Az anglikán közösség az anglikán egyházak szövetsége, amely az anglikán egyházzal teljes közösségben áll. Nincs egyetlen "anglikán egyház" egyetemes tekintéllyel, mivel minden nemzeti vagy regionális egyház teljes autonómiával rendelkezik. Több mint hetvenhétmillió tagjával az anglikán közösség a világ harmadik legnagyobb közössége a római katolikus egyház és a keleti ortodox egyházak után.

A teljes közösség státusza azt jelenti, hogy az egyik egyházban végzett összes szertartást a másik egyház is elismeri. Néhány ilyen egyházat anglikánnak neveznek, ami kifejezetten az Angliához való kötődést ismeri el (az Ecclesia Anglicana jelentése "Anglia Egyháza").

A Canterbury érsek, az anglikán egyház vallási feje, nem rendelkezik hivatalos hatalommal a joghatóságán kívül, de a világméretű közösség szimbolikus fejének ismerik el.

Szervezet és önállóság

Az anglikán közösség laza, önkéntes szövetségként működik. Az egyes tagegyházak — amelyeket gyakran provinciáknak vagy nemzeti egyházaknak neveznek — saját kánonjoggal, püspöki renddel és adminisztrációval rendelkeznek. A legtöbb provinciát egy prímás vagy főpüspök (primate) vezeti, és belső ügyeket általában szinódusok vagy gyűlések döntik el.

Fontosabb szervezeti elemek, amelyek összetartják a közösséget (az ún. "Instruments of Communion"):

  • Canterbury érseke — szimbolikus vezető és a közösség történelmi központja;
  • Lambeth-konferenciák — a püspökök nemzetközi gyűlései, amelyeket rendszeresen tartanak;
  • Anglikán Tanácsadó Testület (Anglican Consultative Council) — tanácsadó és koordináló fórum a provinciák között;
  • Prímások találkozója (Primates' Meeting) — a prímások informális egyeztetése a közösségi ügyekről.

Hit, liturgia és egyházi rend

Az anglikán tradíció az evangéliumi és a katolikus elemek keverékére épül. A központi szentségek a keresztség és az úrvacsora (Eucharisztia). Az egyházi rend három fokozatból áll: püspökök, papok és diakónusok. Sok provinciában fontos szerepet játszik a Book of Common Prayer (Közös Imakönyv) hagyománya, bár a liturgiák és imádságok országonként, nyelvenként eltérnek.

Történeti háttér

Az anglikán hagyomány többszörös történeti okokra vezethető vissza, legfontosabb gyökerei az angol reformációhoz kapcsolódnak: az egyház függetlenedett a római pápai hatalomtól a 16. században. Ettől függetlenül az anglikán teológia és liturgia sok olyan elemet őrzött meg, amelyek a történelmi egyházakhoz kapcsolódnak, így kialakult saját, köztes útja a protestáns és a katolikus hagyományok között.

Nemzetközi elhelyezkedés és demográfia

Az anglikán közösség jelen van minden földrészen, különösen erős a brit nemzetközösség országaiban, Afrikában, Dél-Amerikában, Észak-Amerikában és Óceániában. A pontos tagszámok becslése változó: egyes statisztikák több tízmillió, más források százmillió körüli számot adnak, attól függően, hogy a beazonosított híveket, a kereszteltek számát vagy az aktív gyülekezeti részvételt veszik alapul.

Ökumenikus kapcsolatok és belső kihívások

Az anglikán közösség aktív ökumenikus párbeszédet folytat más keresztény felekezetekkel, köztük a római katolikus és ortodox egyházakkal, valamint különféle protestáns csoportokkal. A közösségen belül azonban komoly vitákat váltottak ki a 20–21. század kérdései, például:

  • nők pappá és püspökké szentelése (egyes provinciák elfogadták, mások elutasítják);
  • a homoszexuális emberek lelkészi szolgálata és az azonos neműek házassága (ennek kezelése megosztotta a provinciákat és vezetett új, alternatív szerveződésekhez);
  • teológiai és erkölcsi értelmezések sokfélesége, ami időnként egyes közösségek elszakadásához vagy párhuzamos strukturák kialakulásához vezetett.

Mit jelent ma az anglikán közösség?

Röviden: az anglikán közösség egy sokszínű, globális műhely, amely közös hitbeli gyökereket és liturgikus hagyományokat oszt meg, miközben nagyfokú helyi önállóság jellemzi. A közösség erejét részben az adja, hogy országonként alkalmazkodik a helyi kultúrához és társadalmi feltételekhez, ugyanakkor megőrzi a történelmi anglikán identitás fő elemeit.