Mammaliaformes: az emlősök kládja és kihalt rokonaik

Mammaliaformes: fedezze fel az emlősök eredetét, kihalt rokonaikat, specializált fogazatot, laktációt és fosszíliákat — újszerű szemlélet az emlősök evolúciójáról.

A Mammaliaformes ("emlősszerűek") egy klád, amely magában foglalja a ma élő emlősöket és azok legközelebbi, már kihalt rokonait. A Mammaliaformes tehát tágabb csoport, mint maga a koronacsoportként értelmezett Mammalia: ide soroljuk mindazokat a taxonokat is, amelyek a modern emlősök közös őse és a hozzájuk közelebb álló, de már kihalt formák közé tartoznak.

Rendszertan — élő képviselők

A klád élő tagjai közé tartoznak az egypatások (Monotremata), az erszényesek (Marsupialia) és az eutriák (Placentalia), vagyis a ma élő összes fő emlőscsoport.

Jellegzetességek és morfológia

A Mammaliaformes-csoportot több olyan anatómiai vonás jellemzi, amelyek részben már a korai, átmeneti formákban megjelentek. Ezek közül a legfontosabbak:

• Heterodont fogazat: az eltérő alakú fogak ( metszők, szemfogak, zápfogak) lehetővé tették a táplálék jobb feldolgozását.
• Precíz illeszkedő zápfogak: a táplálék őrlésére szolgáló lapos felszínek és az egymáshoz illeszkedő fogak hatékonyabb rágást tettek lehetővé; ez a megoldás több, az emlősöket megelőző csoportban is konvergens módon fejlődött ki.
• Diphotontia (tejfog majd végleges fogsor): a legtöbb emlős életében van egy tejfogsor, amelyet később kicserél a felnőtt fogsor — ez csökkenti a fogcserék számát és javítja a rágás hatékonyságát.
• Átalakult állkapocs és függesztő elemek: az állkapocs fő eleme a dentárium (alsó állcsont) lett, és kialakult az új, dentárium–squamosum állkapocsízület. A korábbi postdentális csontokból részben a középfül kis csontjai (a kalapács és az üllő, latinul malleus és incus) alakultak ki, ami jobb hallást eredményezett.
• Valószínűsíthető magasabb anyagcsere és szőrzet: a legtöbb kutató szerint az emlősszerűeknél megjelent egy aktívabb, melegvérű életmód irányába mutató anyagcsere; a szőrzet (szőr) és a laktáció (tejtermelés) további, ehhez kapcsolódó jellegzetességek voltak, bár ezek lágyszöveti jelenségek miatt ritkán fosszilizálódnak.

Fosszilis bizonyítékok

A fosszilis leletek fő információforrást jelentenek, de a puha szöveteket (például szőrzetet vagy tejkivezető struktúrákat) ritkán őrzi meg a kőzet. Kivételt képeznek azonban bizonyos kivételes lelőhelyek: például a Castorocauda lutrasimilis megkövesedett maradványai esetében megfigyelhető a szőrzet és az aquatikus életmódhoz igazodó végtag- és farokmorfológia, ami arra utal, hogy már a korai mammaliaformok között is volt életmódbeli sokféleség.

Fejlődés és időbeli elterjedés

A Mammaliaformes eredete a késő-triász időszakra nyúlik vissza, és a csoport változatos vonalai a jura és kréta időszakok során alakultak ki. A korai mammaliaformok közé tartozó nemek és csoportok (pl. morganucodontok, docodontok és további bazális formák) különböző ökológiai szerepeket töltöttek be: rovarevők, mindenevők vagy akár részben vízi életmódot folytatók is lehettek.

Mi teszi a Mammaliaformes-t fontosnak?

A Mammaliaformes vizsgálata segít megérteni, hogyan alakultak ki az emlősökre jellemző kulcstulajdonságok (fogazat, hallórendszer, állkapocs szerkezete, lágyszöveti jellegzetességek), és hogyan történt meg ezek fokozatos összehangolódása a hosszú evolúciós folyamat során. Bár több jelleg—mint a tejtermelés vagy a szőrzet—már a klád korai tagjaiban megjelent, a pontos sorrend és a részletes funkcionális magyarázatok továbbra is aktív kutatás tárgyát képezik.

Összefoglalva: a Mammaliaformes egy olyan, az emlősök felé vezető evolúciós vonulatot foglal magába, amelyben több fontos anatómiai és élettani újítás fokozatosan alakult ki, megteremtve a mai emlősök sikerét és sokféleségét.

A korai emlősök evolúciója

A mezozoikus ősemlősök fosszíliái nagyon ritkák voltak. Mindössze 116 darab volt 1979-ben, de ez az utóbbi időben megváltozott. A 2007-ben mintegy 310 darab volt, és a minőség javult, így "legalább 18 mezozoikus emlős [majdnem] teljes csontvázzal".

Ökológiai rések a mezozoikumban

Még mindig van némi igazság a "kicsi, éjszakai rovarevők" sztereotípiában, de a legújabb leletek azt mutatják, hogy az ősemlősök fokozatosan sokféle életmódot alakítottak ki. Például:

• A Castorocauda, a Docodonta egyik tagja a középső jura korban élt, körülbelül 164 millió évvel ezelőtt (mya). Körülbelül 42,5 cm (16,7 in) hosszú volt, 500-800 g-ot nyomott, végtagjai úszásra és ásásra voltak alkalmasak, fogai pedig halevésre voltak alkalmasak. Egy másik docodont, a Haldanodon szintén félig vízi szokásokkal rendelkezett. A vízi hajlamok valószínűleg gyakoriak voltak a docodonták körében, mivel vizes élőhelyeken éltek.
• A multituberculatákat, a több mint 125 mya alatt (a jura közepétől, kb. 160 mya, a késő eocénig, kb. 35 mya) fennmaradt allotheriákat gyakran nevezik a "mezozoikum rágcsálóinak". Talán apró, élő újszülötteket hoztak világra, nem pedig tojásokat.

• A Fruitafossor a felső jura korból, körülbelül 150 mya, körülbelül mókus méretű volt. Fogai, mellső végtagjai és háta arra utalnak, hogy társadalmi rovarok fészkét törte fel, hogy zsákmányul ejtse őket (valószínűleg termeszeket.
• A Spinolestes az ásáshoz is alkalmazkodott, így hangyászsünhöz hasonló szokásai is lehettek. A modern tüskés egerekéhez hasonló tollakkal tűnt fel.
• A Volaticotherium az alsó kréta korszak határáról származik, kb. 125 mya. Ez a legkorábbi ismert sikló emlős, amelynek a végtagjai között kifeszített siklóhártyája volt, hasonlóan a mai repülő mókushoz. Ez arra utal, hogy főként nappal volt aktív. Nem ez az egyetlen példa erre a fajta mozgásra.
• A 130 mya kora kréta kori Repenomamus egy zömök, borzszerű ragadozó volt, amely néha fiatal dinoszauruszokra vadászott. Két faját ismerték fel, a legnagyobb több mint egy méter hosszú.
• Az Ichthyoconodon tengeri lerakódásokban talált mollariformákból ismert. Ezek a fogak éles csúcsúak és alakjukban hasonlítanak a halevő emlősök fogaihoz. Ez azt jelenti, hogy tengeri emlős volt, a mezozoikumból ismert kevés példa egyike.

Ez azt a képet rajzolja ki, hogy a kisméretű emlősök már a jura és a korai kréta korban is meglehetősen sikeresek és változatosak voltak.

A Repenomamus néha fiatal dinoszauruszokra vadászott.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a Mammaliaformes?

K: Melyek a Mammaliaformes élő tagjai?

K: Mi a különleges a Mammaliaformes zápfogaiban?

K: Hány fogsoruk van az emlősöknek?

K: Milyen jellemzők jellemzik a Mammaliaformeseket?

K: Miért nehéz a szoptatást és a szőrzetet tanulmányozni a fosszilis feljegyzésekben?

K: Mi a kivétel a laktáció és a szőrzet fosszilis feljegyzésekben való tanulmányozásának nehézségei alól?

Keresés betűvel