Precedens

Az előzménytípusok

Kötelező precedens

A kötelezően alkalmazandó vagy követendő precedenst kötelező precedensnek (kötelező precedensnek, kötelező vagy kötelező hatóságnak stb.) nevezik. A stare decisis doktrínája szerint egy alsóbb szintű bíróságnak tiszteletben kell tartania egy magasabb szintű bíróság által tett olyan jogmegállapításokat, amelyek az általa tárgyalt ügyek fellebbezési útvonalán belül vannak. Az Egyesült Államok állami és szövetségi bíróságain a joghatóság gyakran földrajzilag megoszlik a helyi törvényszékek között, amelyek közül több egy regionális fellebbviteli bíróság illetékességi körébe tartozik, és valamennyi regionális bíróság egy legfelsőbb bíróság alá tartozik. Az alsóbb szintű bíróságok határozatai a meghatározás szerint nem kötelezőek egymásra vagy a rendszerben magasabb szintű bíróságokra, és a fellebbviteli bíróságok határozatai sem kötelezőek egymásra vagy a más fellebbviteli bíróság alá tartozó helyi bíróságokra. A bíróságoknak továbbá követniük kell saját, korábban más ügyekben hozott jognyilatkozataikat, és tiszteletben kell tartaniuk a más bíróságok által az előttük eljáró felek közötti, azonos tényállással vagy eseményekkel kapcsolatos jogvitákban hozott döntéseket, kivéve, ha nyomós okuk van arra, hogy ezeket a döntéseket megváltoztassák.

Egy jogászprofesszor a következőképpen jellemezte a kötelező precedenst:

Az irányadó joghatóság meghatározásának ismeretében a bíróság csak akkor "köteles" követni az adott joghatóság precedensét, ha az közvetlenül erre vonatkozik. A legerősebb értelemben a "közvetlenül releváns" azt jelenti, hogy: (1) a precedensügyben eldöntött kérdés megegyezik a folyamatban lévő ügyben eldöntendő kérdéssel, (2) e kérdés eldöntése szükséges volt a precedensügy eldöntéséhez; (3) a precedensügy jelentős tényei a folyamatban lévő ügyben is fennállnak, és (4) a folyamatban lévő ügyben nem szerepelnek olyan további tények, amelyek jelentősnek tekinthetők.

Rendkívüli körülmények között a felsőbb bíróság megdöntheti vagy felülbírálhatja a kötelező precedenst, de gyakran megpróbálja megkülönböztetni a precedenst, mielőtt megdöntené azt, ezáltal mindenképpen korlátozva a precedens hatályát.

A precedens nem "kötelező" a bíró számára, és nem is "kötelező" abban az értelemben, ahogyan a törvények kötelezőek a polgárok számára. Egy bírót nem lehet börtönbe zárni vagy pénzbírságra ítélni azért, mert nem ért vele egyet. Esküje nem a precedensre, hanem - legalábbis a szövetségi bírák esetében - "az Egyesült Államok alkotmányára és törvényeire" vonatkozik. A bírói etika kánonjai nem említik a precedensnek való engedelmességet, hanem "a szövetségi alkotmánynak és annak az államnak az alkotmányának, amelynek törvényeit ők igazgatják". A bírói etikai kódex semmit sem mond a precedensről. A legtöbb esetben a precedens az Alkotmány és törvényeink legésszerűbb értelmezése, mely esetekben az alkotmányra tett esküt a precedens követésével lehet a leghűségesebben betartani. Ha azonban egy bíró a többségi véleményben szereplő alkotmányértelmezést nem találja meggyőzőnek a különvéleményben szereplő értelmezéshez képest, akkor a precedens követése megszegheti a bírói esküt. Egy olyan ítéletben, amelyben Roy Moore bíró ilyen megkülönböztetést látott, elismerte a precedens tekintélyét, de azt mondta: "[A] Legfelsőbb Bíróság többsége [az] alkotmány értelmezése az ő értelmezésük. De semmi sem lehet ellentétes egy felesküdött tisztviselőnek az Alkotmányra tett esküjével". Természetesen a precedensek gondatlan figyelmen kívül hagyásának következménye a káosz. A törvényt betartani próbáló állampolgároknak szükségük van arra, hogy tudják, mi a törvény.

Nem kötelező erejű / meggyőző precedens

A nem kötelező, de hasznos vagy releváns precedenseket meggyőző precedensnek (vagy meggyőző hatóságnak vagy tanácsadó precedensnek) nevezik. A meggyőző precedens magában foglalja az alacsonyabb szintű bíróságok, más földrajzi joghatóságok egyenrangú vagy magasabb szintű bíróságai által eldöntött ügyeket, más párhuzamos rendszerekben (például katonai bíróságok, közigazgatási bíróságok, bennszülött/törzsi bíróságok, állami bíróságok kontra szövetségi bíróságok az Egyesült Államokban), valamint bizonyos kivételes körülmények között más nemzetek, szerződések, a világ igazságszolgáltatási szervei stb. által hozott ügyeket.

Az első benyomást keltő ügyekben a bíróságok gyakran támaszkodnak más joghatóságok bíróságainak meggyőző precedensére, amelyek korábban hasonló kérdésekkel foglalkoztak. A meggyőző precedens kötelezővé válhat azáltal, hogy egy magasabb szintű bíróság elfogadja a meggyőző precedenst.

Custom

A régóta fennálló szokás, amelyet hagyományosan a bíróságok és a bírák ismernek el, az első fajta precedens. A szokás olyan mélyen beágyazódhat a társadalom egészébe, hogy a jog erejét nyeri el. Soha nem szükséges, hogy ugyanabban vagy hasonló kérdésekben konkrét ügyet döntsenek ahhoz, hogy a bíróság figyelembe vegye a szokásos vagy hagyományos precedenst a mérlegelés során.

Joggyakorlat

A precedensek másik típusa az esetjog. A common law rendszerekben ez a fajta precedens több vagy kevesebb súlyt kap a bírósági mérlegelés során számos tényezőtől függően. A legfontosabb az, hogy a precedens "on point", azaz a precedens a jelen ügy körülményeivel azonos vagy azokhoz nagyon hasonló körülményt tárgyal. Másodszor, mikor és hol született a precedensről szóló döntés? A közelmúltban hozott, a jelen üggyel megegyező joghatósági területen hozott határozatnak nagy súlyt kell adni. A következő a csökkenő sorrendben az olyan joghatóságok közelmúltbeli precedensei, amelyek joga megegyezik a helyi joggal. A legkevesebb súlyt az olyan precedensek kapnák, amelyek eltérő körülményekből származnak, régebbi esetek, amelyeknek azóta ellentmondtak, vagy olyan joghatóságok esetei, amelyekben eltérő jogrendszer érvényesül.

A precedensek kritikai elemzése

Bírósági megfogalmazások

Az Egyesült Államok Harmadik Kerületi Fellebbviteli Bírósága kimondta:

A bírói precedens egy elítélt ügyben hozott határozatban egy konkrét tényálláshoz konkrét jogkövetkezményt rendel, amelyet aztán úgy tekintenek, mint ami az azonos vagy hasonló lényeges tényállást tartalmazó, ugyanazon bíróság vagy a bírósági hierarchiában alacsonyabb szintű bíróság előtt felmerülő későbbi ügyek eldöntésére vonatkozó szabályt képezi.

Az Egyesült ÁllamokKilencedik Kerületi FellebbviteliBírósága kimondta:

A stare decisis a bíróságnak az a politikája, hogy a precedensekhez ragaszkodik; a kifejezés nem más, mint a stare decisis et non quieta movere rövidítése - "a döntések mellett állni és azokhoz ragaszkodni, és nem megzavarni azt, ami már eldőlt". Nézzük meg a "decisis" szót. A szó szó szerint és jogilag a döntést jelenti. A stare decisis doktrínája szerint egy ügy csak azért fontos, amit eldönt - a "mi" miatt, nem a "miért" és nem a "hogyan" miatt. Ami a precedenst illeti, a stare decisis csak a döntés miatt fontos, a részletes tényállást követő részletes jogi következmény miatt.

A precedensek az idő múlásával szemlélve tendenciák megállapítására szolgálhatnak, így jelezve a következő logikus lépést a fejlődő jogértelmezésben. Például, ha a bevándorlás egyre inkább korlátozódik a törvény szerint, akkor a következő, e tárgyban hozott jogi döntés a bevándorlás további korlátozását szolgálhatja.

A tudósok a közelmúltban megpróbálták alkalmazni a hálózatelméletet a precedensekre annak megállapítása érdekében, hogy mely precedensek a legfontosabbak vagy mérvadóak, és hogyan változtak a bíróság értelmezései és prioritásai az idők során.

Super stare decisis

A szuper-stare decisis kifejezés olyan fontos precedensre utal, amely ellenáll a felülbírálatnak vagy immunis a felülbírálatra, tekintet nélkül arra, hogy eleve helyesen döntöttek-e. Tekinthetjük a precedenshatalom egyik szélsőségének, vagy alternatívaként kifejezhetjük azt a meggyőződést, vagy e meggyőződés kritikáját, hogy egyes döntéseket nem szabad felülbírálni.

1976-ban Richard Posner és William Landes alkotta meg a "szuperprecedens" kifejezést egy cikkben, amelyet a precedens elméletek teszteléséről írtak az idézetek számbavételével. Posner és Landes ezt a kifejezést egy idézett határozat befolyásoló hatásának leírására használta. A "szuperprecedens" kifejezés később egy másik kérdéssel társult: egy határozat megdöntésének nehézségével. 1992-ben Earl Maltz, a Rutgers professzora bírálta a Legfelsőbb Bíróság Planned Parenthood v. Casey ügyben hozott döntését, mert az azt az elképzelést támogatta, hogy ha az egyik oldal át tudja venni az irányítást a Bíróság felett egy nagy nemzeti jelentőségű kérdésben (mint a Roe v. Wade ügyben), akkor ez az oldal "egyfajta szuperprecedenssel" meg tudja védeni az álláspontját a megfordítástól.

A kérdés újból felmerült John G. Roberts főbíró és Samuel Alito bíró kihallgatása során a szenátus igazságügyi bizottsága előtti megerősítő meghallgatásukon. A meghallgatások előtt a bizottság elnöke, Arlen Specter pennsylvaniai szenátor a New York Timesban írt egy véleménycikket, amelyben Roe-ra "szuperprecedensként" hivatkozott. A meghallgatások során megemlítette a fogalmat (és humorosnak tűnő utalásokat tett a "szuper-duper precedensre"), de sem Roberts, sem Alito nem támogatta a kifejezést vagy a fogalmat.

A precedens kritikája

Egy 1997-ben megjelent ellentmondásos könyvében Michael Trotter ügyvéd a 20. században a jogi költségek növekedésének egyik fő okaként az amerikai jogászok túlzott mértékű támaszkodását a kötelező erejű és meggyőző erőre, nem pedig az adott ügy érdemi elbírálására vádolta. Azzal érvelt, hogy a bíróságoknak két kivételtől eltekintve meg kellene tiltaniuk a meggyőző precedensre való hivatkozást a joghatóságukon kívülről:

(1) olyan ügyek, amelyekben a külföldi joghatóság joga az ügy tárgya, vagy

(2) olyan esetek, amikor a peres fél a joghatóság legfelsőbb bíróságától a kötelező precedens megdöntését kívánja kérni, és ezért meggyőző precedensre kell hivatkoznia, hogy bemutassa a más joghatóságokban tapasztalható tendenciát.