Első Kernstown-i csata
A csatát 1862. március 23-án vívták a virginiai Frederick megyében és Winchesterben. Ez volt Jackson völgyi hadjáratának nyitó csatája. Jackson lovassági parancsnoka, Turner Ashby ezredes 1862. március 22-én összecsapott az uniós csapatokkal. Március 23-án Jackson az Ashby vezette lovasságát az uniós állások ellen küldte. Nathan Kimball ezredes, az uniós parancsnok Pritchard Hillen összpontosította erőit, és ott állította fel tüzérségét is. Jackson a Pritchard Hilltől nyugatra, a Sandy Ridge-en állította fel tüzérségét. A csata alatt felkereste tüzérségi állásait. Rájött, hogy miközben azt hitte, hogy egy közepes méretű uniós hadsereg ellen támad, valójában egy egész hadosztállyal küzdött. A nála jóval nagyobb haderőt látva Jackson a segédjéhez fordult, és azt mondta: "Megvagyunk".
Jackson megváltoztatta a támadási tervét. Gyalogságát a Sandy Ridge-i ágyúi köré helyezte. Kimball, aki nem vette észre, hogy az ő erői túlerőben vannak Jacksonéval szemben, megtámadta Sandy Ridge-et, hogy elhallgattassa a konföderációs ágyúkat. Négy óra körül Kimball gyalogsága a Sandy Ridge tövében súlyos harcok közepette összeütközött Jackson Stonewall-dandárjával. Jackson csak tartani tudta pozícióját, annak ellenére, hogy folyamatosan újabb és újabb csapatokat küldött. A harc hamarosan patthelyzetbe torkollott, egyik fél sem tudta visszaszorítani a másikat. Kimball elkezdett uniós erősítést küldeni, és hat órára a konföderációsok kifogytak a lőszerből. Ekkor kezdtek visszavonulni. A visszavonulás hamarosan futóharccá változott, amely csak sötétedés után ért véget.
Bár a csata a Konföderáció taktikai vereségét jelentette, a déliek számára stratégiai győzelmet jelentett. Megakadályozta, hogy az Unió a Shenandoah-völgyből csapatokat küldjön McClellan félszigeti megerősítésére.
McDowell-i csata
A kernstowni csata után Jackson délre, a Swift Run Gaphez vonult vissza. Hadserege egyesült Edward Johnson északnyugati hadseregével. Hozzájuk csatlakozott egy Richard S. Ewell vezette hadosztály is. Jackson most már körülbelül 17 000 konföderációs katonával rendelkezett.
Johnson északnyugati hadserege körülbelül akkora volt, mint egy dandár. Amikor Jacksonhoz csatlakozott, seregét egy Robert H. Milroy tábornok által irányított uniós dandár követte. Milroy egy másik, Robert C. Schenck tábornok vezette uniós dandártól várt támogatást. Milroy nyugatra vonult, McDowell falu közelében várta Milroyt. Jackson, aki ekkor már a virginiai Stauntonban tartózkodott, nyugatra, Milroy és Scheneck uniós dandárai felé nyomult előre. Május 8-án Milroy Sitlington's Hillnél megtámadta a konföderációsokat. A két hadsereg négy órán át harcolt, végül Milroy seregét sötétedéskor visszavetették. Miközben a konföderációsok nagyobb veszteségeket szenvedtek, Milroy és Schenck az éjszaka folyamán visszavonult Nyugat-Virginiába. Így Jackson szabadon nyomulhatott a völgyben lévő másik uniós hadsereg ellen. Még egy hónapig lefoglalta az uniós erőket a völgyben.
Front Royal-i csata
A következő csatára 1862. május 23-án került sor a virginiai Front Royalnál. Jackson csapatai megtámadták a Kenly ezredes által irányított 1000 fős uniós helyőrséget. A konföderációsok meglepték az őrszemeket, és gyorsan lerohanták őket. Front Royal utcáin keresztül visszaverték az uniós erőket Camp Hillbe (ma Overlook Park Winchester délkeleti részén). Kenly hadereje visszavonulás közben megpróbálta felgyújtani a folyami hidakat, de a tüzeket gyorsan eloltották. Camp Hillen az uniós erők állást foglaltak, mielőtt visszahúzódtak volna a Guard Hillre. A konföderációs erők hamarosan átkarolták őket, és Cedarville felé vonultak vissza. A Flournoy őrnagy vezette konföderációs lovasság két támadást intézett a visszavonuló uniós erők ellen. Körülbelül 900 uniós katona adta meg magát.
Az első winchesteri csata
Jackson Front Royalnál aratott győzelme arra késztette Nathaniel Banks uniós tábornokot, hogy Strasbourgból kivonja csapatait, és Winchesterbe vonuljon vissza. Mivel Jackson most már a jobb szárnyán volt, Bankset az a veszély fenyegette, hogy elvágják a winchesteri bázisától. Lincoln elnök úgy érezte, hogy Jackson hadserege a Shenandoah-völgyben veszélyezteti Washington D.C. biztonságát. Elrendelte Irvin McDowell tábornok hadtestének, hogy tartsa pozícióját a virginiai Fredericksburgnél, és ne csatlakozzon McClellan Richmond felé tartó uniós előrenyomulásához.
Amikor Banks megérkezett Winchesterbe, megkezdte a védelem megszervezését. Jackson serege délről közeledett, míg Ewell serege délkeletről. Május 25-én Jackson csapatai először támadtak, de visszaverték őket. Ewell hadosztálya Camp Hillt támadta meg. Ezzel egy időben Jackson Louisiana-dandárja kijátszotta, majd lerohanta a Bower's Hillen (Winchester délnyugati részén) lévő uniós állást. Mivel az uniós csapatok szárnyaikat áttörték, szervezetlen visszavonulásba kezdtek Winchester városán keresztül. Még a winchesteri polgárok is tüzet nyitottak az uniós katonákra. Banks visszavonult a Potomac folyón át vissza Marylandbe. A csata következtében Banks mintegy 2000 embert és szinte az összes utánpótlását elvesztette. A konföderációs veszteségek összlétszáma mindössze 400 körül volt. Ez volt Jackson völgyi hadjáratának döntő győzelme.
Cross Keys-i csata
Lincoln most már aggódott, hogy ha Banks nem tudja tartani Jacksont, a konföderációs hadsereg esetleg megindul Washington D.C. megtámadására. Május 24-én utasította John C. Frémont és Irvin McDowell tábornokokat, hogy küldjenek csapatokat Banks támogatására. Ez még azelőtt történt, hogy Bankset Winchesternél legyőzték volna. Frémont azt a parancsot kapta, hogy csapatát a virginiaiHarrisonburg felé, délkeletre vezesse. McDowell azt a parancsot kapta, hogy 40 000 katonájából 20 000-et küldjön Banks támogatására Winchesterhez.
Június 8-án Frémont 11 500 fős uniós hadserege a virginiai Cross Keysnél találta meg Ewell konföderációs hadosztályát. Ewell azt a parancsot kapta, hogy akadályozza meg Frémont mozgását a virginiai Port Republic felé. A csata az uniós és a konföderációs tüzérség kétórás párbajával kezdődött. Egy balról indított uniós oldalazó manővert a konföderációsak sortüze visszavetette. A meglepetésszerű sortűz alig tíz perc alatt 258 uniós áldozatot követelt. Frémont nem tudta, hogy egy kisebb konföderációs haderővel van dolga. Tüzérségi ütegeinek védelme alatt Frémont visszavonult a Keezletown Roadra. Másnap, miközben két konföderációs dandár ott tartotta Frémontot, ahol volt, Ewell maradék konföderációs csapata Port Republic felé vonult.
Port Republic-i csata
1862. június 9-én a Virginia állambeli Port Republicnál vívták meg Jackson völgyi hadjáratának hat csatája közül az utolsót. Jackson június 7-én sötétedés után érkezett a térségbe. Másnap megtudta, hogy Frémont uniós erőit megakadályozták abban, hogy csatlakozzanak James Shields tábornok erőihez Cross Keysnél. Június 9-én kora reggel Jackson erői egy rögtönzött hídon átkeltek a virginiai South River folyón. Erastus B. Tyler uniós tábornok tüzérségi ütegeket helyezett el az uniós állások elejét fedező gerincen. Amikor Jackson megérkezett, anélkül, hogy időt szakított volna erőinek megszervezésére, támadást rendelt el a búzamezőn keresztül. Nem végzett felderítést sem, hogy megtudja, milyen uniós erők vannak ott, és hogyan vannak elhelyezve. A Stonewall-dandár vezette a konföderációs rohamot. Előrenyomulásuk során Tyler tüzérségi ütegeinek heves támadása alá kerültek. Jackson Richard Taylor louisianai dandárját oldalról támadásba küldte az uniós tüzérség ellen. Az uniós tüzérek azonban észrevették a kibontakozó szárnycsapást, és tüzérségi tűzzel szorították le a konföderációsakat. Jackson tudta, hogy át kell törnie az uniós vonalat, mielőtt Frémont csatlakozhatna Shieldshez. Miközben Jackson a probléma megoldásának módját kereste, Ewell emberei megérkeztek Cross Keys felől. Ewell azonnal látta a problémát, és megtámadta az Unió balszárnyát. Ez időt adott a Stonewall-dandárnak az átcsoportosításra. A konföderációs tüzérségi ütegek megnyíltak az uniós fronton. Ennek hatására az Unió vonala megtört és visszavonult. Ez utóbbi győzelemmel Jackson ellenőrzése alá vonta a Shenandoah-völgy felső és középső részét.
