A repülő mókusok a mókusfélék (Sciuridae) családjába tartozó, mintegy 44 fajból álló törzs. A név megtévesztő lehet: egyikük sem képes motoros repülésre, mindegyikük siklórepülő — bőrlebenyük segítségével fáról fára siklanak.

Megjelenés és mozgás

Jellegzetes testalkatukhoz tartozik a test oldalai és a végtagok között feszülő laza bőrlebeny (patagium), továbbá a lapított, gyakran bozontos farok, amely irányító és fékező szerepet tölt be. Siklás közben a mókusok kiterjesztik a lebenyt, testük testhelyzetének és farkuk pozíciójának változtatásával pontosan tudnak manőverezni. Akár több tíz métert is képesek siklani – egyes megfigyelések szerint például körülbelül 46 méteres távolságot is át tudnak hidalni. Landoláskor mind a négy lábukkal megragadják a fatörzset vagy ágat.

Élőhely és elterjedés

A repülő mókusok Észak-Amerika, Európa és Ázsia erdeiben fordulnak elő. Kedvelik a bokros, lombos és vegyes erdőket, ahol magas, egymáshoz viszonylag közel álló fák biztosítják a siklásra alkalmas távolságokat. Fészkelésre gyakran használnak odvakat, elhagyott madárfészkeket vagy saját „drey”-ket; egyes fajok alkalmazkodtak a emberi környezethez is, ha elég fa áll rendelkezésre.

Életmód, viselkedés

Szociális, gyakran zajos rágcsálók, amelyek főként éjszaka aktívak — ezért is írják róluk, hogy éjszakai életmódot folytatnak. Kommunikációjukban szerepet kapnak a sikolyhoz hasonló hangok, testtartások és illatjelek. Sokan élelmet halmoznak fel a hidegebb hónapokra, és a tápláléklelőhelyeket rendszeresen felkeresik.

Táplálkozás

A repülő mókusok főként növényi eredetű táplálékot fogyasztanak: magvakat, magvakat, dióféléket, leveleket (például juharlevéllel kapcsolatos részeket), hagymákat, kéregdarabokat, virágokat és gyökereket. Sok faj jelentős részben fogyaszt gombát és zuzmót is. Ritkábban kiegészítik étrendjüket rovarokkal, rovarokkal, tojásokkal, férgekkel, kisebb madarakkal és más apró gerinctelen vagy gerinces zsákmánnyal.

Szaporodás és élettartam

A szaporodás időszaka fajonként változik; sok repülőmókus évente egyszer vagy kétszer hoz világra kölyköket. Átlagosan néhány utódot nevelnek egyszerre (a kölykök száma fajtól és környezeti feltételektől függően változhat). A természetben élő egyedek átlagos élettartama körülbelül öt év, de fogságban sok faj 10–15 évig is élhet, kedvező tartási körülmények és gondozás mellett.

Ragadozók és veszélyek

A repülő mókusok természetes ellenségei közé tartoznak a menyét, róka, sólyom és prérifarkas, de a baglyok, kissebs ragadozók és a házi macskák is veszélyt jelentenek számukra. Emberi hatások közül az élőhelyvesztés, erdőirtás és az erdősávok megszakadása a legnagyobb veszély: ezek akadályozzák a fajok közötti mozgást és csökkentik a fészkelőhelyek számát.

Védelem és emberi kapcsolatok

Néhány repülőmókus-faj veszélyeztetett vagy sérülékeny státuszú a helyi élőhelyromlás miatt. Védelmi intézkedések közé tartozik az erdőfolyosók megőrzése, a ritka vagy idős fák fenntartása, valamint odúk és fészekodúk kihelyezése. A természetbarát erdőgazdálkodás és a folyamatos erdősávok fenntartása segíti a populációk közötti kapcsolattartást és a genetikai sokszínűség megőrzését.

Összefoglalva, a repülő mókusok különleges, éjszakai életmódot folytató rágcsálók, akik a bőrlebenyük segítségével látványos siklásokat végeznek, és fontos szerepet töltenek be az erdei ökoszisztémákban — mindemellett több fajuk számára létfontosságú a folyamatos, összehangolt élőhelyvédelem.