Kyshtym-katasztrófa (1957): Majak sugárszennyezési baleset és következményei

Kyshtym-katasztrófa (1957) — Majak hatalmas sugárszennyezése: emberi áldozatok, ezerfős evakuálás és tartós környezeti károk.

Kyshtym-katasztrófa 1957. szeptember 29-én történt súlyos sugárszennyezési baleset volt a Majak nukleáris komplexumban, amely az oroszországi területen (akkor a Szovjetunió része) működött. A Nemzetközi Nukleáris Eseményskálán (INES) a balesetet a 6-os fokozattal minősítették; ez alacsonyabb a 7-es fokozatnál, amelyet például a csernobili és a fukusimai események kaptak.

Majak és szerepe

Majak neve több, egymáshoz közeli nukleáris létesítményt jelöl, amelyek körülbelül 150 km-re találhatók Jekatyerinburgtól. A komplexumot a korai időszakban Cseljabinszk-65 és Cseljabinszk-40 néven is ismerték. Majak 1945 és 1948 között épült, és a Szovjetunió egyik első üzemeként játszott kulcsszerepet nukleáris anyagok, köztük plutónium előállításában, amelyet többek között atomfegyverekhez használtak. A létesítményben időnként akár 25 000 ember is dolgozott.

A baleset oka és lefolyása

A legsúlyosabb esemény a titkos üzem egyik, Kistim (Кыштым) közelében lévő telepén következett be. A baleset során egy nagy radioaktív hulladéktartályban történt kémiai (nem nukleáris) robbanás: a tárolt sókristályok és nitrátok felmelegedtek, mert a hűtőrendszer meghibásodott, majd égtek-robbanást okoztak. A robbanás erejét egyes források 75–100 tonna TNT-vel egyenlőnek írják le; a tartály fedele a levegőbe repült. A robbanás következtében nagymennyiségű radioaktivitás szabadult fel — egyes becslések ~20 MegaCurie (~740 petabecquerel) nagyságrendet említenek —, és radioaktív anyagok kerültek a légkörbe.

Közvetlen következmények: emberi és környezeti hatások

• Azonnali és későbbi sugárzás okozta halálozások száma vitatott; a korai jelentések szerint legalább több száz ember halt meg sugárbetegségben, más források eltérő számokat adnak.
• Körülbelül 10 000 embert evakuáltak a környező településekről a baleset után (az evakuálás oka kezdetben nem volt nyilvános).
• Becslések szerint több százezer embert érintett valamilyen mértékben a kibocsátott sugárzás — egyes közlések szerint mintegy 470 000 embert ért expozíció anélkül, hogy erről tájékoztatták volna őket.
• A radioaktív felhő a következő 10–11 óra alatt északkelet felé haladt, és a balesettől 300–350 km-re is eljutott. A kihullás (fallout) több területen hosszú távú szennyezést okozott, leginkább cézium‑137 és stroncium‑90 formájában. A fertőzött sávot ma Kelet‑Urál Radioaktív Nyomként (EURT) is említik.

Titkolás és a nyilvánosságra hozatal

Majak és egyes balesetek léte sokáig titok volt; csak nagyon kevesen tudták, mi történt. Emiatt a környéken élőket nem tájékoztatták a kockázatról, és az evakuálások indokát sem közölték részletesen. Az esemény természetét és nagyságrendjét elsőként nyugati kutatók és néhány bátorságot vállaló belső forrás hozta nyilvánosságra; jelentős szerepe volt többek között Zhores Medvegyev leleplező munkájának.

Egyes kutatók az információszabadságról szóló törvényre hivatkozva hozzáfértek a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) vonatkozó dokumentumaihoz; ezek szerint a CIA már viszonylag korán tudomást szerzett a 1957‑es majaki eseményről. A szovjet kormány a balesetre vonatkozó dokumentumok titkosítását csak jóval később, 1990 körül oldotta fel.

Takarítás, kármentesítés és későbbi intézkedések

A szennyezés csökkentésére különféle intézkedéseket tettek: a fertőzött talajt eltávolították és elkerített „földtemetőkben” helyezték el, egyes területeket bezártak a civil közlekedés elől, és létrehozták a Kelet‑Urál Természetvédelmi Területet, hogy korlátozzák az illetéktelen belépést.

A Karachay-tó a Majak közelében az egyik legsúlyosabban szennyezett helynek számított: ott nagy mennyiségű radioaktív hulladékot tároltak és ürítettek. Később a tó egy részét betemették és más intézkedéseket hoztak a szóródás csökkentésére.

Utóhatások és jelenlegi helyzet

A balesetnek hosszú távú egészségügyi és környezeti következményei voltak: a sugárzás hozzájárulhatott a későbbi megbetegedések — köztük rákos esetek — számának növekedéséhez, bár a pontos, egyértelmű kapcsolatok felállítása nehéz és vitatott. Összességében az elmúlt évtizedek során a térségben több százezer embert érintett a különböző sugárzási események hatása.

Az üzem különböző üzemegységeit az évek során részben bezárták; 2003 körül az orosz hatóságok egyes műveleteket leállítottak, és a Majak körüli területeken folyamatosak a kármentesítési és megfigyelési programok.

Fontos megjegyzések

A Kyshtym‑eseményről szóló adatok forrásonként és időben változnak; sok adat titkosítva volt, vagy később vált hozzáférhetővé, ezért a pontos számok és becslések (kibocsátott aktivitás, áldozatok száma, kontaminált terület nagysága) eltérhetnek a különböző beszámolókban. A fenti összefoglaló a rendelkezésre álló ismereteket foglalja össze, kiemelve a legfontosabb tényeket és következményeket.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a Kyshtym katasztrófa?

K: Hol található Mayak?

Q: Mit gyártott a Mayak?

K: Hány reaktort építettek Majakban 1948 és 1987 között?

Kérdés: Mennyi radioaktivitás szabadult fel a Kyshtym-katasztrófa során?

K: Hányan haltak meg a baleset okozta sugárbetegségben?

K: Milyen intézkedéseket tettek a radioaktív szennyezés csökkentése érdekében a baleset után?

Keresés betűvel