A hoatzin (Opisthocomus hoazin) egy trópusi madár, amely Dél-Amerikában az Amazonas és az Orinoco deltában található mocsarakban, folyami erdőkben és mangroveerdőkben él. Ők az egyetlen olyan madár, amely táplálékának fő részét levelek képezik; bélrendszerük speciális adaptációval rendelkezik, ami segíti ezeknek a rostos növényi részeknek az emésztését.

Megjelenés

A hoatzin közepes–nagy testű madár: testhossza általában körülbelül 60–70 cm, testsúlya pedig gyakran 0,7–1 kg körül alakul. Hosszú farokkal és élénk, hullámos mintázatú tollaival tűnik ki, fején jellegzetes tolltaréj van. Arca mezítelen, kékes bőrrel és vöröses szemekkel. A madár külleme első pillantásra különösnek, „primitívnek” hat, ami részben magyarázza, miért kelt annyi érdeklődést a rendszertanban.

Élőhely és elterjedés

A hoatzin sűrűn bokros, vízparti fás területeken, lassan áramló folyók, lagúnák és mocsarak közelében fordul elő. Általában csoportokban él, ahol a fák lombkoronájában pihen és mozog. Elterjedése elsősorban trópusi Dél‑Amerika vizes területeire korlátozódik.

Táplálkozás és emésztés

A hoatzin étrendjének többnyire levelek, rügyek és néha gyümölcsök, virágok alkotják a nagy részét. Emésztése rendkívül speciális: a madárnak megnagyobbodott begye (crop) van, amelyben baktériumok és egyéb mikroorganizmusok fermentálják a növényi anyagokat — ez a folyamat hasonlít a kérődzők egyik emésztési megoldásához. A fermentáció miatt a hoatzin testének illata gyakran trágyára vagy komposztra emlékeztet; ezért angolul gyakran "stinkbird"-ként emlegetik.

Szaporodás és fiatalok

A hoatzin költése a víz fölötti ágakon történik: fészkét általában bokrokban vagy fákon építi, közel a vízhez. A tojó általában 2–3 tojást rak, és a költés, valamint a fiókák gondozása során mindkét szülő részt vesz. A legérdekesebb jellegzetesség, amelyről a hoatzin híres, hogy a fiókáknak a szárnyuk első ujjpercein apró karmok vannak. Ezekkel a karmokkal a fiatal madarak képesek az ágakon mászni, és ha a fészekből a vízbe esnek, visszakapaszkodni — a karmok a fészek elhagyásakor, a repülőképesé válás során eltűnnek. A fiatalok úszni is tudnak és gyakran használják a víz nyújtotta menedéket a ragadozók elől.

Viselkedés és életmód

A hoatzin repülése általában gyenge: nehéz testét és nagy begét a repülés hatékonysága csökkenti, ezért a madár gyakran inkább ágak között ugrál és fedett mozgással közlekedik. Éjszakára és pihenéskor csoportosan összebújva fekszenek a fák lombjában. Hangja rekedt, hörgő hangokra emlékeztet, amelyet a csoportok kommunikációjára használnak.

Rendszertan és evolúció

A hoatzin az Opisthocomidae család egyetlen ma élő faja. Korábbi fosszilis leletek és bizonyos anatómiai jegyek alapján úgy tűnik, hogy közeli rokonai a múltban már kihalhattak. A hoatzin rokonsága és helye a madarak nagy családfáján hosszú ideig vitatott téma volt: korábban különböző madárcsoportokhoz (például kakukkokhoz, tyúkokhoz vagy turákhoz) hasonlították, de a molekuláris és genomikai vizsgálatok vegyes eredményeket adtak. Ma is különleges, nehezen besorolható vonásai miatt különleges figyelmet kap a tudományos irodalomban.

Veszélyeztetettség és védelem

A hoatzin jelenleg nem számít a legsúlyosabban veszélyeztetett madarak közé (IUCN: Least Concern), de helyi szinten a populációk csökkenhetnek élőhely‑pusztulás, erdőirtás, vízszennyezés és vadászat miatt. A vizes élőhelyek védelme, valamint a helyi közösségek együttműködése fontos a faj fennmaradása szempontjából.

  • Érdekesség: a hoatzin fiatalainak szárnykarmainak léte miatt néhány kutató párhuzamot vonott a madarak és a korai madárszerű dinoszauruszok mozgásképességei között — ez azonban főként funkcionális, nem közvetlen rokonsági bizonyíték.
  • Népies elnevezés: angolul gyakran "stinkbird" (bűzös madár), magyar elnevezésként ritkábban fordul elő sajátos név az irodalomban.

A hoatzin különleges életmódja, egyedi emésztési megoldása és a fiatalok karmainak jellegzetességei miatt a madár kedvelt tárgya mind a természetvédelmi, mind az evolúciós kutatásoknak, valamint a természetkedvelők figyelmének is.