John Howard Northrop (1891. július 5. - 1987. május 27.) amerikai biokémikus. Az 1946-os kémiai Nobel-díjat James Batcheller Sumnerrel és Wendell Meredith Stanley-vel közösen kapta, „az enzimek és vírusfehérjék tiszta formában történő előállításáért” (Nobel-indoklás).

Northropot 1949-ben az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagjává választották. A New York-i Rockefeller Orvosi Kutatóintézet munkatársa volt 1916-tól 1961-es nyugdíjazásáig. 1949-ben a berkeley-i Kaliforniai Egyetem bakteriológia professzorává, majd biofizika professzorává nevezték ki.

Életpálya és kutatói tevékenység

Northrop munkásságának központjában a fehérjék és enzimek tisztítása és kristályosítása állt. Kísérleteiben és módszereiben nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy biokémiai anyagokat olyan tiszta, meghatározható formában állítson elő, amely lehetővé teszi kémiai és fizikai vizsgálatukat. Ezzel nagymértékben hozzájárult az enzimek természetének megértéséhez, valamint a modern enzimológia és fehérjekémia kialakulásához.

Főbb eredmények és hatás

  • Enzimek kristályosítása: Northrop sikeresen kristályosította több emésztőenzimet (például pepszint, tripszint és kimotripszint), és módszereivel bizonyította, hogy ezek a biológiai katalizátorok fehérje természetűek.
  • Módszertani előrelépés: munkája megteremtette az alapokat arra, hogy a fehérjéket és enzimeket kémiailag és fizikai módszerekkel jellemezhessék, ami később lehetővé tette a strukturális biológia fejlődését is.
  • Tudományos elismerés: a 1946-os Nobel-díj mellett Northrop számos akadémiai tagságot és kitüntetést kapott, mivel munkája tartós hatást gyakorolt a biokémia és a molekuláris biológia területére.

Utolsó évek és örökség

Northrop hosszú pályafutása során több intézetben és egyetemen dolgozott, kutatásai és oktatói tevékenysége révén sok fiatalt és kollégát inspirált. 1961-es nyugdíjazása után is aktív maradt a tudományos életben. 1987. május 27-én hunyt el, 95 éves korában. Tudományos öröksége — különösen az enzimek tisztítására és kristályosítására kidolgozott módszerei — alapvető jelentőségűek maradtak a biokémiai kutatások számára.