II. Ferdinánd (katolikus, 1452–1516) — Aragóniai király, Spanyolország egyesítője

Ferdinánd II. János aragóniai király fia volt második feleségétől, Juana Enriquez aragóniai nemesasszonytól. 1469. október 19-én Ocañában feleségül vette Izabella infánsnőt, IV. Henrik kasztíliai hercegnek egy másik anyától származó húgát. V. Ferdinánd kasztíliai herceg lett, amikor Izabella 1474-ben követte bátyját Kasztília királynőjeként. A két fiatal uralkodónak polgárháborút kellett kezdenie Juana, Kasztília hercegnője (más néven Juana la Beltraneja) ellen, aki azt állította magáról, hogy IV Henrik lánya. Győztek. Ferdinánd 1479-ben követte apját Aragónia királyaként. Ez azt jelentette, hogy a kasztíliai korona és az aragóniai korona különböző területei személyi unióban egyesültek. A 8. század óta ez először hozott létre egyetlen politikai egységet, amelyet Spanyolországnak lehetett nevezni, bár a különböző területeket egészen a 18. századig nem kezelték megfelelően egységes egységként.

Ferdinánd és Izabella közös uralkodásának első évtizedei a Granadai Királyság, az Ibériai-félsziget utolsó muszlim enklávéjának meghódításával teltek. Ezt 1492-re fejezték be, majd a zsidókat mind Kasztíliából, mind Aragóniából kiűzték. A királyi pár küldte Kolumbusz Kristófot az Újvilágot felfedező expedíciójára. Az 1494-es tordesillasi szerződéssel az Európán kívüli világot az Atlanti-óceánon át húzódó észak-déli vonal osztotta fel Portugália és Kasztília koronája között.

Ferdinánd élete utolsó évtizedeiben az úgynevezett olasz háborúkkal volt elfoglalva. A francia királyokkal harcolt Itália feletti uralomért. 1494-ben VIII. francia Károly megszállta Itáliát, és elűzte Ferdinánd unokatestvérét, II. Alfonzot a nápolyi trónról. Ferdinánd különböző itáliai fejedelmekkel és I. Maximilián császárral kötött szövetségével 1496-ra kiűzte a franciákat, és Alfonz fiát, Ferdinándot ültette a nápolyi trónra. 1501-ben, II. nápolyi Ferdinánd halála és nagybátyja, Frigyes utódlása után Aragóniai Ferdinánd megállapodást kötött VIII. Károly utódjával, XII. Lajos éppen sikeresen érvényesítette igényeit a milánói hercegségre, és megegyeztek abban, hogy Nápolyt felosztják egymás között: Campania és Abruzzi, beleértve magát Nápolyt is, a franciákhoz kerül, míg Ferdinándé lesz Apulia és Calabria. A megállapodás hamarosan felbomlott, és a következő években Ferdinánd nagy hadvezére, Gonzalo Fernández de Córdoba 1504-re meghódította Nápolyt a franciáktól. Egy másik, kevésbé híres "hódításra" 1502-ben került sor, amikor Andreas Paleologus, a Kelet-római Birodalom de jure császára Ferdinándot és Izabellát hagyta örökösként a birodalomra, így Ferdinánd de jure római császár lett.

Izabella halála után királysága lányára, Johannára szállt. Ferdinánd az utóbbi régenseként szolgált távollétében Hollandiában, amelyet férje, Fülöp főherceg irányított. Ferdinánd megpróbálta tartósan megtartani a régensséget, de a kasztíliai nemesség visszautasította, és helyére Joanna férje lépett, aki I. Fülöp kasztíliai herceg lett. Fülöp 1506-ban bekövetkezett halála után, amikor Joanna mentálisan instabil volt, és ő és Fülöp fia, a genti Károly mindössze hatéves volt, Ferdinánd ismét átvette a régensséget, és Francisco Jimenez de Cisneros bíboros, a királyság kancellárja révén uralkodott.

1508-ban ismét háborút indítottak Itáliában, ezúttal Velence ellen. A félsziget összes többi hatalma, köztük XII. Lajos, Ferdinánd, Maximilián és II. Julius pápa összefogott a Cambrai Ligaként. Bár a franciák győztek Velence ellen az agnadellói csatában, a Liga hamarosan szétesett, mivel mind a pápa, mind Ferdinánd gyanakodni kezdett a francia szándékokra. Ehelyett megalakult a Szent Liga, amelyben most már minden hatalom összefogott Franciaország ellen.

1511 novemberében Ferdinánd és veje, az angol VIII. Henrik aláírta a westminsteri szerződést, amelyben kölcsönös segítséget ígértek egymásnak Franciaország ellen. Az év elején Ferdinánd meghódította a Navarrai Királyság déli felét, amelyet egy francia nemes irányított, és Spanyolországhoz csatolta. Ekkor, hogy megerősítse a királyságra való igényét, Ferdinánd újraházasodott a nála jóval fiatalabb Foix-i Germaine-nel (1490-1538), Leonor navarrai királyné unokájával. A Szent Liga általában véve sikeres volt Itáliában is, kiűzte a franciákat Milánóból, amelyet az 1513-as békeszerződéssel visszaszereztek a Sforza hercegek. A franciák azonban két évvel később sikeresen visszafoglalták Milánót.

Ferdinánd 1516-ban halt meg Madrigalejóban, Cáceresben, Extremadurában. Spanyolországot Európa leghatalmasabb országává tette. Unokája, Károly trónutódlása, aki nemcsak anyai nagyszülei spanyol földjeit örökölte, hanem apai családjának Habsburg és burgundiai birtokait is, örökösei a kontinens leghatalmasabb uralkodóivá tették volna. Károly az aragóniai földeken is utóda lett, és őrült édesanyjával közösen megkapta a kasztíliai koronát is, ezzel végre megvalósult a spanyol trónok egyesítése egy fej alatt.

Ferdinándnak és Izabellának 5 gyermeke született: Asztúriai Izabella, Aragóniai Juan, Kasztíliai Johanna, Aragóniai Mária és Aragóniai Katalin. Johanna és Katalin több európai dinasztiával házasodott össze, megalapozva ezzel unokájuk, V. Károly hatalmas örökségét, akinek unokája I. Mária angol királynő volt.

• Ferdinándot a granadai Capilla Realban temették el feleségével, lányával, Joannával és férjével, Fülöppel, valamint unokájával, Miguellel együtt.
• Izabella királynővel közös uralkodása idején a "Tanto monta, monta tanto, Isabel como Fernando" ("Egyformák, Izabella és Ferdinánd") jelmondatot használták. Ezzel azt akarták sugallni, hogy mindkét birodalmukban egyenlő hatalommal rendelkeztek, mivel az ilyen elrendezés abban az időben nem volt szokatlan.
• Egyes tudósok szerint Ferdinánd, és nem a szerencsétlen Cesare Borgia volt az igazi ihletője Niccolò Machiavelli A fejedelem című művének, amelyben gyakran szerepel.

• Spanyolország történelme