Gekkók (Gekkota) – meghatározás, fajok és különleges tulajdonságok

Gekkók: fajok, különleges tulajdonságok és viselkedés — ismerje meg a tapadó lábakat, hangokat, regenerálódást és fajleírásokat praktikus tippekkel és képekkel.

A gekkók kis és közepes méretű gyíkok. A gekkóknak 1196 különböző fajtája létezik, amelyek többnyire a Gekkota alrendbe tartoznak. Számos meleg országban élnek, és általában éjszaka is ébren vannak. Egyes gekkófajták bemásznak az emberek házaiba. A Hemidactylus frenatus a közönséges házi gekkó. Az emberek gyakran örülnek nekik, mert a gekkók sok rovart esznek.

A legtöbb gyíkkal ellentétben a gekkóknak van hangjuk. A gekkók hangja egy kicsit olyan, mint a madaraké vagy a békáké. Egyes nyelvekben ezeknek a gyíkoknak olyan nevük van, amely a hangjukhoz hasonlóan hangzik, például az angol és az indonéz nyelv egyaránt hív egy fajt geckónak (gek KO) és tokaynak (to-KAY). Egy másik gekkófajt, amelynek más a hangja, chicaknak (CHEE chak) hívják.

A legtöbb gekkó tojást rak, de néhányuk élő kicsinyeket hoz világra.

A gekkóknak nincs szemhéjuk. Ehelyett a szemük felett egy átlátszó hártya (bőr) van. A hártyát a nyelvükkel tisztára nyalják. A legtöbb gyíkhoz hasonlóan ők is képesek regenerálni a farkukat, ha szükséges. A farkuk segít nekik az egyensúlyozásban és a zsírraktározásban is. A gekkók is vedlik a bőrüket, mint sok más hüllő. A gekkók is képesek néhány havonta kicserélni a fogaikat.

Sok gekkófaj képes fákon, falakon, ablakokon és mennyezeteken járni. A gekkók lábai molekuláris kötést képeznek a felülettel, amelyen járnak, hogy "megtapadjanak" a felületen. Ezt az erőt van der Waal-erőnek nevezik. azért képesek erre, mert speciális lábujjpárnáik vannak. Mikroszkóppal kimutatható, hogy minden egyes lábujjpárna több ezer szőrszerű struktúrából, úgynevezett szetákból áll. Ezek a struktúrák mindegyike sok kisebb végződésre ágazik el, amelyeket spatuláknak neveznek. A bőrük többi részét is rendkívül apró szőrszálak borítják, amelyek megnehezítik a gekkók számára, hogy megázzanak. A gekkó bőre a baktériumokat is képes elpusztítani.

Elterjedés, élőhely és életmód

A gekkók elsősorban trópusi és szubtrópusi területeken fordulnak elő, de megtalálhatók mérsékelt övi régiókban is. Élőhelyük rendkívül változatos: erdők, sziklafalak, városi környezet, sőt száraz sivatagok is otthont adnak egyes fajoknak. A legtöbb faj éjszakai életmódot folytat (nocturn), de léteznek nappali (diurn) gekkók is, például a színes Phelsuma (day gecko) nemzetség tagjai.

Méret, életkor, étrend

A gekkók mérete fajonként nagyon eltérő: néhány centiméter hosszú, míg mások 30–40 cm-t is elérhetnek (farkkal együtt). Életkoruk változó, fogságban sok faj 5–20 évig élhet; néhány nagyobb faj ennél is tovább. Táplálékuk általában rovarokból és egyéb ízeltlábúakból áll, de nagyobb egyedek kisebb gerinceseket, gyümölcsöt vagy nektárt is fogyaszthatnak.

Szaporodás és egyedfejlődés

• A legtöbb gekkó tojással szaporodik; gyakori a kis, általában 1–2 tojásból álló ívás.
• Sok faj közösségi költőhelyeket használ (több nőstény rakja ugyanabba a gödörbe a tojásait).
• Vannak kivételek: néhány új-zélandi gekkófaj élve szül (vivipar), és bizonyos fajok, például a rendszeresen emlegetett Lepidodactylus lugubris (mourning gecko), parthenogenetikusan (egyenlőtlenség nélkül) is képesek szaporodni — azaz nőstény példányok utódok nélkül is hoznak létre genetikai klónokat.

Szem és szemhéjak

Bár a forrásokban olvasható, hogy "A gekkóknak nincs szemhéjuk", pontosabban: a legtöbb gekkónak nincs mozgatható szemhéja, helyette átlátszó hártya (spectacle) fedi szemüket, amelyet gyakran a nyelvükkel tisztítanak. Ugyanakkor léteznek kivételek: az Eublepharidae család (például a leopárd-gekkó, Eublepharis macularius) rendelkezik mozgatható szemhéjjal.

Tapadó lábujjak — hogyan "másznak" a falakon?

A gekkók különleges tapadó képessége a lábujjpárnák finom szerkezetének köszönhető. Mikroszkóppal látható, hogy a párnák ezer és ezer szetából állnak; ezek az apró szőrök tovább ágaznak nanoméretű spatulákra, amelyek nagyon sok érintkezési pontot hoznak létre a felülettel. A ragadásban szerepet játszó erőt leginkább a van der Waals-erők magyarázzák: sok apró molekuláris vonzás összegződik. A rendszer továbbá önmagát tisztító és reverszibilis — a gekkó tud gyengén vagy erősen „tapadni”, amikor kell, és gyorsan el is engedi a felületet.

Bőr, vedlés és immunitás

A bőrüket apró tüskék borítják, amelyek segítenek csökkenteni a nedvességfelvételt és javítják a rejtőzködést. Kutatások kimutatták, hogy sok gekkó bőrében olyan anyagok (például antimikrobiális peptidek) találhatók, amelyek képesek bizonyos baktériumokat elpusztítani vagy visszaszorítani — ez a tulajdonság hozzájárulhat a fertőzésekkel szembeni védelemhez. A vedlés rendszeresen ismétlődik: a gekkók levetik a bőrüket, majd rendszerint megeszik azt, ami fontos tápanyag-újrafelvételt jelent.

Farkregeneráció

A legtöbb gekkó képes farkát önként lemondani (autotómia) ragadozó elterelése esetén; a letört rész később részben visszanő, de általában eltér az eredeti faroktól: egyszerűbb belső szerkezet (porcszerű tengely), más színeződés és formájú lehet.

Hangadás és kommunikáció

A gekkók között gyakori a hangadás: csipogás, kattogás, „ugatás” vagy rekedtes kiáltások szolgálnak territóriumjelölésre, párzási kommunikációra vagy riasztásra. Egyes fajok különösen hangosak (pl. a tokay-gekkó, Gekko gecko), míg mások csak finom, szinte észrevehetetlen hangokat adnak ki.

Kapcsolat az emberrel, házikedvencként tartás

Gekkókat sokan tartanak házikedvencként. A tartáshoz fontos a fajspecifikus ismeret: hőmérséklet- és páratartalom-igény, nappali vagy éjszakai aktivitás, táplálék és búvóhelyek. Néhány pontos tanács:

• Biztosítsunk hőgrádienst (melegebb és hűvösebb zóna), mert a gekkók hőszabályozók.
• A nappali (Phelsuma) fajok gyakran igényelnek UVB-sugárzást és magasabb páratartalmat; a legtöbb éjszakai gekkó kevésbé igényli az UVB-t, de szintén profitálhat alacsony dózisú UVB-től.
• Friss rovarok (kifejezetten vitaminozott) az étrend alapjai; némely faj gyümölcsöt vagy nektárt is elfogyaszt.
• Rendszeres vedléskor biztosítsunk magasabb páratartalmú rejtekhelyet, hogy megkönnyítsük a bőr leválását.

Veszélyek, inváziók és védelmi helyzet

Sok gekkófajt fenyeget az élőhelypusztulás, az éghajlatváltozás és a túlzott gyűjtés a házikedvenc-piac számára. Ugyanakkor egyes fajok (például a Hemidactylus frenatus) nagyon sikeres inváziós fajokká váltak, és elterjedésükkel helyi fajokat veszélyeztethetnek. A fajok védelmi státusza széles skálán mozog: míg sok faj nem veszélyeztetett, mások helyi védelemre vagy a nemzetközi kereskedelem szabályozására szorulnak.

Érdekességek

• Vannak parthenogenetikus gekkók, amelyek hím példány nélkül szaporodnak (pl. Lepidodactylus lugubris).
• Bizonyos fajok nappal aktív, élénk színezetű például a madagaszkári vagy a madagaszkári közelében élő nappali gekkók.
• A gekkók lábainak mechanikája inspirálta az öntisztuló és erős tapadó felületek fejlesztését a mérnöki gyakorlatban.

Összefoglalva, a gekkók sokféle élőhelyen alkalmazkodtak különböző életmódokhoz és megoldásokhoz: hangadás, tapadó lábujjak, vedlés és regeneráció mind hozzájárulnak sikerükhöz. A természetben betöltött szerepük — a rovarpopulációk szabályozása és táplálékforrásként való szolgálat — jelentős, ezért fontos a fajok és élőhelyeik megóvása.

Kérdések és válaszok

K: Hány gekkófaj létezik?

K: Hogy hívják a közönséges házi gekkót?

K: Van a gekkóknak hangjuk?

K: Hogyan szaporodnak a gekkók?

K: Milyen különleges tulajdonságuk van szemhéj helyett?

K: A gekkók képesek regenerálni a farkukat?

K: Hogyan járnak a gekkók a falakon és a mennyezeten?

Keresés betűvel