűek, vagy ne legyenek feliratosak. Egyes közösségek ezeket az előírásokat már hároméves kislányokra is alkalmazzák. A modern ortodox nők általában kendőt vagy kalapot viselnek, amely eltakarja a fejük tetejét, így az alsó hajszálak szabadon maradnak.

A nem ortodox zsidó nők hajlamosak átvenni annak a nem zsidó társadalomnak a divatját, amelyben élnek.

Katolikus kereszténység

A katolikusoktól elvárják, hogy szerényen öltözködjenek, de nincsenek "hivatalos irányelvek". Időről időre papok és pápák nyilvánítottak véleményt. Ezek a vélemények nem kötelező érvényűek, ennek ellenére sok katolikus hasznosnak tartja őket.

XII. Pius pápa kimondta, hogy a nőknek el kell takarniuk a felkarjukat és a vállukat, a szoknyájuknak legalább térdig kell érnie, és a dekoltázsnak semmit sem szabad felfednie. Egy másik példa Giuseppe Siri genovai bíboros, aki kijelentette, hogy a nadrág elfogadhatatlan öltözet a nők számára. Sok hagyománytisztelő katolikus megpróbálta tovább bővíteni ezt az utóbbi normát.

Egyes katolikusok megpróbáltak elméleteket alkotni a szerénységről. Néha szociológiai szemszögből, máskor pedig szisztematikusabb, tomista megközelítésből, az egyházatyák írásaival kombinálva. Találhatók olyan megközelítések is, amelyek elsősorban a hagyományos gyakorlatból és hagyományos tekintélyekből, például a szentekből érvelnek.

Az egyház a férfiaktól is elvárja, hogy szerényen öltözködjenek, de a követelmények számukra nem olyan szigorúak, mint a nők számára; ez nagyrészt azért van, mert a férfiakról gyakran úgy gondolják, hogy eredendően fogékonyabbak a szexuális gondolatokra.