Mirza Ghalib

Korai életút

1796-ban született Akbarabadban (a mai Agra). Apja Abdullah Beg Khan és nagybátyja Nasrullah Beg Khan született a főiskolai barátaival.

a hadseregben. Mirza Ghalib mindössze 5 éves korában árvaságra jutott. Nagybátyjánál élt 4 évig, amikor nagybátyja is meghalt.  

Agrában kezdte el mondani a szertartást. Feleségül vette Ilahi Baksh 'Maaroof' Nawab lányát, és ezért Delhibe költözött. Delhiben teljes koncentrációját a költészetnek szentelte. Hamarosan elsajátította a perzsa nyelvet. Hogy senki ne nevezze be-ustadnak ( tanító nélkül), kitalált egy történetet, miszerint egy iráni tanár, Abdul Samad két évig a házában lakott, hogy fárszira tanítsa. Ghalib mindig is büszke volt fárszi költészetére, de inkább urdu prózájáról és verseiről ismert.

Későbbi életút

Mindig is pénz nélkül élte az életét. 1857 után a királyi durbar támogatásai megszűntek. A brit kormánytól kapott nyugdíját is leállították, mert azzal gyanúsították, hogy a lázadókat támogatja. Még Kalkuttába is elutazott, hogy újraindítsa a nyugdíjat, de hiába. Elment a rampuri nawabhoz, aki 200 rúpiát ígért neki, ha Rampurban él, és 100 rúpiát, ha máshol él. A nyugdíját 3 évvel ezután újraindították, de az összes pénzt régi adósságok kifizetésére használták fel. Ghalib 1869-ben halt meg.

Letters

Nemcsak az urdu költészet, hanem a próza is Mirza Ghalibnak köszönhető. Az ő levelei adták az alapját a könnyű és népszerű urdu nyelvnek. Ghalib előtt az urdu nyelvű levélírás rendkívül díszes volt. Leveleit "beszélővé" tette azáltal, hogy a szavakat és mondatokat úgy használta, mintha az olvasóhoz beszélne. Szerinte "sau kos say ba-zabaan-e-qalam baateiN kiya karo aur hijr meiN visaal kay ma-zay liya karo" [ száz mérföldről beszélgessetek a toll nyelvével és élvezzétek a találkozás örömét még akkor is, ha külön vagytok]. A levelei nagyon kötetlenek voltak, néha csak az illető nevét írta, és ezzel kezdte a levelet. Ő maga nagyon humoros volt, és a levelét is nagyon érdekessé tette. Azt írta: "MaiN koshish karta hooN keH koi aisi baat likhooN jo pa-Rhay kHoosh ho jaaye" [Szeretném megírni azokat a sorokat, hogy aki ezeket olvassa, élvezze] Amikor az egyik barátjának harmadik felesége meghalt, azt írta.... "Allah allah aik woH log haiN jo teen teen dafaH iss qaid say chhooT chu-kaiN haiN aur aik hum haiN keH aik ag-lay pachas baras say jo phaNsi ka phaNda ga-lay meiN paRha hai to naH phaNda hi TuT-ta hai naH dum hi nikalta hai" [Allah Allah, vannak közöttünk olyanok, akik háromszor szabadultak ki a börtönből, és nekem már 50 éve ez a kötél van a nyakamban, és sem ez a kötél nem szakad el, sem az életemet nem veszi el]. Egyes tudósok szerint Ghalibnak már csak a levelei alapján is ugyanolyan helye lenne az urdu irodalomban.

Költészet

Az urdu ghazalokban a szerelem és a szépség mellett Ghalib az élet minden aspektusát is belevette. Neki köszönhetően az urdu ghazal vászna nagyon kiterjedt.

Mivel Ghalib nagyon sokat foglalkozott perzsául, a korábbi shers nehéz szavakat használt, és a képzelet szárnyalása olyan volt, hogy... "yaa to aap sam-jhay yaa kHuda sam-jhay" ["vagy te (Ghalib) érted, vagy az Isten érti"].

Ghalib nem volt filozófus, de megkérdőjelezte a körülötte lévő dolgokat. jub keH tujh bin nahiN koi maujood phir yeH hungaamaH ai kHuda kya hai [ amikor nincs senki rajtad kívül; akkor ó Istenem, miért van ez a zűrzavar]

Az írásaiban is találunk huncutságot, minden dolgon és mindenkin gúnyt űz, beleértve saját magát is. jiss meiN laakhoN baras ki hooreiN hoN aisi jannat ka kya ka-ray koi [amikor a nők millió évesek lesznek, mit fogok csinálni azzal a paradicsommal].

De Ghalib sher nem csak azonnali hatást gyakorol a szívre, hanem elgondolkodtat is. aah ko chahiye aik umr asar ho-nay tak kaun jeeta hai teri zulf kay sar ho-nay tak.

hum nay mana keH tagHaful naH karo-gay lekin kHaak ho jaaayeN-gay tum ko kHabar ho-nay tak.

daame hur mauj meiN hai hulqa-e-sad kaam nihaNg dekheiN kya guz-ray hai qat-ray peH guhar ho-nay tak.