Alany (nyelvtan): definíció, szerepe, logikai és nyelvtani alany
Alany (nyelvtan): érthető definíciók, a nyelvtani és logikai alany közötti különbség, szerep példamondatokkal — gyakorlati magyarázat és tippek a helyes használathoz
A nyelvtanban az alany az ágense (a „cselekvő”) egy aktív mondatban, például: Alan megcsókolta Jane-t. Általánosabban az alany az a mondatrész, amelyről a predikátum valamit állít: ki hajtja végre a cselekvést, vagy mi áll a mondat tényének középpontjában.
Logikai (szemantikai) és nyelvtani alany
Fontos megkülönböztetni a logikai (szemantikai) alanyot és a nyelvtani alanyot. A logikai alany az, aki vagy ami a cselekvés forrása (az „ügynök”); a nyelvtani alany pedig az a mondatrész, amelyet a nyelvtani rendszer alanyként jelöl (egyeztetés, szórend, esetjelölés stb.). Ezért előfordulhat, hogy a kettő nem esik egybe. Például:
- Gyermekeink fát ültettek.
- Egy fát ültettek a gyermekeink.
Mindkét mondat jelentése hasonló: a gyermekeink ültették a fát (logikai alany: gyermekeink). Az első mondatban azonban a gyermekeink a nyelvtani alany is (az ige személygyel egyezik: ...-ek). A második mondatban a hangsúly és a nyelvtani szerepek máshogy rendeződnek: bár a gyermekeink a cselekvő szemantikai szerepét tölti be, nyelvtanilag nem feltétlenül viselkedik alanyként. Ez a különbség a logikai és a nyelvtani alany között jól szemlélteti, hogy az alany fogalma több rétegű lehet.p996
Mikor nincs alany?
Számos mondatban nincs kifejezett alany. Tipikus esetek:
- Gyere ide! — felszólító mondat: az alany (te) elhagyható, hiszen a személy és személyragok alapján értelmezhető.
- A tolvaj azonosítása eltarthat egy ideig. — ilyen szerkezetben a mondat központi részét az infinitív vagy névszói igenév adja; nincs konkrét, kifejtett alany.
- Esik az eső. — időjárási, imperszonális igék: nincs „cselekvő” alany.
- Van itt valaki. — létezést kifejező szerkezeteknél az ún. „létező” van-ige áll, és a mondatnak nincs személyes alanya.
A predikátum
Ha egy mondatnak van alanya, a mondat többi részét általában predikátumnak nevezzük. A predikátum tartalmazza az igei jelentést (esetleg segédigékkel), valamint a tárgyakat, határozókat és egyéb bővítményeket, amelyekkel az állítást kiegészítjük.
Alany jelölése és egyeztetés a magyarban
A magyarban az alany általában nominativussal jelenik meg (nincs külön alanyeset-jelölés a köznyelvben), viszont az ige személy- és számragjai megmutatják az alany személyét és számát:
- Én megyek. — igeegyeztetés 1. személy egyes szám
- Te mész. — 2. személy
- Ő megy. — 3. személy egyes szám
- Mi megyünk. — 1. személy többes szám
A szabad szórendű nyelvek (mint a magyar) rugalmasan helyezik el az alanyt a mondatban; a szerepe gyakran a mondat kontrasztja és információs szerkezete szerint változik. Ugyanakkor az igei egyeztetés és a névszóragozás segít az alany azonosításában.
Más nyelvek és típusok
Érdemes megemlíteni, hogy különböző nyelvekben az alany fogalma eltérően viselkedhet. Például ergatív nyelvekben az „alany” szerepe másként oszlik meg a tárgyakkal és az ügynökökkel kapcsolatban, míg nominális nyelvekben (mint a magyar) az alany tipikusan az, ami egyezik az ige személyragjával.
Hogyan azonosítható az alany?
Néhány általános teszt és jel:
- Egyeztetés: az alany személye és száma egyezik az igei ragokkal.
- Passzivizálás: ha az alany könnyen válik szenvedőben tárggyá, akkor valószínűleg nyelvtani alany volt (ez nyelvek szerint változik).
- Szórendi pozíció: alaphelyzetben az alany sokkal előrébb állhat, de a magyarban ez nem mindig döntő, mert a hangsúly és tematizálás is befolyásolja.
Összefoglalva: az alany a mondatnak az a szereplője, akiről a predikátum beszél; van, amikor ez a szereplő egyszerre logikai és nyelvtani alany, de sok esetben különböznek. A magyar nyelvben az igei egyeztetés és a kontextus segít az alany megállapításában, míg az imperszonális, felszólító vagy névszói szerkezetekben az alany gyakran hiányzik vagy el van rejtve.
Keres