A Krisztus és Salamon templomának szegény társai (latinul: Pauperes commilitones Christi Templique Salomonici), közismert nevükön a templomos lovagok vagy a templomos rend (franciául: Ordre du Temple vagy Templiers), a nyugati kereszténység leghíresebb katonai rendjei közé tartoztak. A szervezet a középkorban mintegy két évszázadon át működött. Az első keresztes hadjárat után, a 12. század elején alapították, eredeti célja az volt, hogy védelmet és segítséget nyújtson azon zarándokoknak, akik a Jeruzsálembe zarándokoltak, illetve hogy hozzájáruljon a Szentföld védelméhez.
Alapítás és intézményes elismerés
A rendet hagyományosan Hugues de Payens és társai alapították a 12. század első felében, és 1129 körül a római katolikus egyház hivatalosan is jóváhagyta a rend életét szabályozó előírásokat, részben Bernard Clairvaux támogatásával. Ez biztosította a templomosok számára a pápai protekciót és gyors növekedésüket. A rend tagjai három fogadalmat tettek: szegénység, tisztaság és engedelmesség, ugyanakkor katonai szolgálatot is vállaltak a Szentföldön.
Szervezet és életmód
A templomos rend hierarchikus felépítésű volt: élén a nagymester (Grand Master) állt, alatta regionális parancsnokságok (preceptories, commanderies) működtek. A rend tagjai közé tartoztak a páncélos lovagok, az alacsonyabb rangú szergentek (sergeants) és a káplánok. A templomosok jellegzetes fehér köpenyt viseltek, amelyet egy vörös kereszt díszített.
Harci szerep és tevékenységek
A templomosok a keresztes hadjáratok során gyakran a legképzettebb és legfegyelmezettebb harci alakulatok közé tartoztak; lovasságként és gyalogosként egyaránt rendszeresen bevetették őket. Erődítményeket, várakat és kormányzati központokat építettek és tartottak fenn a Szentföldön és a Földközi-tenger térségében, valamint részt vettek a védelmi és hadműveleti tervezésben.
Gazdasági szerep: bankügyek és infrastruktúra
A rend nem csak harcosokból állt: a nem harcoló tagok széles körű gazdasági infrastruktúrát működtettek a keresztény világban. Preceptory-ik földbirtokokat, kézműipart és kereskedelmi hálózatokat tartottak fenn. A templomosok olyan pénzügyi technikákat alkalmaztak és tökéletesítettek, amelyek a korai bankrendszer előfutárainak tekinthetők — például biztosították a vagyon biztonságos szállítását, váltókat és letéti szolgáltatásokat nyújtottak, ezzel megkönnyítve a zarándokok és kereskedők mozgását. A rend birtokai és erődítményei országhatárokon átívelő hálózatot alkottak, és jelentős politikai befolyással is bírtak.
Veszteség, megfélemlítés és feloszlatás
A templomosok befolyása erősen függött a Szentföld helyzetétől: a 12–13. századi katonai visszaesések és különösen a Acre (1291) és más erődök elvesztése után a rend támogatottsága jelentősen csökkent. A rendről időnként szóbeszédek terjedtek, amelyek titkos beavatási szertartásokról és visszásságokról szóltak, ezek a pletykák fokozatosan bizalmatlanságot keltettek Európában.
IV. Fülöp francia király, aki nagy kölcsönökkel tartozott a rendnek és politikai céljai érdekében gyengíteni akarta az egyházi hatalmat, nyomást gyakorolt V. Kelemen pápára. 1307. október 13-án Franciaországban tömeges letartóztatásokra került sor: a templomosokat több helyen őrizetbe vették, sokukat megkínozták, majd vallomásaik alapján vádakkal illették őket. A pápai udvarból kiadott intézkedések — például a 1307-es időszakban kibocsátott pápai rendelkezések — is hozzájárultak a rend üldözéséhez.
V. Kelemen 1312-ben a konstantinápolyi zsinat által is előkészítve a pápai bullában, a Vox in excelso-ban feloszlatta a rendet. A templomosok javait általában a Szent János-rendnek (a hospitallereknek) ítélték, de Franciaországban a király nagy részét lefoglalta. A rend utolsó nagymestere, Jacques de Molay, 1314-ben Párizsban máglyán végezte — vele együtt több más vezető tagot is kivégeztek. Sok történész ma úgy tartja, hogy a vádak túlnyomó része fabrikált volt, és a megszégyenítés egyik célja IV. Fülöp anyagi és politikai előnyeinek biztosítása volt.
Örökség és mitológia
A templomos lovagok hírneve a feloszlatás után sem halványult: a rend mind történelmi, mind mitikus szinten számos legendát szült. A templomosokról kialakult képek és összeesküvés-elméletek a modern kultúrában is sok feldolgozást kaptak — irodalmi, filmes és népszerű történelmi feldolgozásokban egyaránt. Történeti kutatások ma elsősorban arra törekednek, hogy elkülönítsék a tényszerű forrásokat a későbbi mitológiáktól, feltárva a rend valós gazdasági, katonai és vallási szerepét a középkorban.
Összefoglalva: a templomos lovagok a középkori kereszténység egyik meghatározó katonai és gazdasági szervezete voltak; a Szentföld védelmében betöltött szerepük, pénzügyi innovációik és szervezeti felépítésük hosszú távú hatást gyakorolt a középkori Európa történetére. Ugyanakkor politikai ellenségeik és a 14. századi események nyomán hirtelen megszűnésük tragikus és vitatott fejezete a középkori egyházi-politikai történelemnek.