Les Noces (Az esküvő) — Stravinsky és Nijinska balettje (1923)
Les Noces — Stravinsky és Nijinska forradalmi 1923-as balettje: pergő ütőhangszeres zene, modern koreográfia és orosz népi esküvő hangulat egyetlen lenyűgöző műben.
A Les Noces (magyarul: Az esküvő) egy négy jelenetből álló balett, eredetileg Szergej Diagilev Balettje számára készült. A balettet Bronislava Nijinska koreografálta, a zenét és a szöveget Igor Stravinsky írta. A zene hangokra, négy zongorára és ütőhangszerekre íródott.
A balettet 1923. június 13-án mutatták be először a párizsi Théâtre Gaîte-Lyrîqué-ban. A balettet néha "tánckantátának" is nevezik, és a zenét néha koncertdarabként adják elő.
Szereplők, vokális és hangszerelési megoldások
Stravinsky maga dolgozta ki a mű szövegét és dramaturgiáját, amely a tradicionális orosz paraszti esküvők rítusait, dialógusait és dallamos elemeit idézi meg. A zenemű vokális felállása tipikusan négy szólistát (különböző szólamokban) és vegyeskart tartalmaz; a vokális megszólalás gyakran beszédszerű, ritmikus declamációt alkalmaz a lírai éneklés helyett. A hangszerelés központi elemei a négy zongora és a gazdag ütőhangszer‑készlet, amelynek segítségével Stravinsky rendkívül percusszív, ritmikailag összetett, néha nyers hangzásvilágot hoz létre.
Koreográfia, díszletek és színpadi megoldások
Bronislava Nijinska koreográfiája szigorú, geometrikus csoportformákat és ismétlődő mozgásmotívumokat alkalmaz, amelyek a közösségi rítusokra és a kollektív cselekvésre helyezik a hangsúlyt. A koreográfia elutasítja a hagyományos, egyénre fókuszáló balettkifejezést: a tánc inkább archaikus, stilizált rítusnak tűnik. A bemutató eredeti díszleteit és jelmezeit Natalia Goncharova tervezte, akik a paraszti motívumokat és a modernista stilizációt ötvözték.
Bemutató, fogadtatás és utóélet
A 1923-as párizsi bemutató vegyes kritikai visszhangot kapott: sokan lenyűgözte Stravinsky friss, rítmikailag innovatív nyelvezete és Nijinska korszakos koreográfiája, mások számára azonban a darab ridegnek vagy legtöbbször szándékosan távolságtartónak hatott. Azóta a Les Noces a 20. század egyik meghatározó balett‑ és zenei alkotásává vált: rendszeresen tűzik műsorra balett‑ és koncertkörnyezetben egyaránt, és a zenét gyakran önálló koncertdarabként is előadják.
Stílus és jelentőség
Zenéjében Stravinsky a ritmusra, az ostinátókra és a zenei tömörségre épít; harmóniái gyakran népi modalitásokból, szigorú akkord‑építkezésből és akusztikus, percusszív hatásokból állnak össze. A Les Noces fontos mérföldkő volt Stravinsky pályáján, mert egyszerre képviseli a népi ihletésű anyagot és az új, modern hangszerelési megoldásokat. A darab hatott későbbi zeneszerzőkre és koreográfusokra, és számos felújítást, átdolgozást inspirált a 20. és 21. században.
Előadási megjegyzések
- A mű különleges hangzásához szükséges négy zongora és nagy ütőhangszer‑készlet miatt a produkció technikai és logisztikai kihívást jelent; emiatt néha koncertszerű elrendezésben, színpadkép nélkül is játsszák.
- Vokális megszólalása ritmikusan artikulált, ezért az énekesek interpretációja és a karmesteri irányítás kulcsfontosságú a zenei érthetőség szempontjából.
A Les Noces ma is a modern zene és a balett kereszteződésének egyik legizgalmasabb példája: a paraszti archaikus rítusokat a 20. századi avantgárd formanyelvével ötvözi, és mind zenei, mind koreográfiai szempontból továbbra is élénk vita és újbóli előadások tárgya.
Háttér:
1915-ben Szergej Diagilev balettproducer egy balettet akart létrehozni La Liturgie címmel. Ennek hátterében a görög ortodox egyház állt volna. Stravinsky erős keresztény volt, és nem akarta megírni ezt a balettet. Helyette a Les Noces című darabhoz orosz népdalokhoz fordult. Ezen már 1913-ban elkezdett gondolkodni. Michel Fokine kezdte el a koreográfiát, de Vaszlav Nyizsinszkij átvette. Leonide Massine ugrott be Nijinsky helyére. Amikor Massine távozott, Bronislava Nijinska tervezte a táncot.
A balett (díszletek és ruhák) tervezését Natalia Goncharova végezte. A kiváló művész Goncsarova két teljes tervet készített, mielőtt a harmadikat elfogadták volna. Az első két tervet elutasították, mert nem illettek sem a tánchoz, sem a zenéhez. A balett, bár népmesén alapult, modernista stílusú volt: Stravinsky és Nijinska fontosnak tartotta, hogy a tervezése ezzel összhangban legyen.
Történet
A menyasszony, Nastasia, a haját készítteti. Panaszkodik, hogy fáj, amikor meghúzzák. A kórus arról énekel neki, hogy milyen szép lesz az élete a férjével, Fétivel. A fülemülék énekelnek nekik a kertben. A kórus Szűz Máriának énekel. A leendő férjről és annak szép hajáról énekelnek. Áldást kérnek a fiatal párra. A tényleges házassági szertartást nem látják. A négy jelenet közül az utolsóban a lakodalmi lakomát látjuk. Az emberek boldogok, és elkezdenek berúgni. A férjet és a feleséget a hálószobába vezetik.
Revivals
A balett ma is szerepel néhány jelentős balett-társulat, például a Royal Ballet repertoárjában. 1936-ban a Diagilev utódtársulatai közé tartozó Ballets Russes de Basil ezredes társulata mutatta be. A második világháború utáni londoni felújítását (1966) Nijinska személyesen felügyelte. Ennek köszönhetően a balettet ma is az eredeti koreográfia szerint táncolják. Stuttgartban (1974) és Párizsban (1976) is bemutatták. Jerome Robbins koreografálta az American Ballet Theatre 1965-ös változatában.
Keres