Index Librorum Prohibitorum — a katolikus egyház betiltott könyvek listája

Index Librorum Prohibitorum — a katolikus egyház betiltott könyveinek története: cenzúra, eretnekség, tiltások és viták 1559–1966 között.

Az Index Librorum Prohibitorum (angolul: List of Prohibited Books) a katolikus egyház által összeállított, betiltott könyvek jegyzéke volt, közismert nevén az Index. Olyan műveket vettek fel rá, amelyekről az egyház úgy ítélte meg, hogy eretnek tanításokat tartalmaznak, erkölcsileg kifogásolhatóak vagy obszcén jellegűek. Gyakorlatilag az Index az egyház cenzúrájának egyik eszköze volt.

Története és kialakulása

Az Index kialakulása a 16. század reformációs és vallásháborús korszakaival függ össze, amikor a hatóságok úgy gondolták, hogy a könyvek és sajtó ellenőrzésével meg lehet előzni az eretnekség terjedését. Az Index korai, helyi változatai különböző európai városokban jelentek meg: a kezdeti kísérletek között találjuk a Hollandiában (1529), Velencében (1543) és Párizsban (1551) megjelent jegyzékeket. Rómában az első hivatalosabb kiadást — amelyet néha Paulinus Index-ként említenek — IV. Pál pápa rendelte el 1559-ben.

1571-től a Szent Kongregáció (a későbbi működési formák előtt gyakran egyszerűen az Index Szent Kongregációja néven említik) szervezetten foglalkozott a lista összeállításával és frissítésével; a források szerint ez a szervezeti forma 1917-ig volt felelős a lista kezeléséért, majd az ügyek más egyházi hivatalokhoz kerültek. Az Index legutolsó, teljes kiadása 1948-ban jelent meg; az egyház 1966. június 14-én VI. Pál pápa alatt hivatalosan megszüntette a működtetését.

Működése, adminisztrációja és célja

Az Index célja elsődlegesen a hívek hitének és erkölcsének védelme volt: a lista segítségével megpróbálták meggátolni, hogy a közönség hozzáférjen olyan szövegekhez, amelyeket az egyház tévesnek vagy károsnak tartott. Maga a tiltás többféle formában jelentkezhetett: egyes művek teljes betiltása, más esetekben részleges tiltás — például bizonyos fejezetek vagy kiadások tiltása —, esetleg megkötések érvényesítése (engedélyhez kötés).

A gyakorlatban az Indexhez való felvétel folyamata vizsgálaton alapult. A tiltás végrehajtásában és betartatásában szerepet játszottak egyházi szervek (például a Szent Kongregáció vagy később a inkvizíció különféle hatóságai), illetve adott esetben polgári hatóságok is együttműködtek. Egyes országokban a civil jogszabályok is előírták az Index figyelembevételét a kiadás és forgalmazás szabályozásában.

Konkrét példák és hatások a tudományra és a kultúrára

Az Indexre felvett művek között megtalálhatók voltak természettudományos és filozófiai munkák is. Például különböző csillagászok művei szerepeltek rajta: Johannes Kepler Epitome astronomiae Copernicanae című munkája 1621-től 1835-ig szerepelt az Indexen. Hasonlóképpen egyes filozófusok művei is tiltólistára kerültek; a lista például említi Immanuel Kant A tiszta ész kritikája című munkáját is.

Gyakori félreértés, hogy bizonyos történelmi esetek kizárólag a tudomány „büntetéséről” szóltak. Jó példa erre Giordano Bruno esete: Bruno 1600-ban bekövetkezett kivégzése elsősorban vallási-erkölcsi és doktrinális vádakkal hozható összefüggésbe (a vádak között az eretnekség szerepelt), bár világnézete — többek között a „több világ” és az azokat érintő elképzelések — is hozzájárult bírái megítéléséhez. Ugyancsak ismert a Galileo-ügy: Galileo Galilei műveivel és a heliocentrikus nézetek terjesztésével kapcsolatban az egyház korlátozásokat vezetett be, amelyek hatása hosszú ideig érvényben maradt.

A 19. században fokozatos lazulás következett be: a Föld mozgását elfogadó, vagy azt tudományos szempontból tárgyaló munkák megjelenésének tiltása a század folyamán enyhült. A korlátozások feloldása és a modern tudományos gondolkodás beemelése a diskurzusba hosszabb folyamat volt, amelyben az egyház belső eljárásai és a tudományos közösség nyomása egyaránt szerepet játszottak.

Jogkövetkezmények, jóváhagyás és a hagyaték

A tiltás nemcsak a könyvek nyomtatását és terjesztését érintette: bizonyos kiadásokhoz és fordításokhoz — még a Biblia esetén is — szükség lehetett egyházi jóváhagyásra, és egyes kiadásokat az egyház betilthatott. Az egyházi gyakorlat része volt az is, hogy a kiadványokat nihil obstat (semmi kifogás nincs) és imprimatur (nyomtatható) pecsétekkel látták el, ha azok megfeleltek a hivatalos követelményeknek.

Az Index hatása a nyilvános szellemi életre 20. századi és későbbi értékelések szerint fokozatosan csökkent: a modern kommunikációs környezet, a tudományos szabadság feltörekvése és az egyház belső reformjai miatt az Index elvesztette korábbi súlyát. Ennek ellenére az Index történetének vizsgálata fontos forrás annak megértéséhez, hogyan viszonyult egymáshoz vallás, hatalom és tudás a korábbi évszázadokban.

Megszüntetése és források

Az Index hivatalos megszüntetésére 1966. június 14-én került sor, amikor VI. Pál pápa és a római kúria a működtetés megszüntetéséről döntött. A jogi és spirituális iránymutatásokat ezután részben más egyházi dokumentumok és eljárások vették át, így az Index helyét nem egyetlen dokumentum, hanem újabb normák és a püspöki felelősségvállalás rendszere foglalta el.

A témában részletes forrást és a történelmi kiadások bibliográfiáját nyújtja J. Martínez de Bujanda munkája: Index Librorum Prohibitorum, 1600–1966. Az Indexen szereplő szerzők és művek teljes listái ma — akárcsak korábban — kutathatók és elérhetők a világhálón.

Összefoglalva: az Index Librorum Prohibitorum az egyház történetének egyik fontos, ugyanakkor vitatott intézménye volt. Szerepe a középkor és a kora újkor cenzúra- és dogmatikai gyakorlatának megértésében kiemelt jelentőségű, s bár hatása a modern korban jelentősen csökkent, történeti következményei és tanulságai ma is figyelmet érdemelnek.

Kérdések és válaszok

K: Mi az az Index Librorum Prohibitorum?

K: Mikor és hol adták ki először?

K: Ki volt felelős a lista frissítéséért?

K: Mi volt a célja?

K: Hogyan hajtották végre a hatóságok?

K: Vannak példák olyan művekre, amelyek ezen a listán szerepeltek?

Kérdés: VI. Pál pápa mikor törölte el ezt az indexet ?

Keresés betűvel