Nemzetközi Ópiumegyezmény
A Nemzetközi Ópiumegyezmény volt az első kábítószer-ellenőrzési szerződés (vagy megállapodás). Ezt 1912. január 23-án írták alá a hollandiai Hágában. Az Egyesült Államok 1909-ben a kínai Sanghajban 13 ország között Nemzetközi Ópiumbizottság néven konferenciát szervezett, mert az emberek egyre többször panaszkodtak az ópiumkereskedelemre. A szerződést Németország, az Egyesült Államok, Kína, Franciaország, az Egyesült Királyság, Olaszország, Japán, Hollandia, Perzsia, Perzsia, Portugália, Oroszország és Sziám írta alá. Az egyezmény kimondta, hogy "A szerződő hatalmak minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy ellenőrizzék vagy ellenőrzés alá vonják mindazokat a személyeket, akik morfiumot, kokaint és ezek sóit gyártanak, importálnak, árusítanak, forgalmaznak és exportálnak, valamint azokat az épületeket, amelyekben ezek a személyek ilyen ipart vagy kereskedelmet folytatnak".
Az egyezményt 1915-ben az Egyesült Államok, Hollandia, Kína, Honduras és Norvégia hajtotta végre. Világszerte 1919-ben lépett hatályba, amikor a versailles-i szerződés részévé vált.
A módosított Nemzetközi Ópiumegyezményt 1925. február 19-én írták alá, amely 1928. szeptember 25-én lépett életbe. Ez bevezette az ellenőrzési rendszert, amelyet a Nemzetek Szövetségének részét képező Állandó Központi Ópiumtanács felügyel. Egyiptom Kína és az Egyesült Államok támogatásával javasolta, hogy az egyezményt egészítsék ki a hasis tilalmával, és egy albizottság a következő szöveget javasolta:
Az indiai kender és a belőle készült készítmények felhasználása csak orvosi és tudományos célokra engedélyezhető. A nyers gyanta (charas) azonban, amelyet a cannabis sativa L nőstény csúcsából vonnak ki, valamint az ennek alapját képező különböző készítmények (hasis, chira, esrar, diamba stb.), amelyek jelenleg nem gyógyászati célokra, hanem csak ártalmas célokra használhatók fel, ugyanúgy, mint más kábítószerek, semmilyen körülmények között nem állíthatók elő, nem értékesíthetők, nem kereskedhetnek velük stb.
India és más országok nem értettek egyet ezzel a megfogalmazással, arra hivatkozva, hogy a társadalmi és vallási szokások, valamint a sok helyen elérhető vadon termő kannabisznövények miatt nehéz lenne betartatni, így ez nem került be a végleges szerződésbe. Kompromisszumos megoldás született, amely megtiltotta az indiai kender exportját olyan országokba, amelyek betiltották a használatát. Az importáló országoknak igazolásokat kellett kiállítaniuk, amelyekben jóváhagyták a behozatalt, és amelyekben szerepelt, hogy a szállítmányra "kizárólag orvosi vagy tudományos célokra" van szükség. A megállapodás továbbá kötelezte a feleket, hogy "olyan hatékony ellenőrzést gyakoroljanak, amely megakadályozza az indiai kender és különösen a gyanta tiltott nemzetközi kereskedelmét". Ezek a korlátozások még mindig megkönnyítették az országok számára, hogy engedélyezzék a kannabisz termesztését, belső kereskedelmét és rekreációs célú felhasználását.
Az egyezményt az 1961-es Egységes Kábítószerügyi Egyezmény váltotta fel.
Kérdések és válaszok
K: Mi volt a Nemzetközi Ópiumegyezmény?
V: A Nemzetközi Ópiumegyezmény volt az első kábítószer-ellenőrzési szerződés vagy megállapodás. Ezt 1912. január 23-án írták alá a hollandiai Hágában.
K: Ki szervezte meg a Nemzetközi Ópiumbizottságot?
V: Az Egyesült Államok szervezte meg a Nemzetközi Ópiumbizottság nevű, 13 országot tömörítő konferenciát 1909-ben a kínai Sanghajban.
K: Mit mondott ki az egyezmény a morfiumról és a kokainról?
V: Az egyezmény kimondta, hogy "A szerződő hatalmak minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy ellenőrizzék vagy ellenőrzés alá vonják mindazokat a személyeket, akik morfiumot, kokaint és ezek sóit előállítják, importálják, eladják, forgalmazzák és exportálják, valamint azokat az épületeket, amelyekben ezek a személyek ilyen iparágat vagy kereskedelmet folytatnak".
K: Mikor lépett hatályba az egész világon?
V: Az egyezmény 1919-ben lépett hatályba világszerte, amikor a versailles-i szerződés részévé vált.
K: Mit javasolt Egyiptom az egyezmény kiegészítésére?
V: Egyiptom azt javasolta, hogy az egyezményt egészítsék ki a hasis tilalmával. India és más országok nem értettek egyet ezzel, mivel a társadalmi és vallási szokások, valamint a vadon termő kannabisznövények sok helyen elérhetőek, ami megnehezítette a végrehajtást, így ez a javaslat nem került be a végleges szerződésbe.
K: Milyen kompromisszum született az indiai kenderrel kapcsolatban? V: Kompromisszum született, amely megtiltotta az indiai kender exportját olyan országokba, amelyek betiltották a használatát, ugyanakkor az importáló országoknak ki kell állítaniuk a behozatalt jóváhagyó tanúsítványokat, amelyek szerint a szállítmányok "kizárólag orvosi vagy tudományos célokra" szükségesek, és a felek kötelesek hatékonyan ellenőrizni az indiai kender és a gyanta tiltott nemzetközi kereskedelmét. Ezek a korlátozások továbbra is lehetővé tették az országok számára a kannabisz termelését, belső kereskedelmét és szabadidős célú használatát.
