Állatszín
Az állatok színét (vagy színezetét) az állat felületéről visszaverődő fény hozza létre. Az állatok a színek előállításának módjai közé tartoznak a pigmentek, a kromatofórák és más struktúrák, valamint a biolumineszcencia.
Mivel a látás általában olyan fontos az állatok számára, és a ragadozók gyakran használják a zsákmány megtalálásának távoli módjaként, az állatok színének egy vagy több funkciót kell betöltenie. Ezek a funkciók, mint például a zsákmány megtalálása, az elfogás elkerülése vagy a párkeresés, elengedhetetlenek az élethez és a túléléshez. Ezért az állatok színét a természetes szelekció határozza meg, mivel befolyásolja az állatok és utódaik túlélését.
A színek néhány legnyilvánvalóbb funkciója a következő:
- Álcázás: lehetővé teszi, hogy egy állat rejtve maradjon a szem elől.
- Jelzés más állatoknak
- Figyelmeztető színezés: jelzi más állatoknak, hogy ne támadjanak.
- Mimikri: egy másik faj figyelmeztető színezetének kihasználása.
- Szexuális szelekció: párkeresés
- Egyéb jelzések
- Elterelés
- Védekezés: váratlan színvillanások vagy szemfoltok.
- Kápráztatás: a ragadozó zavarba ejtése egy merész minta (például zebracsíkok) gyors mozgatásával.
- Fizikai védelem: például a trópusi éghajlaton élő emberek sötét bőrpigmentekkel rendelkeznek, amelyek védelmet nyújtanak a leégés és a bőrrák ellen.
- Véletlen színezés. Ez gyakori a növényeknél, amelyek levelei zöldek, mivel a klorofill zöld. Az állatoknál ritka, például a vörös vér (az oxigén szállításához szükséges hem vörös). Ha azonban a vörös a felszínen jelenik meg, az gyakran szelekció eredménye, mint például az emberi vörös ajkak esetében.
A színek leggyakoribb funkciója túlnyomórészt a ragadozó-zsákmány kapcsolatokban van. "A ragadozóellenes alkalmazkodás a világ minden bioszférájában és szinte minden rendszertani csoportban előfordul".
Az állatok színe már régóta érdeklődés és kutatás tárgya a biológiában. Charles Darwin 1859-es természetes szelekció elmélete szerint az olyan tulajdonságok, mint a színezet, úgy alakultak ki, hogy az egyes állatoknak szaporodási előnyt biztosítottak. Például az azonos fajhoz tartozó egyedeknél valamivel jobb álcázással rendelkező egyedek átlagosan több utódot hagynak hátra.
A vörös szárnyaslepke rejtőzködő és zavaróan mintázott nyugalmi állapotban.
A vörös aljszárnyú lepke meglepő aljszárnyvillantása, amikor megzavarják.
A zebra merész mintázata egy pillanatra összezavarhatja az üldöző oroszlánokat: káprázatos védekezés.
A pávapillangó csukott szárnyakkal rejtőzködő levélutánzó.
A pávaszemes pillangó nyitott szárnyaknál meglepő szemfoltokat mutat; ezek a támadásokat is elterelik a testről. Ez a rovar túlélte egy madár támadását a jobb hátsó szárnyon lévő szemfolton.
Egy ragyogó színű keleti édesszájú hal (Plectorhinchus vittatus) várakozik, miközben két merész mintázatú tisztítóhal parazitákat szed le a bőréről. Az Édesszájúak pöttyös farok- és uszonymintázata az ivarérettséget jelzi; a Takarítóhalak viselkedése és mintázata azt jelzi, hogy inkább a tisztító szolgálatra, mint zsákmányként állnak rendelkezésre.
Megijeszteni és elkápráztatni a védelmet
Az állatok távolról álcázva védekezhetnek, de ha ragadozóval találják szembe magukat, akkor "villanó" védekezésre válthatnak, hogy időt nyerjenek és eltereljék a ragadozó figyelmét. A ragadozó önvédelemből gyakran pislog vagy elfordítja az arcát. Ez egy reflexszerű cselekedet, amely a létfontosságú arcfelület védelmét szolgálja. Abban a másodpercben, amikor a ragadozó pislog, a zsákmány repül vagy ugrik, és ismét álcázva landol. Ez a szín plusz viselkedésmintázat meglehetősen gyakori. A tankönyvek deimatikus védekezésnek nevezik, a görög 'rettegés' vagy 'megijesztés' szóból.
Kapcsolódó oldalak
Kérdések és válaszok
K: Milyen módon állítanak elő színeket az állatok?
V: Az állatok pigmentek, kromatofórák és más struktúrák, valamint biolumineszcencia segítségével állítanak elő színeket.
K: Hogyan befolyásolja az állatok színe a túlélést?
V: Az állatok színét a természetes szelekció határozza meg, mivel befolyásolja az állatok és utódaik túlélését. Használható álcázásra, más állatoknak való jelzésre, figyelmeztető színezésre, mimikrire, szexuális szelekcióra és egyéb jelzésekre.
K: Mi Charles Darwin 1859-es elmélete a természetes szelekcióról?
V: Charles Darwin 1859-es természetes szelekciós elmélete szerint az olyan tulajdonságok, mint a színezet, úgy alakultak ki, hogy az egyes állatoknak szaporodási előnyt biztosítottak. Az azonos fajhoz tartozó egyedeknél valamivel jobb álcázással rendelkező egyedek átlagosan több utódot hagynának hátra.
K: Milyen példák vannak arra, hogy az állatok színe hogyan segít a ragadozó-zsákmány viszonyban?
V: Ilyen például az álcázás, hogy rejtve maradjanak a szem elől; a jelzés más állatoknak, hogy ne támadjanak; egy másik faj figyelmeztető színezetének kihasználása; váratlan színvillanások vagy szemfoltok; a ragadozó megzavarása egy merész minta (például zebracsíkok) gyors mozgatásával; fizikai védelem, például az ember sötét bőrpigmentjei, amelyek védelmet nyújtanak a leégés és a bőrrák ellen.
K: Mi a véletlenszerű színeződés?
V: A véletlenszerű színeződés gyakori a növényeknél, amelyeknek a klorofill zöld levelei miatt zöldek. Az állatoknál ritka, de ha a felszínen vörös szín jelenik meg, az gyakran szelekcióból adódik, mint például az emberi vörös ajkak.
K: Milyen funkciókat szolgálnak az állati színek?
V: Az állatok színe olyan funkciókat lát el, mint a zsákmány megtalálása vagy az elfogás elkerülése, a párkeresés vagy a más állatoknak való jelzés - ezek mind az élethez és a túléléshez elengedhetetlenek.
