José Raúl Capablanca

Gyermekkor

José Raúl Capablanca egy katonatiszt második életben maradt fia volt. Capablanca elmondása szerint négyéves korában úgy tanulta meg a játékszabályokat, hogy figyelte apját, amint játszik, rámutatott apja egy szabálytalan lépésére, majd kétszer megverte apját. Nyolcéves korában került a havannai sakk-klubba, amely számos fontos versenynek adott otthont, de egy orvos tanácsára nem engedték, hogy gyakran játsszon.

1901 novembere és decembere között egy mérkőzésen hajszál híján legyőzte a kubai sakkbajnokot, Juan Corzót. 1902 áprilisában azonban az országos bajnokságon hatból csak negyedik lett, mivel mindkét játszmáját elveszítette Corzo ellen. 1905-ben Capablanca könnyedén letette a felvételi vizsgákat a New York-i Columbia Egyetemre. A Columbia erős baseballcsapatában szeretett volna játszani, és hamarosan az elsőévesek csapatába választották shortstopnak. Ugyanebben az évben csatlakozott a Manhattan Chess Clubhoz, és hamarosan a klub legerősebb játékosaként ismerték el. Különösen a rapid sakkban volt domináns, 1906-ban megnyert egy versenyt az uralkodó sakkvilágbajnok, Emanuel Lasker előtt. 1908-ban otthagyta az egyetemet, hogy a sakkozásra koncentrálhasson.

A négyéves Capablanca 1892-ben sakkozik az apjával.

Felnőttkori élet

Korai felnőtt élet

Az 1911-es San Sebastián-i torna "az addig megrendezett öt legerősebb torna egyike volt", mivel a világ összes vezető játékosa részt vett rajta, kivéve a világbajnok Laskert, aki akkoriban nem vett részt komoly játékban. A torna kezdetén Ossip Bernstein és Aron Nimzowitsch tiltakozott Capablanca jelenléte ellen, mert nem teljesítette a nevezési feltételt, miszerint két mesterversenyen legalább harmadik díjat kellett volna nyernie. Capablanca már az első fordulóban bravúrosan nyert Bernstein ellen, és még egyszerűbben Nimzowitsch ellen. Megdöbbentette a sakkvilágot azzal, hogy hat győzelemmel, egy vereséggel és hét döntetlennel első lett, megelőzve Akiba Rubinsteint, Milan Vidmart, Frank Marshallt, Carl Schlechtert és Siegbert Tarraschot. A Rubinstein elleni veresége az utóbbi pályafutásának egyik legragyogóbb eredménye volt. Capablancát most már a világbajnoki cím komoly várományosának ismerték el. ^p33

Világbajnoki cím várományosa

1911-ben Capablanca kihívta Emanuel Laskert a sakkvilágbajnoki címért. Lasker elfogadta a kihívást, miközben tizenhét feltételt javasolt a mérkőzésre. Capablanca kifogásolta a feltételek némelyikét, amelyek jelentősen Laskernek kedveztek, és a mérkőzésre nem került sor. ^p67

1913 szeptemberében Capablanca állást kapott a kubai külügyminisztériumban, ami egész életében anyagi biztonságot jelentett számára. "Nem voltak konkrét feladatai, de elvárták tőle, hogy egyfajta nagykövetként működjön, egy ismert személyiségként, aki bárhová is utazott, Kubát feltette a térképre". ^p58

Az 1914-es szentpétervári sakkverseny volt az első, amelyen Capablanca rendes versenykörülmények között játszott a világbajnok Emanuel Laskerrel. A szentpétervári versenyt szokatlan módon rendezték meg: egy tizenegy játékosból álló egyfordulós, mindent eldöntő előverseny után a legjobb öt játékosnak egy második szakaszt kellett játszania dupla fordulós formában, az előversenyen elért pontszámokat pedig továbbvitték a második versenyre. Capablanca lett az első az előversenyen, 1½ ponttal megelőzve Laskert, aki nem volt gyakorlatban, és bizonytalanul kezdett. Lasker elszánt erőfeszítései ellenére Capablanca még mindig úgy tűnt, hogy a végső győzelem felé tart. A döntő második játszmájában azonban Lasker tehetetlen pozícióba szorította Capablancát, és Capablancát ez annyira megrázta, hogy a következő játszmáját Tarrasch ellen elpuskázta. Lasker így fél ponttal Capablanca és 3½ ponttal Alekhine előtt végzett. Alekhine megjegyezte:

"Valódi, páratlan adottságai először 1914-ben, Szentpétervár idején kezdtek megmutatkozni, amikor én is személyesen megismertem őt. Sem előtte, sem utána nem láttam - és nem is tudom elképzelni - a sakkfelfogásnak olyan elképesztő gyorsaságát, mint amilyennel az akkori Capablanca rendelkezett. Elég, ha csak annyit mondok, hogy az összes szentpétervári mesternek 5-1 arányban adott esélyt a gyors játszmákban - és nyert! Mindezek mellett mindig jó kedélyű volt, a hölgyek kedvence, és csodálatos egészségnek örvendett - valóban káprázatos megjelenésű. Az, hogy Lasker mögött második lett, teljes mértékben ifjúkori könnyedségének tulajdonítható - már akkor is olyan jól játszott, mint Lasker".

Miután 1911-ben meghiúsult a címmeccsre irányuló tárgyalási kísérlete, Capablanca szabályokat dolgozott ki a jövőbeli kihívások lebonyolítására, amelyeket az 1914-es szentpétervári tornán a többi topjátékos, köztük Lasker is elfogadott, és még az év végén a mannheimi kongresszuson jóváhagytak. A főbb pontok a következők voltak: a bajnoknak készen kell állnia arra, hogy évente egyszer megvédje a címét; a mérkőzést annak a játékosnak kell megnyernie, aki először nyer hat vagy nyolc játékot, attól függően, hogy a bajnok melyiket választja; és a tétnek legalább 1000 fontnak kell lennie (2006-ban körülbelül 347 000 fontot vagy 700 000 dollárt ér).

Világbajnok

1920 januárjában Emanuel Lasker és Capablanca megállapodást írt alá, hogy 1921-ben világbajnoki mérkőzést játszanak. A mérkőzést 1921 március-áprilisában játszották le; Lasker mindössze tizennégy játszma után feladta azt, mivel négy játszmát elveszített, egyet sem nyert. Vlagyimir Kramnyik úgy vélte, hogy Lasker egészen jól játszott, és a mérkőzés "kiegyenlített és izgalmas küzdelem" volt, amíg Lasker az utolsó játszmában bakizott. Kramnik magyarázata az volt, hogy Capablanca húsz évvel fiatalabb, valamivel erősebb játékos volt, és több versenygyakorlattal rendelkezett a közelmúltban.

Az 1924-es New York-i versenyen Capablanca 14/20 (+10 -1 =9) ponttal második lett, 1,5 ponttal lemaradva Emanuel Lasker mögött, de kettővel megelőzve a harmadik helyezett Aljechint. Capablanca az ötödik fordulóban Richard Reti ellen elszenvedett veresége volt nyolc év után az első komoly versenyen elszenvedett veresége. Az 1925-ös moszkvai sakkversenyen ismét rosszul kezdett, és csak a harmadik helyre tudott visszaküzdeni magát, két ponttal lemaradva Bogoljubovtól és ½ ponttal Emanuel Laskertől.

Argentin üzletemberek egy csoportja, az argentin elnök garanciájával a hátuk mögött, megígérte a pénzt egy 1927-es Capablanca-Alehin világbajnoki mérkőzésre. Az 1927-es New York-i sakktornán a világ legerősebb mesterei közül hatan játszottak egymással négyszer, a többiek: Aljechin, Rudolf Spielmann, Milan Vidmar, Nimzovics és Marshall, Bogoljubov és Lasker híján. Capablanca a torna előtt félénken azt írta, hogy "több tapasztalata van, de kevesebb ereje", mint 1911-ben, hogy 1919-ben érte el a csúcsot, és hogy néhány versenytársa időközben megerősödött. A versenyen veretlenül végzett, minden riválisával megnyerte a minimeccseket, 2 és fél ponttal megelőzve a második helyezett Aljechint, és Spielmann elleni győzelméért elnyerte a "legjobb játszma" díját.

A cím elvesztése

Mivel Capablanca elsöprő fölénnyel nyerte az 1927-es New York-i tornát, és soha nem veszített játszmát Aljechin ellen, a legtöbb szakértő őt tekintette az 1927-es sakkvilágbajnoki mérkőzésük egyértelmű favoritjának. A Buenos Airesben játszott mérkőzést azonban Aljechin nyerte meg 6 győzelemmel, 3 vereséggel és 25 döntetlennel - ez volt a leghosszabb világbajnoki mérkőzés az 1984-85-ös sakkvilágbajnokságig, Anatolij Kárpov és Garri Kaszparov között. Aljechin győzelme szinte az egész sakkvilágot meglepte.

Capablanca halála után Aljechin meglepetését fejezte ki saját győzelme miatt, mivel 1927-ben nem gondolta, hogy Capablanca fölé kerekedik, és azt sugallta, hogy Capablanca túlságosan magabiztos volt. Capablanca technikai és fizikai felkészültség nélkül lépett a mérkőzésre, míg Aljechin jó fizikai állapotba hozta magát, és alaposan tanulmányozta Capablanca játékát. Kaszparov szerint Aljechin kutatásai sok apró pontatlanságot tártak fel, amelyek azért történtek, mert Capablanca nem volt hajlandó intenzíven koncentrálni. Vlagyimir Kramnyik megjegyezte, hogy ez volt az első olyan verseny, amelyen Capablancának nem voltak könnyű győzelmei. Luděk Pachman felvetette, hogy Capablanca, aki nem volt hozzászokva a vesztes játszmákhoz vagy bármilyen más típusú kudarchoz, depressziós lett a tizenegyedik játszma szükségtelen elvesztése miatt, amely egy hosszú, fárasztó végjáték volt, mindkét játékos hibáival.

Közvetlenül a győzelem után Aljechin bejelentette, hogy hajlandó visszavágót adni Capablancának, ugyanazokkal a feltételekkel, amelyeket Capablanca bajnokként kért - a kihívónak 10 000 dolláros tétet kell biztosítania, amelynek több mint a fele a címvédőhöz kerül, még akkor is, ha vereséget szenved.

A visszavágóról szóló tárgyalások több éven át húzódtak, és gyakran akkor is megszakadtak, amikor a megállapodás a küszöbön állt. Kapcsolatuk elmérgesedett, és Aljechin sokkal magasabb részvételi díjat követelt azokon a versenyeken, amelyeken Capablanca is játszott.

Későbbi élet

Capablanca 1935-ben Moszkvában a negyedik helyen végzett, egy ponttal lemaradva a közös győztesektől; Emanuel Lasker 66 évesen elért harmadik helyét széles körben csodálták. A következő évben Capablanca még erősebb tornát nyert Moszkvában, egy ponttal megelőzve Botvinniket és 3 és fél ponttal Salo Flohr előtt, aki harmadik lett; egy hónappal később Nottinghamben Botvinnikkel osztozott az első helyen, (+5 -1 =8) ponttal, csak Flohrral szemben maradt alul; Aljechin hatodik lett. Ezek az 1936-os versenyek, Lasker életének utolsó versenyei voltak az egyetlenek, amelyeken Capablanca Lasker előtt végzett.

E győzelmek alatt Capablancát a magas vérnyomás gyengítő tünetei kezdték gyötörni, és az 1938-as AVRO-tornán, amely egy olyan elitverseny volt, amelynek célja, hogy kihívót válasszon Aljechin világbajnoki címére, a nyolc játékos közül csak a hetedik helyen végzett. Capablanca magas vérnyomását csak az AVRO-torna után diagnosztizálták és kezelték megfelelően, és ez okozta, hogy a játékrészek vége felé elvesztette a gondolatmenetét.

Alekhine vs. Capablanca


Capablanca és Lasker, Moszkva 1935.

Kapcsolódó oldalak

• A sakk nagymesterek listája
• Sakk világbajnokság