Kyshtym katasztrófa
A Kyshtym-katasztrófa 1957. szeptember 29-én történt sugárszennyezési katasztrófa volt az oroszországi (akkor a Szovjetunió részét képező) Majak atomerőműben. A Nemzetközi Nukleáris Eseményskálán 6-os szintű katasztrófának minősült (a csernobili és a fukusimai katasztrófa az egyetlen ennél súlyosabbnak minősített baleset).
Majak a neve több nukleáris létesítménynek, amelyek az oroszországi Jekatyerinburgtól mintegy 150 kilométerre találhatók. A létesítményeket Cseljabinszk-65, illetve Cseljabinszk-40 néven is ismerték. Majak 1945 és 1948 között épült. Ez volt az első olyan üzem, amely nukleáris anyagot tudott előállítani a Szovjetunióban. Majakban időnként akár 25.000 ember is dolgozott. Itt gyártották többek között az első szovjet atombombához használt plutónium üzemanyagot.
1948 és 1987 között összesen tíz atomreaktor épült. Kettő kivételével 1991-ig az összeset bezárták. A megmaradt kettő radioaktív izotópokat állít elő egészségügyi és kutatási célokra.
A különböző balesetek során nagy mennyiségű radioaktivitás került a környezetbe. A legnagyobb ilyen baleset 1957-ben történt, és ma Kyshtym-katasztrófa néven ismert. Ez egy Kistim (Кыштым) melletti erőműben történt. Ebben a titkos üzemben számos baleset történt. A legsúlyosabb közülük 1957. szeptember 29-én történt. Az üzem hűtőrendszere nem működött. (Nem nukleáris) robbanás történt. Ez a robbanás 75-100 tonna TNT erejével volt egyenlő. A 160 tonnás tartály fedelét a levegőbe repítette. A baleset következtében mintegy 20 MegaPCi (kb. 740 Petabecquerel) radioaktivitás szabadult fel. Legalább 200 ember halt meg sugárbetegségben. Körülbelül 10 000 embert evakuáltak otthonából. Több mint 470 000 embert érintett a sugárzás, anélkül, hogy tudott volna róla.
A következő tíz-tizenegy óra alatt a radioaktív felhő északkelet felé haladt, és a balesettől 300-350 kilométerre ért el. A felhő kihullása több mint 800 négyzetkilométernyi terület hosszú távú szennyezését eredményezte, főként cézium-137-gyel és stroncium-90-gyel. A területet ma Kelet-Urál Radioaktív Nyom (EURT) néven ismerik.
Majak létezése titok volt. Csak nagyon kevesen tudták, hogy létezik. Emiatt a baleset által érintett területeken élő embereknek nem szóltak a balesetről. Október 6-án, egy héttel a baleset után a hatóságok megkezdték mintegy 10 000 ember evakuálását, de az evakuálás okát nem közölték. Az emberek hisztérikus félelembe estek, mert ismeretlen "rejtélyes" betegségek törtek ki. Az áldozatok arcáról, kezéről és más szabadon lévő testrészeikről "leváló" bőrrel látták az áldozatokat". Zhores Medvegyev volt az, aki a világ elé tárta a katasztrófa természetét és mértékét.
Bár a szovjet kormány eltitkolta a számadatokat, az ismert, hogy a közvetlen sugárterhelés legalább 200 rákos halálesetet okozott.
A radioaktív szennyeződés terjedésének csökkentése érdekében a baleset után a szennyezett földet eltávolították és elkerített kerítésekben tárolták, amelyeket "földtemetőknek" neveztek el.
1968-ban a szovjet kormány az EURT területét a Kelet-Urál Természetvédelmi Terület létrehozásával leplezte le, amely megtiltotta az érintett területre való illetéktelen bejutást.
Nyugaton már régóta keringtek pletykák arról, hogy valahol Cseljabinszk közelében nukleáris baleset történt. Arra, hogy az Uráltól nyugatra súlyos nukleáris baleset történt, végül Leo Tumerman professzor, a moszkvai Molekuláris Biológiai Intézet biofizikai laboratóriumának korábbi vezetője és munkatársai által publikált, a radioaktivitás növényekre, állatokra és ökoszisztémákra gyakorolt hatásait vizsgáló kutatásból következtettek.
Gyorgy szerint, aki az információszabadságról szóló törvényre hivatkozva hozzáférést szerzett a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) vonatkozó aktáihoz, a CIA mindvégig tudott az 1957-es majaki balesetről. Azért tartották titokban, hogy megelőzzék az amerikai nukleáris iparra gyakorolt káros következményeket. A szovjet kormány csak 1990-ben oldotta fel a katasztrófára vonatkozó dokumentumok titkosítását.
Különböző források szerint a katasztrófa által termelt radioaktivitás mennyisége kétszerese és hatszorosa az 1986-os csernobili katasztrófának. Mivel a szivárgás korlátozottabb volt, a nemzetközi nukleáris eseményskálán a 6. (7.) szintű katasztrófának minősül. A csernobili katasztrófát a 7. szintre sorolták.
2003-ban az orosz hatóságok bezárták a majaki üzemet. Az üzemhez közeli Karachay-tó az egyik legszennyezettebb helynek számít.
Az elmúlt 45 évben a térségben mintegy 500 000 embert sugárfertőzött meg egy vagy több ilyen incidens során. Néhányan közülük a csernobili katasztrófa áldozatai által elszenvedett sugárzás több mint hússzorosának voltak kitéve.
Műholdfelvétel a Majak területéről
Kapcsolódó oldalak
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Kyshtym katasztrófa?
V: A Kyshtym-katasztrófa 1957. szeptember 29-én történt sugárszerencsétlenség volt az oroszországi (akkor még a Szovjetunióhoz tartozó) Majak atomerőműben. A nemzetközi nukleáris eseményskálán 6-os szintű katasztrófa volt.
K: Hol található Mayak?
V: Majak körülbelül 150 kilométerre található Jekatyerinburgtól Oroszországban.
Q: Mit gyártott a Mayak?
V: A Majak többek között plutónium üzemanyagot gyártott, amelyet a Szovjetunió első atombombájában használtak fel.
K: Hány reaktort építettek Majakban 1948 és 1987 között?
V: Majakban 1948 és 1987 között összesen 10 atomreaktort építettek.
Kérdés: Mennyi radioaktivitás szabadult fel a Kyshtym-katasztrófa során?
V: A Kyshtym katasztrófája körülbelül 20 megapc (kb. 740 petabecquerel) radioaktivitást szabadított fel.
K: Hányan haltak meg a baleset okozta sugárbetegségben?
V: Legalább 200 ember halt meg a baleset okozta sugárbetegségben.
K: Milyen intézkedéseket tettek a radioaktív szennyezés csökkentése érdekében a baleset után?
V: A baleset után a radioaktív szennyezés csökkentése érdekében a szennyezett földet eltávolították és elkerített területeken, úgynevezett "földtemetőkben" tárolták.
