Vaszilij Szmiszlov – orosz sakkvilágbajnok és nagymester (1921–2010)
Vaszilij Szmiszlov — orosz sakknagymester és 1957–58-as világbajnok: pályafutás, legendás Botvinnik-meccsek, rekord olimpiai érmek és zenei szenvedély rövid, izgalmas életrajza.
Vaszilij Szmiszlov (1921. március 24. – 2010. március 27.) orosz sakknagymester, 1957 és 1958 között sakkvilágbajnok.p376 Az egyik legsokoldalúbb és legtovább aktív világszínvonalú sakkozó volt: pályafutása során kiemelkedő versenyeredményeket ért el, és a sakktörténelemben mint finom poszticionális játékos és kiváló végjáték-specialista maradt nyomot.
Korai élet és pályakezdés
Szmiszlov Moszkvában született és fiatalként gyorsan emelkedett a szovjet sakkrétegben. Már a második világháború utáni évtizedben meghatározó szereplője lett a nemzetközi tornáknak. 1948-ban az 1948-as sakkvilágbajnoki tornára való kiválasztás az első nagy nemzetközi elismerése volt; többen kérdőjelezték meg a jelölését, de a torna során végzett erős szereplése – Mihail Botvinnik mögötti második helye – eloszlatta a kétségeket.
Világbajnoki küzdelmek
Szmiszlov nyolc alkalommal volt jelölt a sakkvilágbajnokságra (1948, 1950, 1953, 1956, 1959, 1965, 1983 és 1985), és fontos tornagyőzelmeket aratott, többek között az 1953-as és 1956-os jelöltversenyeket, amelyek az ötvenes évek egyik legnagyobb nemzetközi sikerének számítottak. Három 24 játszmás világbajnoki mérkőzést játszott Mihail Botvinnik ellen Moszkvában: 1954-ben döntetlenre végzett (így Botvinnik megtartotta a címet), 1957-ben legyőzte Botvinniket és világbajnok lett, 1958-ban pedig a visszavágót elvesztette, így Botvinnik visszavette a címet. Ezek a mérkőzések a korszak legnagyobb sakkdrámai eseményei közé tartoztak.
Versenyeredmények és rekordok
Szmiszlov kétszer végzett holtversenyben az első helyen a szovjet bajnokságban (1949, 1955), és a nemzetközi csapatversenyekben is kimagaslóan teljesített: összesen 17 sakkolimpiai érmet szerzett, ami rekordnak számít. Emellett öt csapat Európa-bajnokságon szerepelt, és ott összesen tíz aranyérmet nyert (csapatban és egyéniben egyaránt). Versenyszakmai aktivitása és sikeressége hosszú évtizedeken át tartott; még az 1960-as és 1970-es években is rendszeresen szerepelt élvonalbeli tornákon, és 1983-ban ismét bejutott a világbajnoki jelöltek döntőjébe. 1991-ben megnyerte az első szenior sakkvilágbajnokságot, és hivatalosan 2001-ben vonult vissza a rendszeres versenyjátéktól.
Játékmód, elméleti hozzájárulások
Szmiszlov játékát a kivételes poszticionális érzék, a finom gyalogelonyok kiaknázása és a magas szintű végjátékismeret jellemezte. Ritkán igyekezett briliáns taktikai cunamikat idézni; helyette hosszú távon felépített, logikus játszmákban kereste a győzelmet. Széleskörű elméleti tudása és elemzőkészsége miatt több megnyitásban vannak róla elnevezett variánsok, és hozzájárult a megnyitáselmélet fejlődéséhez. Pályafutása alatt számos fiatal játékosnak és országos válogatottnak volt inspiráló példakép és időnként segítője.
Zenei pálya és személyes élet
Szmiszlov koncertszintű énekes is volt. Bariton hangját dicsérték, és a sakktornák esti programjain gyakran tartott hangversenyeket. Nagymester-társa, Taimanov zongoraestjei pedig sok nagy sakkesemény estéjén kísérték a programot — a két művész-barát közös fellépései szép hagyományt jelentettek a sakk és művészet találkozásában. Magánéletét és családi hátterét inkább visszafogottan tartotta; a sakkhoz és zenéhez való elkötelezettsége határozta meg élete nagy részét.
Hatás és örökség
Szmiszlovot a sakktörténelem egyik legnagyobb, ugyanakkor legstílusosabb világbajnokaként tartják számon. Sok mai nagymester emeli ki, hogy játszmái tankönyvi példák a poszticionális sakkra és a végjátékra. A nemzetközi sakkéletben betöltött hosszú és eredményes szereplése, valamint zenei pályája miatt is színes és egyedi személyiségként emlékeznek rá.
Díjak, kitüntetések és utolsó évek
Pályafutása során számos elismerést kapott, bel- és külföldön egyaránt. Utolsó aktív éveiben is tiszteletteljes figyelem övezte, és idősebb korában is gyakran részt vett jótékonysági és emlékversenyeken. 2010 márciusában, három nappal 89. születésnapja után hunyt el Moszkvában, pályafutása és életműve azonban tovább él a sakkirodalomban és a játékosok emlékezetében.
Anatolij Karpov tisztelgése: Karpov és más későbbi generációk is nagyra értékelték Szmiszlov sakktudását, sportszerűségét és emberi tartását; sokan személyes példaképként tekintettek rá és elismeréssel beszéltek róla mind játékosként, mind embertársként.


Vaszilij Szmiszlov (balra), Jurij Averbachcsal 2002-ben
Smyslov könyvei
- 2003: kötet: Szmislov legjobb játszmái, 1. kötet: 1935-1957 (Moravian Chess)
- 2003: kötet: Szmislov legjobb játszmái, 2. kötet: 1958-1995 (Moravian Chess)
- 1997: Végjáték virtuóz (Cadogan)
- 1995: Szmislov 125 válogatott játszmája (Everyman Chess)
- 1972: Szmiszlov bástyavégződések (Batsford)
Kérdések és válaszok
K: Mikor lett Vaszilij Szmiszlov sakkvilágbajnok?
V: Vaszilij Szmiszlov 1957 és 1958 között lett sakkvilágbajnok.
K: Hányszor volt jelölt a sakkvilágbajnokságra?
V: Vaszilij Szmiszlov nyolc alkalommal (1948, 1950, 1953, 1956, 1959, 1965, 1983 és 1985) volt jelölt a sakkvilágbajnokságra.
K: Melyik tornán végzett a második helyen Mihail Botvinnik mögött?
V: Az 1948-as sakkvilágbajnokságon Mihail Botvinnik mögött a második helyen végzett.
K: Hány érmet nyert a sakkolimpián?
V: Vaszilij Szmiszlov 17 érmet nyert a sakkolimpián - ez minden idők rekordja.
K: Hány aranyérmet nyert a csapat Európa-bajnokságokon?
V: Öt csapat Európa-bajnokságon tíz aranyérmet nyert (csapatban és egyéniben).
K: Melyik évben jutott be a világbajnokság jelöltek mérkőzéseinek döntőjébe? V: Még 1983-ban kvalifikálta magát a világbajnokság jelöltek mérkőzéseinek döntőjébe.
K: Mikor nyerte meg Vaszilij az első szenior sakkvilágbajnokságát? V: Vaszilij 1991-ben nyerte meg első szenior sakkvilágbajnokságát.
Keres