Mangó – Dél-Ázsiai trópusi gyümölcs: eredet, fajták, termesztés

Mangó – Dél-Ázsiai trópusi gyümölcs: eredet, fajták és termesztés, szezon, exporttérképek és gyakorlati tippek a fajtaválasztáshoz és gondozáshoz.

A mangó egy gyümölcsfajta. A mangófa Dél-Ázsiában őshonos, onnan került a trópusok egyik legelterjedtebb termesztett gyümölcsévé. A szedési idő változó: a melegebb, szárazabb területeken a gyümölcsök korábban érnek, ezért a betakarítás gyakran már márciustól kezdődik, de a fő szezon általában áprilistól júniusig tart; egyes fajták esetén a betakarítás későbbre, nyár végére húzódhat.

Eredet és elterjedés

A mangó (Mangifera indica) Dél- és Délkelet-Ázsiából származik; őshazájában vad és háziasított formái egyaránt megtalálhatók. A gyümölcsöt évszázadokkal ezelőtt vitték el hajósok és kereskedők Afrika, Dél-Amerika és a Karib-térség trópusi és szubtrópusi területeire, ahol ma már széles körben termesztik.

Fajták és jellemzők

Indiában rendkívül sokféle fajtát tenyésztenek; a legismertebbek közé tartoznak a Langra, Dusshera/Dasheri, Chausa, Tota és Safadi. Az ismert, különleges aromájú fajta az Alphonso (helyi néven Hapus), amely Nyugat-Indiában különösen népszerű. Nemzetközi fajták közé tartoznak még a Tommy Atkins, Kent, Keitt, Kesar és az Ataulfo (Honey).

Fontos termelő- és exportáló országok

Pakisztán és India jelentős szereplők a mangótermelésben és exportban; India a világ legnagyobb termelője, de termelésének nagy részét belföldön fogyasztja el. Pakisztán is ismert kiváló minőségű fajtáiról és exportjáról. Emellett nagy termelői Délkelet-Ázsiában Thaiföld és Indonézia, Afrikában Nigéria, Dél-Amerikában pedig Brazília és Mexikó is fontos szereplők.

Termesztés és igények

• Éghajlat: trópusi és szubtrópusi körülmények között érzi jól magát; fagyérzékeny, a tartós fagy károsítja a fát.
• Hőmérséklet: optimális növekedéshez 24–30 °C körüli átlaghőmérséklet szükséges.
• Csapadék és öntözés: jól tűri a szárazabb időszakokat, de a virágzás és gyümölcsképzés idején megfelelő nedvességre van szükség; túl sok álló víz viszont káros.
• Talaj: mély, jól vízelvezető talajokat kedvel, pH-értéke általában 5,5–7,5 között optimális.
• Szaporítás: a kereskedelmi fajtákat általában oltással, szemzéssel vagy csemeték dugványozásával szaporítják, hogy megtartsák az anyafa kívánt tulajdonságait.
• Metszés és gondozás: rendszeres metszéssel alakítják a koronát, hogy jó termés és könnyebb betakarítás biztosítható legyen.

Betakarítás, tárolás és utóérés

A mangót általában akkor szedik, amikor a gyümölcs elér egyfajta fizikai érettséget (méret, színváltás, gyümölcstengely meglágyulása), de gyakran még nem teljesen érett állapotban szedik a szállíthatóság miatt. A mangó utóérő gyümölcs: etilén hatására beindul az érés folyamata. Hűtve tárolva (kb. 12–13 °C körül) lassítható az érés, de hidegérzékenység miatt 10 °C alá nem célszerű csökkenteni a hőmérsékletet, mert hidegkárosodás léphet fel.

Felhasználás és tápanyagok

Érett mangó kellemesen édes, illatos pulpáját nyersen fogyasztják, de készítenek belőle gyümölcslevet, turmixot, desszerteket, lekvárokat, szárított csemegét és édes-savanyú chutney-t. A zöld, éretlen mangót felhasználják savanyúságnak (például indiai achar), salátákhoz és főételekhez.

Táplálkozási szempontból a mangó jó A-vitamin (béta-karotin) és C-vitamin forrás, szénhidrátban gazdag, érett állapotban jelentős cukortartalommal rendelkezik, valamint rostot is tartalmaz. 100 g mangó átlagosan 60–70 kcal energiát ad.

Kártevők és betegségek

• Gyakori kártevők: gyümölcsmolyok, gyümölcslegyek (fruit fly), liszteskék és pajzstetvek.
• Gombás betegségek: antraknózis (Colletotrichum spp.), lisztharmat és gyökérrothadás bizonyos körülmények között.
• Védekezés: integrált növényvédelemre (IPM) és megfelelő járványmegelőző intézkedésekre van szükség; a permetezés mellett fontos a jó járványügyi gyakorlat, a fertőzött részek eltávolítása és a megfelelő tápanyag- és vízgazdálkodás.

Regionális megjegyzések

Nigéria déli részein, például Akwa Ibom államban is jelentős mangótermelés folyik; a helyi termelők különféle fajtákat termesztenek, és egyes közösségek (például az Ibibio népcsoport) a mangótermesztésben fontos szerepet játszanak. A helyi fajták jellegzetes aromával és alakzatokkal bírhatnak, és egyeseket export- vagy feldolgozóipari célokra nevelnek.

Kulturális jelentőség

A mangó Dél-Ázsiában nemcsak élelmiszer, hanem kulturális és vallási jelképként is fontos: Indiában és Pakisztánban gyakran említik a mangót a hagyományban, képzőművészetben és irodalomban, továbbá a gyümölcsöt mindkét ország egyes régióiban nemzeti gyümölcsnek tekintik.

Összefoglalva: a mangó sokszínű, gazdaságilag és kulturálisan is jelentős trópusi gyümölcs, amelynek termesztése és fogyasztása a világ számos részén évszázadok óta része a helyi gasztronómiának és életmódnak.

Mangófák

A fa elsősorban a gyümölcséről, nem pedig a fájáról ismert. A mangófák azonban faanyaggá alakíthatók, ha a termőre forduló élettartamuk véget ért. A fa érzékeny a gombák és rovarok okozta károsodásra. A fát hangszerekhez, például Ukeleleshez, rétegelt lemezhez és olcsó bútorokhoz használják. A fáról ismert, hogy fenolos anyagokat termel, amelyek bőrgyulladást okozhatnak. Junagadh állam állami fája volt.

Egy mangófa

Keresés betűvel