Mihail Moiszejevics Botvinnik

Élet és karrier

Korai évek

Mihail Mojszejevics Botvinnik Szentpétervár közelében született zsidó családban. Apja fogtechnikus volt, és a helyi zsinagógában kántor (hazzán). Édesanyja fogorvos volt, ami lehetővé tette a család számára, hogy a Települési Palotán kívül éljenek, ahová a legtöbb oroszországi zsidó abban az időben korlátozva volt. Ennek eredményeként Mihail Botvinnik a szentpétervári Nyevszkij Prospektuson nőtt fel.

Apja megtiltotta, hogy otthon jiddisül beszéljenek, és Mihail és idősebb testvére, Issy szovjet iskolákba jártak. Mihail Botvinnik később azt mondta: "Vér szerint zsidó vagyok, kultúrám szerint orosz, neveltetésem szerint szovjet". ^p178

Nyikolaj Krilenko a szovjet sakkmesterek erejének megmérettetése érdekében szervezte meg az 1925-ös moszkvai sakkversenyt. Az esemény egyik pihenőnapján a világbajnok José Raúl Capablanca egyidejűleg Leningrádban adott kiállítást. Botvinnik volt az egyik ellenfele, és megnyerte a játszmájukat.

Botvinnik 1928-ban nyert felvételt a Leningrádi Egyetem matematika szakára. 1929 januárjában a Leningrádért játszott a Moszkva elleni diákcsapatsakk-bajnokságon. A leningrádiak nyertek, és a csapat vezetője megszerezte Botvinnik áthelyezését a Politechnikum elektromechanikai tanszékére.

Korai fejlődése meglehetősen gyors volt. 1930-ban 6½/8-ra megnyerte a leningrádi Masters-tornát, majd a következő évben 2½ ponttal megnyerte a leningrádi bajnokságot a korábbi szovjet bajnok, Peter Romanovszkij előtt.

Szovjet bajnok

1931-ben, 20 évesen Botvinnik megnyerte első szovjet bajnokságát Moszkvában, 17-ből 13½ ponttal. 1931 nyarának végén villamosmérnöki diplomát szerzett. 1933-ban megismételte szovjet bajnoki győzelmét, szülővárosában, Leningrádban, 14/19-es eredménnyel.

Nem sokkal később Iljin-Genevszkij, az egyik idősebb mester és a prágai szovjet nagykövetség munkatársa szervezett egy mérkőzést Salo Flohr és Botvinnik között. Botvinnik a Moszkvában játszott első hat játszma végére két játszmás hátrányba került. Régi barátja, Viacheslav Ragozin és edzője, Abram Model segítségével azonban Leningrádban kiegyenlített, és a mérkőzés döntetlenre végződött. A meccs utáni parti leírásakor Botvinnik azt írta, hogy akkoriban profi színvonalon táncolta a foxtrottot és a charlestont.

Botvinnik első Szovjetunión kívüli versenyén, az 1934-35-ös Hastings-i Nemzetközi Sakk-kongresszuson 5/9-es eredménnyel csak holtversenyben végzett az 5-6. helyen. Azt írta, hogy Emanuel Lasker Londonban a verseny után azt mondta, hogy súlyos hiba volt, hogy csak két órával az első forduló kezdete előtt érkezett meg, és hogy tíz napot kellett volna hagynia az akklimatizálódásra. Botvinnik azt írta, hogy ezt a hibát többé nem követte el.

Botvinnik az 1935-ben megrendezett második moszkvai nemzetközi tornán Flohrral azonos ponttal, ½ ponttal Lasker és egy ponttal José Raúl Capablanca előtt lett első. Capablancával és Laskerrel való konzultáció után Krilenko azt javasolta, hogy Botvinnik kapja meg a nagymesteri címet, de Botvinnik ellenezte, hogy "nem a címek a lényeg". Elfogadta azonban az ingyenes autót és a Nehézipari Népbiztosság által biztosított 67%-os emelést a posztgraduális tanulmányi ösztöndíjban.

1936 júniusában Moszkvában még erősebb, kétfordulós tornát játszottak, és Botvinnik a második helyen végzett, egy ponttal Capablanca mögött és 2½ ponttal Flohr előtt.

1936 tél elején Botvinnik meghívást kapott egy tornára az angliai Nottinghambe. Krylenko engedélyezte a részvételét, és bár szovjet riválisai katasztrófát jósoltak neki, veretlenül megosztott első helyet szerzett (+6 =8) Capablancával, ½ ponttal megelőzve az akkori világbajnok Max Euwe-t és a feltörekvő amerikai csillagokat, Reuben Fine-t és Samuel Reshevsky-t, és 1 ponttal az exvilágbajnok Alekszandr Aljechint. Ez volt az első tornagyőzelem, amelyet szovjet mester saját hazáján kívül aratott. Amikor az eredmény eljutott Oroszországba, Krilenko levelet fogalmazott, amelyet Botvinnik nevében Sztálinnak küldött. Oroszországba visszatérve Botvinnik felfedezte, hogy megkapta a "Becsületjelet". Később, 1937-ben Botvinnik egy tizenhárom partiból álló mérkőzésen döntetlent játszott Grigorij Levenhal ellen.

Botvinnik 1939-ben, 1944-ben, 1945-ben és 1952-ben további szovjet bajnoki címeket nyert, így összesen hatot - ezt a rekordot Mihail Tal-lal osztja meg. 1945-ben 15/17 ponttal uralta a tornát, 1952-ben pedig Mark Taimanovval holtversenyben megnyerte a rájátszást. A posztszovjet Oroszországban a bajnokság valamivel kevésbé erős, mivel hiányoznak a nem orosz országokból érkező nevezők. Ennek ellenére még mindig ez a legerősebb nemzeti bajnokság a világon, és Peter Szvidler hatszor nyerte meg.

Fiatal Botvinnik, 1927


Botvinnik játékban


Levenfish (balra) - Botvinnik, 1937-es mérkőzés

Világbajnok

Botvinnik befolyásolta annak a rendszernek a kialakítását, amelyet 1948-tól 1963-ig használtak a világbajnoki versenyeken. Viktor Baturinszkij írta: "Most Botvinnikra került a sor, hogy megvédje címét az új selejtezőrendszer szerint, amelyet ő maga vázolt fel 1946-ban".

A második világháború alatt és közvetlenül a második világháború után elért jó eredményei alapján Botvinnik egyike volt annak az öt játékosnak, akik indulhattak az 1948-as sakkvilágbajnokságon, amelyet Hágában és Moszkvában rendeztek. A tornát meggyőző fölénnyel, 14/20-as eredménnyel, három pont előnnyel nyerte meg, így ő lett a hatodik világbajnok. Botvinnik ezután két rövid megszakítással a következő tizenöt évben, amely alatt hét világbajnoki mérkőzést játszott, birtokolta a címet.

Botvinnik az 1948-as viadal megnyerése után nem játszott hivatalos versenymérkőzést, amíg meg nem védte címét. 1951-ben Moszkvában 24 partiban döntetlent játszott David Bronstein ellen, +5 =14 -5, megtartva a világbajnoki címet. Ezt a meccsét Bronstein ellen küzdött döntetlenre, és (az ő mércéjéhez képest) gyenge versenyeredményei voltak. Botvinnik nem játszott az 1952-es helsinki sakkolimpiát megnyerő szovjet csapatban: a játékosok megszavazták a felállást, és Botvinniket a második táblára, Kereset pedig a felső táblára ültették; Botvinnik tiltakozott, és nem volt hajlandó játszani. Keres 1950-től 1952 elejéig kiválóan játszott.

1954-ben Moszkvában Vaszilij Szmiszlovval 24 játszmán keresztül döntetlent játszott, +7 =10 -7, és ismét megtartotta a címet. 1957-ben Moszkvában 9½-12½ arányban kikapott Szmiszlovtól, de az akkor érvényes szabályok lehetővé tették számára a visszavágót, anélkül, hogy a jelöltek versenyén kellett volna átmennie, és 1958-ban Moszkvában megnyerte a visszavágót; Szmiszlov azt mondta, hogy a visszavágón rossz volt az egészsége. 1960-ban Botvinnik meggyőzően, 8½-12½ arányban kapott ki Moszkvában az akkor már 23 éves Tal-tól, de 1961-ben ismét élt a visszavágó jogával, és Moszkvában 13-8-ra nyert. Botvinnik játéka jobb volt, mint az 1960-as mérkőzésen, elsősorban az alapos felkészülésnek köszönhetően. Botvinnik a visszavágón változtatott stílusán, elkerülve a taktikai bonyodalmakat, amelyekben Tal jeleskedett, és a zárt állásokat és a végjátékokat célozta meg, ahol Tal technikája nem volt olyan kiemelkedő. Emellett Tal egészségi állapota is változó volt. Végül 1963-ban, Moszkvában 9½-12½ arányban veszítette el a címet Tigran Petroszjannal szemben. A FIDE ekkorra már megváltoztatta a szabályokat, és nem kapott visszavágót. A visszavágó szabály a "Botvinnik-szabály" becenevet kapta, mert kétszer is részesült belőle.

Későbbi élet

1970-ben Botvinnik visszavonult a versenysakkozástól, és sakkozó szoftvereken dolgozott. Ennek nem volt jelentős eredménye, de a legjobb fiatal játékosok edzőjeként végzett munkája meghozta gyümölcsét. Hasnyálmirigyrákban halt meg Moszkvában.

Botvinnik (1961)