Maccsa

Történelem

Úgy tűnik, hogy a porított teát, amelyet teatéglák formájában tároltak és kereskedtek, Kínában a Song-dinasztia (960-1279) idején találták fel. A porított tea készítését és fogyasztását a csan buddhisták rituálévá (különleges szertartássá) alakították. Ezek a buddhisták szentségként ugyanabból a tálból szoktak inni. A chan buddhizmust (japánul zen néven is ismert) és a porított teát 1191-ben Eisai szerzetes hozta Japánba. A porított tea Kínában lassan feledésbe merült, de a 16. századi Sen no Rikyu teamester megalkotta a japán teaszertartás szabályait. Ő mondta, hogy a matcha a helyes tea, amit használni kell.

Egy tál matcha egy fekete lakkozott tálcán egy hagyományos édességgel.

Termelés

A matcha elkészítése több héttel a szüret előtt kezdődik. Ekkor a teabokrokat letakarják, hogy ne érje őket közvetlen napfény. Ezáltal lassabban nőnek, és a levelek sötétebb zöld árnyalatúvá válnak. Emellett aminosavak képződnek, és ezek teszik édesebbé a tea ízét.

Ha a betakarítás után a leveleket a szokásos módon a szárítás előtt feltekerik, az eredmény gyokuro (ékszer harmat) tea lesz. Ha azonban a leveleket laposra terítik száradásra, akkor morzsolódni fognak, és tencha (展茶) néven lesznek ismertek. A tenchát ezután lecsupaszítjuk, leszedjük a szárakat, és egy kővel addig őröljük (préseljük), amíg a matcha néven ismert finom, élénkzöld, talkumszerű por nem lesz belőle.

Csak az őrölt tencha nevezhető matchának: a többi porított teát konachának (粉茶, szó szerint "porított tea") hívják.

A matcha szinte minden ízét az aminosavak adják. A legjobb matcha édesebb és mélyebb ízű, mint az év későbbi szakaszában szüretelt normál minőségű tea.

Besorolási fokozatok

A watcha osztályozásának módja több dologtól függ:

Helyszín a zöld teafán

A leveleknek, amelyekből tenchát készítenek, a fa bizonyos részeiről kell származniuk.

A fa csúcsán a levelek fejlődnek, amelyek puhák és rugalmasak. Ez adja a magasabb osztályok finomabb textúráját. A fejlettebb levelek keményebbek, így az alacsonyabb minőségűek homokos szerkezetűek. A jobb íz annak köszönhető, hogy a fa minden tápanyagát a fejlődő levelekbe küldi.

A klorofill és a tannin kapcsolata szintén fontos. A fiatalabb növekedés zöldebb és erősebb színű, míg a fejlettebb leveleknél, amelyek lejjebb helyezkednek el, a klorofill fokozatosan tanninná változik, ami kesernyésebb ízt és tompább barnás-zöld színt ad.

Feldolgozás előtti kezelés

A tencha leveleket hagyományosan kint, árnyékban szárítják, és mindig távol tartják a közvetlen napfénytől. Manapság azonban a szárítás többnyire beltérbe költözött. A minőségi matcha ennek a kezelésnek köszönhetően nagyon zöld.

Kőcsiszolás

A kőcsiszolást elég nehéz jól elvégezni. A megfelelő eszközök és technika nélkül a matcha "megéghet", és nem lesz olyan jó minőségű.

Oxidáció

A Matchát oxigéntől távol kell tartani. Az oxidációnak szénaszaga van, és befolyásolja a színt és a textúrát.

Elkészítés

Tálalás előtt a matchát gyakran átnyomják egy szitán, hogy a csomókat feldarabolják. Erre a célra speciális sziták állnak rendelkezésre. Ezek a sziták általában rozsdamentes acélból készülnek, és egy finom dróthálós szitát és egy ideiglenes tárolóedényt kombinálnak. A teát egy speciális fa spatulával átnyomják a szitán, vagy egy kis, sima követ helyeznek a szita tetejére, és óvatosan megrázzák.

Ha a szitált matchát egy japán teaszertartáson szolgálják fel, akkor egy kis teáskannába, az úgynevezett chakiba teszik. Ellenkező esetben közvetlenül a szitából egy teás tálba önthetjük.

Egy kis mennyiségű matcha kerül a tálba, hagyományosan egy chashaku nevű bambuszkanalat használva, és egy kis mennyiségű forró (nem forró) vizet adunk hozzá. Ezután a keveréket addig keverjük, amíg az egész egyforma állagú (vastagságú) nem lesz. Ezt hagyományosan egy speciális, bambuszból készült habverővel, az úgynevezett chasen-nel végzik. A folyadékban nem maradhatnak csomók. Ideális esetben a tál oldalán nem maradhat őrölt tea.

Az usucha, azaz a híg tea fél teáskanál matcha és körülbelül 75 ml forró víz hozzáadásával készül. Egyes ivók (és a teaszertartás iskolái) inkább felverik a keveréket, hogy könnyű habos "fejet" kapjanak, míg mások a lehető legkevesebb habot szeretik. Az iskolák a víz és a matcha mennyiségét illetően is eltérnek. Az usucha könnyedebb és kissé kesernyésebb teát készít.

A koicha, vagyis a sűrű tea sokkal több matchát igényel, akár hat teáskanálnyit is 3/4 csésze vízhez. Mivel a keverék sokkal sűrűbb, a turmixoláshoz lassabb, keverő mozdulatokra van szükség, amelyek nem hoznak létre habot. A koicha édesebb teát eredményez, és szinte mindig csak a japán teaszertartások részeként szolgálják fel. Gyakran használnak erre a célra készült speciális chaseneket.

Mivel a matcha keserű lehet, hagyományosan egy kis japán édességgel tálalják.

Bambusz habverő ("chasen"), matcha habverőhöz használatos

Egyéb felhasználások

A matcha ma már gyakori összetevője az édességeknek. Használják a castellában, a manju-ban és a monaka-ban; a kakigori feltétjeként; tejjel és cukorral keverve italként; és sóval keverve a tempura ízesítésére használják a matcha-jio néven ismert keverékben. Számos nyugati stílusú csokoládé, édesség és desszert, például sütemények és péksütemények (beleértve a svájci tekercset és a sajttortát), sütemények, puding, hab és fagylalt ízesítésére is használják. Még a japán Pocky snacknek is van matcha-ízű változata.

A matcha használata a modern italokban az észak-amerikai kávézókultúrában is elterjedt. Itt, akárcsak Japánban, latte-okba, jeges italokba, turmixokba és turmixokba, valamint alkoholos italokba kerül.

Az emberek ma már tudják, hogy a zöld tea és a matcha jót tesz az egészségnek. Ezért Észak-Amerikában sok egészséges élelmiszeripari termékben, például gabonapelyhekben és energiaszeletekben is megtalálható.