Fogyatékosellenesség
Az ableizmus vagy ablecentrizmus a fogyatékkal élőkkel szembeni előítélet. A szó első ismert használata 1981-ben történt, tehát viszonylag új keletű. Az ableizmus fogalma azonban már ezt megelőzően is létezett. A "diszabliszt" ugyanezt jelentheti. Az ableizmus lehet szándékos vagy nem szándékos. Az emberek lehetnek ableisták (előítéletesek a fogyatékkal élőkkel szemben) akaratlanul is, mert az ableizmus olyan gyakori, hogy az emberek talán észre sem veszik, hogy létezik. Azt a személyt, aki ilyen előítéletet táplál, ablecentristának nevezik. Egyesek szerint az ableizmus az elnyomás egyik formája. Nem mindenki, aki az ableizmusról beszél, ért egyet abban, hogy milyen dolgok számítanak ableistnek. A fogyatékkal élő emberek lehetnek ableisták, más fogyatékkal élő emberekkel vagy önmagukkal szemben, amit internalizált ableizmusnak nevezünk. Vannak, akik tagadják, hogy az ableizmus létezik.
Egyes országokban törvények védik a fogyatékkal élőket a diszkriminációtól, és a fogyatékkal élők jogairól szóló egyezmény is tiltja az ilyen megkülönböztetést.
Az ableizmus formái
Az ableizmusnak számos formája van világszerte. Néha az ableizmus olyan módon történik, amely elvileg bántó. Máskor az emberek akkor is ablisták, amikor megpróbálnak kedvesek lenni. Az ableizmus mindkét fajtája káros.
A társadalom nem a fogyatékkal élők számára épült. Például rengeteg olyan üzlet van, amely nem hozzáférhető a kerekesszékkel közlekedő emberek számára, mert az üzletet létrehozó személy ép testalkatú volt, így nem gondolt arra, hogy a kerekesszékes emberek nem tudnának kényelmesen mozogni, vagy gondolt erre, de nem törődött vele.
A fogyatékkal élők gyakran válnak bántalmazás áldozatává. Az őket bántalmazó emberek általában nem fogyatékkal élők. Lehet, hogy azért bántalmazzák őket, mert fogyatékosságuk miatt kiszolgáltatottak. Néha csak azért bántalmaznak valakit, mert fogyatékos. Ezt nevezik fogyatékossággal kapcsolatos gyűlölet-bűncselekménynek. A fogyatékossággal kapcsolatos gyűlölet-bűncselekmény gyilkosság formájában is megvalósulhat. Sok ilyen gyilkosságot a gondozók követnek el, például a fogyatékkal élő emberek édesanyja. A gyűlölet-bűncselekménynek nem kell közvetlenül egy személyt érintenie. Például egy személy írhat egy fogyatékos személy autójára egy kirekesztő jelzőt, hogy rosszul érezze magát amiatt, hogy fogyatékos. Az Egyesült Királyságban évente több ezer fogyatékossággal kapcsolatos gyűlölet-bűncselekményt jelentenek be. A fogyatékossággal kapcsolatos gyűlölet-bűncselekményeket gyakran nem jelentik be. Ez azt jelenti, hogy a statisztikák kisebbnek mutatják a problémát, mint amekkora valójában.
A fogyatékkal élőkkel való visszaélés egyik gyakori módja a "fogyatékkal élőkkel szembeni zaklatás". Az emberek úgy gondolnak a zaklatásra, mint valami olyasmire, ami csak a gyerekekkel történik az iskolában, és nem komoly. Ez nem igaz. A zaklatás minden korosztállyal előfordul. A zaklatás hosszú távú pszichológiai problémákat okoz, például alacsony önbecsülést. Vannak, akik öngyilkosok lesznek, mert zaklatják őket. A Mencap, az értelmi fogyatékossággal élőket segítő jótékonysági szervezet egy felmérésben több mint 500 fogyatékkal élő gyermeket és fiatalt kérdezett meg a zaklatásról. Tízből nyolc tanulásban akadályozott gyermek azt mondta, hogy zaklatják őket, és félnek kimozdulni, mert attól félnek, hogy zaklatják őket.
A fejlődési rendellenességgel élő emberek több mint 90%-át szexuálisan bántalmazzák életük során. 49%-ukat több mint 10 alkalommal zaklatják szexuálisan. A szexuális visszaélések aránya az általános lakosság körében alacsonyabb.
A nem fogyatékos emberek 81%-ának, akik abban a korban vannak, amikor az emberek dolgoznak, van munkája. A munkaképes korú fogyatékkal élők 48%-ának van munkája. A nem dolgozó fogyatékkal élők 50%-a szeretne munkát, de nem talál munkát. Előfordul, hogy a fogyatékkal élők nem kapnak munkát, még akkor sem, ha képesek lennének elvégezni a munkát, mert a munkát adó emberek (munkáltatók) úgy gondolják, hogy a fogyatékkal élők nem olyan jók, mint a nem fogyatékkal élők.
Az angol nyelvet sok kritika érte, hogy ablistikus. Például a fiatalok néha azt mondják, hogy valami "retardált", amikor azt akarják mondani, hogy rossz. Ez sértő lehet a fogyatékkal élők számára.
A második világháborúban a nácik sok ezer fogyatékos embert gyilkoltak meg. A nácik azért tették ezt, mert hittek a nem önkéntes eutanáziában és az erőltetett eugenikában, amely olyan filozófia, amely a "kívánatos" tulajdonságokkal rendelkező emberek szaporodását támogatja, és a "nem kívánatos" tulajdonságokkal rendelkező emberek szaporodásától elrettent. Úgy gondolták, hogy a fogyatékosság rossz, és a fogyatékos emberek terhet jelentenek a társadalom számára. Sokan még mindig hisznek ezekben a dolgokban. Az Egyesült Királyságban 2013-ban egy Colin Brewer nevű tanácsos azt mondta, hogy a fogyatékos gyerekeket "el kellene altatni", hogy pénzt takarítsanak meg. Bűnösnek találták kötelességszegésben, de a tanács nem tudta kirúgni.
A fogyatékkal élőket néha erőszakkal sterilizálják. Ez gyakran illegális, mivel a reprodukciót emberi jognak tekintik. A The Telegraph szerint az Egyesült Királyságban a terhesség 40. hetéig legális az abortusz, ha a magzat fogyatékos. Egyesek szerint ezt a törvényt meg kellene változtatni.
2011-ben megjelent a Bűnbak: Miért hagyjuk cserben a fogyatékkal élőket című könyv. A könyvet Katharine Quarmby írta. A fogyatékkal élőkkel szembeni gyűlölet-bűncselekményekről szól az Egyesült Királyságban.
Kérdések és válaszok
K: Mi az az ableizmus?
V: Az ableizmus vagy ablecentrizmus a fogyatékkal élőkkel szembeni előítélet.
K: Mikor használták először az "ableizmus" szót?
V: A szó első ismert használata 1981-ben történt.
K: Az ableizmus lehet szándékos vagy nem szándékos?
V: Igen, az ableizmus lehet szándékos és nem szándékos is. Az emberek talán észre sem veszik, hogy létezik, mert annyira gyakori.
K: Kinek van ilyen előítélete?
A: Azt a személyt, aki ilyen előítéletet vall, ablecentristának nevezik.
K: Egyetértés van abban, hogy mely dolgok számítanak ablistának?
V: Nem mindenki, aki az ableizmusról beszél, ért egyet abban, hogy mely dolgok számítanak ableisztikusnak.
K: Vannak olyan törvények, amelyek védik a fogyatékkal élőket a diszkriminációtól?
V: Igen, néhány országban vannak olyan törvények, amelyek a fogyatékkal élőket védik a megkülönböztetéstől, és a fogyatékkal élők jogairól szóló egyezmény is tiltja az ilyen megkülönböztetést.