ASALA — Az Örmény Titkos Hadsereg: története, céljai és tevékenysége

ASALA — Az Örmény Titkos Hadsereg: részletes, forrásokra épülő áttekintés 1975–1986 történetéről, céljairól, merényleteiről és nemzetközi hatásairól.

Az Örmény Titkos Hadsereg Örményország Felszabadításáért (ASALA) egy marxista-leninista gerillaszervezet volt, amely 1975 és 1986 között működött. Az ASALA kinyilvánított szándéka az volt, hogy "rákényszerítse a török kormányt, hogy nyilvánosan ismerje el állítólagos felelősségét 1,5 millió örmény 1915-ös haláláért, fizessen jóvátételt, és engedjen át területet egy örmény haza számára".

Az ASALA-t 1975-ben alapította a libanoni Bejrútban Hagop Hagopian (Harutiun Tagushian) és KevorkAjemian, egy neves kortárs író.

A csoport tevékenysége elsősorban török diplomaták és politikusok ellen elkövetett merényletekből állt Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban és a Közel-Keleten. Egy 1980. október 3-án Genfben elkövetett sikertelen támadás, amelyben két örmény fegyveres megsebesült, új becenevet adott a csoportnak: Október 3. Szervezet. Az ASALA nyolcpontos kiáltványát 1981-ben tették közzé.

A folyamatos támadások hatására Törökország Ciprust, Görögországot, Szíriát, Libanont és a Szovjetuniót vádolta meg az ASALA provokálásával vagy esetleges finanszírozásával, bár semmi ilyesmiről nem derült ki, hogy igaz lenne.

Tessa Hofmann szerint a török tisztviselők gyakran használták az ASALA-val és külföldi örmény körökkel való együttműködés vádját a szélsőbaloldali török ellenzéki csoportok gyanúsítására.

Háttér

Az ASALA létrejöttét a XX. századi történelmi traumák, az 1915‑ös eseményeket övező nemzetközi politikai viták és az örmény diaszpóra egyes köreinek radikalizálódása segítette elő. A szervezet tagjai között sokan a libanoni polgárháború és a közel-keleti instabilitás által is érintett örmény közösségekből kerültek ki, és ideológiájukban keverték a forradalmi baloldali eszméket a nemzeti felszabadítás célkitűzéseivel.

Célok és ideológia

Az ASALA hivatalos céljai között szerepelt:

• az 1915-ös tragédiák elismertetése és a történelmi felelősség megállapítása;
• jóvátétel követelése a török államtól;
• területátadás egy független örmény haza létrehozásához;
• antiimperialista és marxista-leninista világmagyarázat, amely a fegyveres harcot is legitim eszköznek tekintette a célok eléréséhez.

Módszerek és tevékenységek

A szervezet módszerei közé tartoztak diplomáciai személyzet elleni politikai merényletek, robbantások, kézigránát- és fegyveres támadások, valamint alkalomszerű erőszakos akciók olyan helyszíneken, ahol török célpontok elérhetők voltak. A támadássorozatok nyomán több országban fokozódott a diplomáciai védelmi intézkedés és a bűnüldözés.

Bár a pontos számok eltérőek a források közt, a csoport tevékenysége során becslések szerint több tucat ember vesztette életét és sokan megsebesültek — áldozatok voltak köztük civil személyek, diplomaták és rendfenntartók is. Az ilyen akciók következtében nőtt a nemzetközi felháborodás, és a diáspóra egy része is elhatárolódott az erőszaktól.

Nemzetközi reakciók, vádak és belső viták

Törökország több államot vádolt az ASALA támogatásával vagy provokálásával (Ciprus, Görögország, Szíria, Libanon és a Szovjetunió említődtek), de ezeknek a vádaknak jelentős része nem bizonyult hivatalosan igazolhatónak. Egyes elemzők szerint a török vezetés időnként politikai célokra is felhasználta a szervezettel kapcsolatos állításokat, ahogy Tessa Hofmann megjegyezte: az ASALA-hoz való kapcsolódás gyanúját a belpolitikai ellenfelek és a szélsőbaloldali csoportok delegitimálására is alkalmazták.

A szervezeten belül is előfordultak nézeteltérések és frakcionálódás: vezetői viták, stratégiai ellentétek és rivális csoportok megjelenése gyengítette a központi irányítást. Egy részük más módszereket választott vagy külön néven folytatta tevékenységét, ami tovább bonyolította a képet a nemzetközi közvélemény és a rendfenntartó szervek számára.

Visszaszorulás és örökség

Az 1980-as évek közepére az ASALA befolyása csökkent: a hatósági fellépés, a vezetők letartóztatása, a belső megosztottság és az azonnali politikai sikerek hiánya hozzájárult a szervezet gyengüléséhez. 1975–1986 közötti aktivitását gyakran tekintik a szervezet fő működési periódusának, bár kisebb, szórványos csoportok és akciók később is előfordultak.

Az ASALA öröksége megosztó: míg egyesek a szervezetet az örmény ügy éles, de rövid távú politikai kommunikációjaként értékelik, mások elítélik a polgári áldozatokkal járó erőszak alkalmazását. A szervezet tevékenysége évtizedekre befolyásolta az örmény ügy nemzetközi megítélését és hozzájárult ahhoz a vitához is, hogy milyen eszközöket tartanak elfogadhatónak a történelmi igazságtétel követelésében.

Összefoglalva: az ASALA egy olyan fegyveres mozgalom volt, amely konkrét politikai célokat fogalmazott meg, de erőszakos módszerei és a civilek sérelmére elkövetett támadások miatt nem vált széleskörűen elfogadott vagy sikeres eszközzé az örmény közösségek nemzeti törekvései között.

Kérdések és válaszok

K: Mi volt a terrorista szervezet neve?

K: Mikor működött az ASALA?

K: Ki alapította az ASALA-t?

K: Milyen tevékenységeket végzett az ASALA?

K: Milyen becenevet kapott az ASALA egy 1980. október 3-i genfi támadás után?

K: Mit tartalmazott az ASALA nyolc pontból álló kiáltványa?

K: Hogyan reagált Törökország az ASALAs támadásokra?

Keresés betűvel