Pikkelyes hüllők
A squamata ("pikkelyes hüllők") a hüllők rendje, amelybe a gyíkok és a kígyók tartoznak.
A bőrükön egymást fedő szőrös pikkelyek vannak. Mozgatható kvadrátcsontjaik is vannak, amelyek lehetővé teszik a felső állkapocs mozgatását az agykoponyához képest. Ez különösen jól látható a kígyóknál, amelyek képesek nagyon szélesre nyitni szájukat, hogy viszonylag nagy zsákmányt tudjanak befogadni.
Ők a hüllők legváltozatosabb méretű rendje, a 16 mm-es törpe gekkótól (Sphaerodactylus ariasae) a 8 m-es zöld anakondáig (Eunectes murinus).
Ez az egyetlen élő hüllőcsoport, amely a szokásos oviparos (tojást tojó) hüllőkön kívül élősködő és ovovivivaros fajokkal is rendelkezik.
A Squamata nem tartalmazza az új-zélandi Tuatarákat. Ők a négylábúak testvércsoportja. A Crocodilia sokkal távolabbi rokonok.
Evolúció
A négylábúak egy monofiletikus csoportot alkotnak, amely a tuatara testvércsoportja. A squamates és a tuatara együttesen a krokodilok és a madarak, az élő archoszauruszok testvércsoportját alkotják.
A squamate fosszíliák először a korai jura korban tűnnek fel, de a mitokondriális filogenetika szerint a késő permben fejlődtek ki. A négylábúakon belüli evolúciós kapcsolatok még nem teljesen tisztázottak, a kígyók más csoportokkal való kapcsolata a legproblémásabb.
A morfológiai adatok alapján úgy vélték, hogy az iguánida gyíkok nagyon korán elváltak a többi négylábútól, de a közelmúltban végzett, mind a mitokondriális, mind a nukleáris DNS-ből származó molekuláris filogenezisek nem támasztják alá ezt a korai eltérést. Mivel a kígyók molekuláris órája gyorsabb, mint más négylábúaké, és kevés korai kígyó- és kígyó-őskövület van, nehéz megoldani a kígyók és más négylábúak csoportjai közötti kapcsolatot.
A méreg evolúciója
A legújabb kutatások azt sugallják, hogy a méreg evolúciós eredete mélyen a kalmárok törzsfejlődésében rejlik. A négylábúak 60%-a mérgező Toxicofera.
A Caenophidia, Anguimorpha és Iguania családok mérge egyszer fejlődött ki, majd a három család szétvált. Mindhárom vérvonalnak kilenc közös méreganyaga van. A fosszilis feljegyzések azt mutatják, hogy az anguimorphák, az iguimorfiák és a fejlett kígyók közötti eltérés nagyjából 200 MYA-ra, a felső triász/alsó jura korszakra nyúlik vissza.
A kígyóméreg egy normál szabályozó vagy bioaktív fehérjét kódoló gén megkettőződésével alakult ki. Ezután a másolat a méregmirigyben fejeződött ki.
A különböző toxinok különböző fehérjékből kerültek toborzásra, és olyan változatosak, mint maguk a funkciók.
A természetes szelekció a méreganyagok diverzifikálódását a zsákmányállatok védekezésének ellensúlyozására irányította. A mérgek génjei nagy, több génből álló családokat alkotnak, és a fehérjék evolúciója révén fejlődnek. Ez a toxinok diverzifikációjához vezet, amelyek lehetővé teszik, hogy a kiülős ragadozók a zsákmányok széles körét megtámadják.
A gyors evolúció és diverzifikáció a zsákmány és a ragadozó evolúciós fegyverkezési versenyének eredménye, ahol mindegyikük a másik ellen alkalmazkodik.
Taxonómia
Klasszikusan a rend három alrendre oszlik:
- Lacertilia, a gyíkok;
- Serpentes, a kígyók;
- Amphisbaenia, a féreggyíkok.
Ezek közül a gyíkok parafiletikus csoportot alkotnak. Az újabb osztályozásokban a Sauria elnevezést használják a hüllőkre és a madarakra általában, és a Squamatákat másképpen osztják fel:
- Iguania alrend (leguánok és kaméleonok)
- Scleroglossa alrend
- Infraorder Gekkota (a gekkók)
- Anguimorpha infraorder (a monitorok, a Gila-szörny és a lassúférgek)
- Scincomorpha alrend (szkinkek, ostorfarkú gyíkok és közönséges európai gyíkok)
- Serpentes alrend (a kígyók)
- Alethinophidia alrend (viperák, boák, kobrák stb.)
- Scolecophidia alrend (vak kígyók)
- Amphisbaenia alrend
