Jury nullification
Az esküdtszék semmissé nyilvánítása a bizonyítékok tudatos és szándékos figyelmen kívül hagyását vagy az esküdtszéki utasításokban kifejtett jog alkalmazásának megtagadását jelenti. Az esküdtszék úgy érezheti, hogy a törvény alkalmazása tisztességtelen, igazságtalan vagy valamilyen módon erkölcstelen. Vagy "üzenetet akarnak küldeni" valamilyen társadalmi kérdéssel kapcsolatban. Az esküdtszéki döntés megsemmisítése nem az esküdtszék jogi funkciója, és általában nem tekinthető összeegyeztethetőnek az esküdtszék azon feladatával, hogy az ügyet a tények és a jog alapján ítélje meg.
Egyértelmű, hogy az esküdtszéknek megvan a hatalma a megsemmisítésre. De hogy joguk van-e érvényteleníteni, az egy másik kérdés. Amint a "nem bűnös" ítéletet hozták, a kettős büntethetőséget alkalmazni kell, és a vádlott ellen nem lehet újból eljárást indítani. Ha a bíró tudomást szerez arról, hogy egy esküdt meg kívánja semmisíteni az ítéletet, a bírónak joga van eltávolítani az esküdtet. Az esküdteket általában nem tájékoztatja a bíróság arról, hogy joguk van az ítélet érvénytelenítésére. Ennek vannak jó és rossz oldalai is. A bírák attól tartanak, hogy ha ezt elmondanák az esküdteknek, akkor az esküdtek anarchiába kerülnének, ahol az esküdtek azt csinálnának, amit akarnak. Az esküdtszék érvénytelenítése azonban értékes visszajelzést adhat, és néha jót is tehet, ha bölcsen használják.
Történelem
Az esküdtszéki eljárás megsemmisítése az 1215-ös Magna Carta által létrehozott angliai esküdtszéki rendszer kezdeteire nyúlik vissza. A gyakorlat a gyarmati időszakban került az Egyesült Államokba. Az esküdtszéki bíráskodás érvénytelenítésének előzményének az Egyesült Államokban John Peter Zenger 1735-ös ügyét tekintik. Őt lázító rágalmazás miatt állították bíróság elé. Zenger a The Weekly Journal című újságjában bírálta a kormányzót. A kormányzó mindent megtett, hogy biztosítsa a bűnös ítéletet, és még Zenger ügyvédjeit is kizárta a kamarából, hogy ne legyen jogi képviselete. Az esküdtszék azonban a bíró utasítása ellenére nem volt hajlandó elítélni őt.
Diszkriminatív felmentés
Az USA-ban az esküdtszéki döntések érvénytelenítésének története mellett a diszkriminatív felmentő ítéletek története is ismert. A diszkriminatív felmentő ítéletekre példa az, amikor az esküdtszék érvénytelenítését arra használják, hogy a női nemi erőszak áldozatait megbüntessék azzal, hogy az erőszaktevőjük szabadon távozhat. Ugyanez igaz a családon belüli erőszak női áldozataira is. A témával foglalkozó tanulmányok szerint a női áldozat bírósági viselkedésének "megfelelősége" nagyban befolyásolhatja, hogy az esküdtszék hogyan fog eljárni. Egy másik példa erre Rodney King 1991-es esete. King egy afroamerikai férfi volt, akit rendőrök vertek meg videokazettán. Az esküdtszék annak ellenére felmentette a rendőröket a megverés vádja alól, hogy a bíróságon megnézték a videót.
Érvek az esküdtszék érvénytelenítése ellen
Az esküdtszék érvénytelenítése az esküdtszék számára egy módja annak, hogy kifejezzék saját előítéleteiket és elfogultságukat. Példaként említhetjük a Jim Crow-törvények fekete vádlottakkal szembeni érvényesítését, miközben a feketék ellen faji bűncselekményeket elkövető fehér vádlottakat szabadon engedték. Az is igazságtalannak tűnhet, ha egy vádlottat szabadon engednek ugyanazon bűncselekmény elkövetése miatt, míg egy másik vádlottat elítélnek, csak azért, mert az egyik esküdtszék úgy döntött, hogy érvényteleníti a törvényt. Ez megkérdőjelezi a tizennegyedik módosítás szerinti egyenlő védelem fogalmát.
A Legfelsőbb Bíróság 1895-ös Sparf kontra Egyesült Államok ügyben hozott ítéletében a bíróság úgy döntött, hogy a bíráknak nem kötelességük tájékoztatni az esküdteket az esküdtek érvénytelenítéséről. A határozat nem mondta ki, hogy a bírák nem tájékoztathatják az esküdteket a semmisségről, vagy hogy az esküdtek nem rendelkeznek ezzel a hatáskörrel. Csak azt mondták, hogy a bírák nem kötelesek tájékoztatni az esküdteket. Ez vezetett ahhoz a ma már általános gyakorlathoz, hogy az Egyesült Államokban a bírák büntetik azokat a védőügyvédeket, akik bármilyen módon megpróbálnak érvelni a semmisségi érvelés mellett.
Érvek az esküdtszék érvénytelenítése mellett
Amikor az esküdtszék szabadon engedi a bűnösöket, ezt nevezik esküdtbíráskodásnak. Amikor egy ügyész úgy dönt, hogy nem emel vádat egy bűnös személy ellen, azt "ügyészi mérlegelésnek" nevezik. Az ügyészek jogi szakemberek, míg az esküdtszék tagjai nem azok. Az ügyészek azonban politikusok is, és politikai indíttatású döntéseket hozhatnak, vagy korruptak lehetnek. A bírák gyakran utasítják az esküdteket, hogy az ügy érdemi része, és ne a jog érdemi része alapján hozzanak ítéletet. Az egyik érv azonban az, hogy az esküdteknek felelősségük van abban, hogy eldöntsék, ha úgy gondolják, hogy egy adott ügyben a törvény rossz.
Az a személy, aki túlreagálja, amikor látja, hogy valaki bűncselekményt követ el, maga is bűnös lehet. Például, ha egy gyermeket megöl egy részeg sofőr, és az apa ezt követően megöli a részeg sofőrt, a törvény szerint az apa bűnös lehet gyilkosságban. Ugyanez igaz, ha egy férfi látja, hogy valaki szexuálisan bántalmazza a feleségét vagy a lányát, és halálra veri a támadót (sok jogrendszerben). Az esküdtszék olyan emberekből áll, akik egy közösségben élnek. Ők dönthetnek úgy, hogy szabadon engednek valakit, ha úgy gondolják, hogy ez biztonságos.
Kapcsolódó oldalak
- Esküdtszéki tárgyalás
- Bírósági semmisség
- Tény Trier
Kérdések és válaszok
K: Mi az az esküdtszéki érvénytelenítés?
V: Az esküdtszéki érvénytelenítés az, amikor az esküdtszék szándékosan figyelmen kívül hagyja a bizonyítékokat, vagy nem hajlandó alkalmazni a törvényt az esküdtszéki utasításokban kifejtetteknek megfelelően.
K: Miért folytatna egy esküdtszék semmisségi eljárást?
V: Az esküdtszék úgy érezheti, hogy a törvény alkalmazása valamilyen módon igazságtalan, igazságtalan vagy erkölcstelen, vagy "üzenetet akar küldeni" valamilyen társadalmi kérdéssel kapcsolatban.
K: Törvényes-e az esküdtszéki érvénytelenítés?
V: Nem, ez nem az esküdtszék jogi funkciója, és általában nem tekinthető összeegyeztethetőnek az esküdtszék azon feladatával, hogy az ügyet a tények és a jog alapján ítélje meg.
K: Van-e az esküdteknek hatalmuk a semmisségre?
V: Igen, egyértelmű, hogy az esküdtek jogosultak a semmisségre.
K: Az esküdteknek joguk van a semmisségre?
V: Az egy másik kérdés, hogy van-e joguk a semmisségre. Amint az ártatlansági ítéletet hozták, a kettős büntethetőség érvényesül, így a vádlott nem állítható újra bíróság elé. Ha a bíró tudomást szerez arról, hogy egy esküdt meg kívánja semmisíteni az ítéletet, a bírónak joga van eltávolítani az esküdtet.
K: Az esküdteknek általában közli a bíróság, hogy joguk van érvényteleníteni az ítéletet?
V: Nem, az esküdteket általában nem tájékoztatja a bíróság arról, hogy joguk van érvényteleníteni az ítéletet. A bírák attól tartanak, hogy ha ezt elmondanák az esküdteknek, akkor az esküdtek anarchiába kerülnének, és az esküdtek azt csinálnának, amit akarnak.
K: Hasznos-e valaha is az esküdtszék érvénytelenítése?
V: Igen, az esküdtszék érvénytelenítése értékes visszajelzést adhat, és néha hasznos, ha bölcsen használják.
