Névmás

A névmás a nyelvtanban hagyományosan beszédrész, de sok modern nyelvész a főnév egy fajtájának nevezi. Az angolban a névmások olyan szavak, mint me, she, his, him, them, herself, each other, it, what.

A névmásokat gyakran használják egy főnév helyettesítésére, hogy elkerüljék a főnév megismétlését. Például, ahelyett, hogy azt mondanánk

Tomnak új kutyája van. Tom elnevezte a kutyát Maxnak, és Tom hagyja, hogy a kutya Tom ágya mellett aludjon.

könnyebb azt mondani

Tomnak új kutyája van. Maxnak nevezte el, és hagyja, hogy az ágya mellett aludjon.

Amikor egy névmás egy főnév helyébe lép, a főnevet elöljárószónak nevezzük. Például a mondatban: A relatív névmás az a szó, amely visszautal az antecedensre, a 'kutya' szóra. A mondatban A kém, aki szeretett engem, a relatív névmás a 'aki' szó, az antecedens pedig a 'kém' szó.

Különbségek és hasonlóságok a főnevekkel

A névmások különböznek a közönséges főnevektől, mivel a névmások általában nem állnak cikkek vagy más határozók után. Például az emberek nem mondják azt, hogy "az az". A névmások ritkán állnak melléknevek után. Azért is különböznek, mert sokuk a használatuk módjától függően változik. Például a "mi" a nyelvtanban "alany", de a szó tárgyként használva "mi"-re változik.

A névmások ugyanazok, mint a főnevek, mert mindkettő változik szám (egyes és többes szám), eset (alany, tárgy, birtokos stb.) és nem (férfi, nő, élő, élettelen stb.) A főnevek és névmások szinte ugyanazokon a helyeken használhatók a mondatokban, és ugyanolyan típusú dolgokat neveznek meg: embereket, tárgyakat stb. Bár általában nem állhatnak determinánsok, vagy melléknevek után, de a tulajdonnevek sem.

A névmások fajtái

Négyféle névmás létezik: személyes, kölcsönös, kérdő és relatív névmás.

Az angol névmások fajtái
i	személyes	szereted őket	A húgod szereti magát
ii	reciprok	szeretjük egymást	egymásra nézünk
iii	kérdőszó	Ki van ott?	Mi történt?
iv	relatív	az a személy, aki látta	az idő, amit mondtál nekem

Személyes névmások az angolban

Ez a táblázat az angol nyelv összes ma általánosan használt személyes névmását tartalmazza.

Személyes névmások az angolban
		Egyedülálló			Többes számban
		Tárgy:	Objektum	Possessive	Tárgy:	Objektum	Possessive
Első		I	én	bánya	mi	us	a miénk
Második		te	te	a tiéd	te	te	a tiéd
Harmadik	Női	ő	az ő	az övé	ők	őket	az övék
	Férfias	ő	őt	az ő
	Ivartalanítás	it	it	annak

Az alanyi névmás helyettesítheti a mondat alanyát képező főnevet. Lásd a fenti táblázatot; az alanyi névmások a következők: Én, Te, Ő, Ő, Ő, Ez, Mi, Ők.

A személyes névmás egy másik típusát "reflexív névmásnak" nevezzük. A reflexív névmások a "-self" vagy "-selves" végződésű szavak, például: myself, itself, themselves.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a névmás?

V: A névmás egy olyan főnévtípus, amely egy másik főnév helyettesítésére használható, például "én", "ő" vagy "ez".

K: Hogyan használják a névmásokat az angolban?

V: A névmásokat gyakran használják, hogy elkerüljék ugyanazon főnév többszöri ismétlését. Például ahelyett, hogy azt mondanánk: "Tomnak új kutyája van. Tom elnevezte a kutyát. Max és Tom hagyja, hogy a kutya Tom ágya mellett aludjon.", egyszerűbb azt mondani, hogy "Tomnak új kutyája van. Maxnak nevezte el, és hagyja, hogy az ágya mellett aludjon".

K: Mi az az antecedens?

V: Az antecedens az a főnév, amelyet egy névmás helyettesít a mondatban. Például a "The dog that was walking down the street" mondatban a relatív névmás az 'that', amely visszautal az antecedensére, azaz a 'dog'-ra.

K: Tudna mondani egy másik példát egy elöljárószóra és a hozzá tartozó névmásra?

V: A "The spy who loved me" mondatban a relatív névmás a 'who', az antecedens pedig a 'spy'.

K: A névmásokat csak az emberekre vagy az állatokra használjuk?

V: Nem, a névmások használhatók tárgyakra vagy elvont fogalmakra, például helyekre vagy eszmékre is. Például mondhatjuk, hogy "Ideje hazamenni", ahol az "it" visszautal az "időre", ami az előtagjának tekinthető.

K: Van-e különbség a névmásokról szóló hagyományos nyelvtani szabályok és a modern nyelvészek véleménye között?

V: Igen, a névmásokat hagyományosan a beszéd részének tekintették, de sok modern nyelvész inkább a főnevek típusának tekinti őket.