Ókori görög ökölvívás: történet, szabályok és kultúra

Fedezd fel az ókori görög ökölvívás történetét, szabályait és kulturális jelentőségét — Homérosz Iliásza, legendák, versenyszokások és a kesztyűs harc titkai.

Szerző: Leandro Alegsa

Az ókori görög ökölvívás egy nagyon régi sportág. Legalább a Kr. e. nyolcadik század óta űzik. Már Homérosz is írt róla az Iliász című költeményében. Abban az időben Görögország sok városállamból állt, amelyek függetlenek voltak. Úgy tűnik, hogy minden városállamnak megvolt a maga sportági változata.

Ma a görög ökölvívásról szóló források többsége vagy legenda, vagy töredékes. Ha egy forrás töredékes, az azt jelenti, hogy a szöveg egy része elveszett, vagy hiányzik. Ez megnehezíti a szabályok megtalálását, vagy azt, hogy hol és hogyan folyt a tevékenység. Számos részlet hiányzik, de úgy tűnik, hogy a kesztyűs ökölvívás fontos része volt az akkori görög sportkultúrának.

Történeti háttér

Az ökölvívás — görögül pygmachia vagy pygme — a görög vallási ünnepek és játékok keretében fejlődött ki. A klasszikus kor során a harc- és versenysportok (mint a futás, birkózás, pankráció) részeként tartották számon. A hagyományok szerint a játékok programjába a pugmachia is bekerült a korai olimpiai játékokon a 7–8. században, és szoros kapcsolatban állt a katonai neveléssel: a keménységet, bátorságot és testi ügyességet dicsérték.

Felszerelés és technika

Az ökölvívók nem használtak modern kesztyűket; a kéz védelmét bőrszíjak szolgálták. A leginkább említett felszerelés a himantes nevű, bőrből készült pánt volt, amelyet a kéz és az alkar köré tekerték. Később megjelentek vastagabb, párnázott vagy kidolgozottabb változatok is (néha sphairai vagy oxys néven említik a források). A pofonok erősségét és a küzdők közötti harcmodort több vaselemeket és szobrokat ábrázoló forrásokból rekonstruálják.

Szabályok és lefolyás

  • Nem léteztek mai értelemben vett súlycsoportok: a küzdelmeket gyakran korra vagy hírnévre alapozott párosítások határozták meg.
  • A meccsek nem körökből álltak; gyakran addig folytak, amíg az egyik versenyző fel nem adta, vagy mozgásképtelenné nem vált.
  • Jelen voltak bírók és játékvezetők, akik felügyelték a fair play-t, de a szabályok helyenként és időben változtak.
  • Nem voltak pontosan szabályozott védőintézkedések, így a sérülésveszély igen nagy volt; a küzdelmek gyakran véresek és brutálisak lehettek.

Kulturális jelentőség

Az ökölvívó győzelem nagy presztízst jelentett: a győzteseket babér-, olajfalevél- vagy más koszorúval jutalmazták, de a leghőn áhított nyereség a hírnév és az állami/társadalmi elismerés volt. A bronz-, terrakotta- és feketealakos vázákon gyakoriak az ökölvívó jelenetek, amelyek fontos forrást jelentenek a sport rekonstrukciójához. A művészetben gyakran emelték be a sportot az areté (erény, kiválóság) és a férfi ideál kifejezésére.

Edzés és életmód

Az ökölvívók rendszeresen edzettek a palaestra (edzőcsarnok) és tornatermi létesítményekben. Az edzés magába foglalta a célzott ütőtechnikákat, állóképesség-fejlesztést és különböző testgyakorlatokat. Sok esetben edzők és mentori hálózatok segítették a versenyzőket a felkészülésben és a karrier szervezésében.

Források, kutatás és korlátok

A kutatás alapját régészeti leletek (szobrok, vázák, sírfeliratok) és szöveges források (epikai hagyományok, krónikák, jogi említések) képezik. Sok forrás töredékes vagy későbbi másolat, ezért a pontos részletek és szabályok rekonstruálása nehéz. A későbbi római és hellenisztikus korok változásai tovább bonyolítják a képet, mivel az eszközök és a versenyformák idővel módosultak.

Összegzés

Az ókori görög ökölvívás egyszerre volt harci gyakorlat, vallási és közösségi esemény, valamint a férfiúi erények megmutatásának színtere. Bár a mai sporttal összehasonlítva sok tekintetben más volt — különösen az eszközök, a szabályok és a pihenőidők hiánya miatt — a kultúrában betöltött szerepe és a művészetben való megjelenése ma is gazdag forrást ad a kutatóknak és az érdeklődőknek.

Kicsi szobor egy bokszolóról, a Kr. e. 3. vagy 2. századból.Zoom
Kicsi szobor egy bokszolóról, a Kr. e. 3. vagy 2. századból.

Honnan származik

A tevékenységet az ókori görögben pyxnek vagy pygme-nek nevezték. A régészek bizonyítékokat találtak arra, hogy ezt a tevékenységet valószínűleg a minószi és a mükénéi kultúrákban végezték. A görögországi bokszolás eredetéről számos legenda szól. Az egyik legenda szerint a hős uralkodó, Thészeusz találta fel az ökölvívás egy olyan fajtáját, amelyben két férfi szemtől szemben ült egymással szemben, és addig ütötték egymást az öklükkel, amíg egyikük meg nem halt. Később a bokszolók állva kezdtek el küzdeni. Emellett kesztyűt (tüskékkel) és a könyökük alatt a karjukra tekercset kezdtek viselni. Az ókori Görögországban a legtöbb sportot meztelenül űzték, így az ökölvívást is.

Az Iliász szerint a mükénéi harcosok versenyei között szerepelt az ökölvívás is. Ezzel tisztelegtek az elhunytak előtt. Lehetséges, hogy Homérosz egy későbbi időpontban mesélt arról, amit a görögök csináltak. Az ökölvívás volt az egyik olyan versenyszám, amelyet Akhilleusz barátjának, Patroklosznak az emlékére rendeztek, aki a trójai háború vége felé esett el. Patroklosz emlékére a görögök később, i. e. 688-ban bevezették az ökölvívást (pygme / pygmachia) az olimpiai játékokba. A résztvevők ökölzsákokon (az úgynevezett korikoszon) edzettek. A harcosok bőrszíjat (himantész) viseltek a kezükön, a csuklójukon és néha a mellkasukon, hogy megvédjék magukat a sérülésektől. A szíjak az ujjakat is szabadon hagyták.

Philostratus tudós és történész volt. Szerinte az ökölvívást eredetileg Spártában fejlesztették ki, hogy a harcosok arcát harcra edződjön. A korai spártaiak úgy vélték, hogy a sisak felesleges, és a bokszolás felkészítette őket arra, ha a csatában fejbe vágják őket. A spártaiak azonban soha nem vettek részt az ökölvívás versenyszerű változatában. Úgy gondolták, hogy becstelen dolog így legyőzni magukat.

Minószi fiatalok bokszolnak (Kr. e. 1500), knósszoszi freskó. A kesztyűhasználat legkorábbi bizonyítéka.Zoom
Minószi fiatalok bokszolnak (Kr. e. 1500), knósszoszi freskó. A kesztyűhasználat legkorábbi bizonyítéka.

Felszerelés

Kr. e. 500 körül a himantét az ujjpercek és a kéz védelmére használták. Ezek 3 és 3,7 méter közötti hosszúságú ökörbőrből készült szalagok voltak. A himantét többször is a kéz és az ujjpercek köré tekerték.

Kr. e. 400 körül vezették be a sphairait. A sphairai nagyon hasonlított a himantéra. A legnagyobb különbség az volt, hogy a belseje párnázott volt, amikor a kéz köré tekerték. A tanga külső oldala is merevebb volt.

Nem sokkal a saphirai bevezetése után a bokszolásra használt oxik váltották fel. Az oxyok több vastag bőrszalagból készültek, amelyeket a kéz, a csukló és az alkar köré tekertek. Az alkarra egy gyapjúszalagot helyeztek, hogy letöröljék az izzadságot. Az alkaron felfelé húzódó bőrmerevítők nagyobb alátámasztást biztosítottak ütés közben. Az ujjperceket szintén bőrrel erősítették meg.

A korykók a modern bokszzsákoknak feleltek meg. Ezeket a Palaestrában használták gyakorlásra, és homokkal, liszttel vagy kölesszel töltötték meg.

A bőrszíjak részleteiZoom
A bőrszíjak részletei

Szabályok

A sportág jelenleg használt szabályai a régi szabályokon alapulnak. Amint arra fentebb rámutattunk, a szabályokhoz csak hiányos források állnak rendelkezésre. A szabályokat régi szövegekből és képekből kellett levezetni:

  • Nincs fogás vagy birkózás
  • Bármilyen típusú kézzel történő ütés megengedett volt, de az ujjakkal történő ütés nem volt megengedett.
  • Nem használtak gyűrűt
  • Nem voltak fordulók vagy időkorlátok
  • A győztes akkor dőlt el, amikor az egyik bunyós feladta vagy nem tudott megmozdulni.
  • Nincsenek súlycsoportok, az ellenfeleket véletlenszerűen választották ki.
  • A bírák a szabályok betartását a szabálysértők bottal való megverésével biztosították.
  • A harcosok választhatták, hogy védekezés nélkül cserélnek ütéseket, ha a küzdelem túl sokáig tartott.
A jobb oldali bokszoló az ujja magasra emelésével jelzi, hogy feladja (kb. Kr. e. 500).Zoom
A jobb oldali bokszoló az ujja magasra emelésével jelzi, hogy feladja (kb. Kr. e. 500).

Kérdések és válaszok

K: Mi az ókori görög ökölvívás?



V: Az ókori görög ökölvívás egy nagyon régi sportág, amelyet már az i. e. nyolcadik század óta űztek.

K: Ki írt az ókori görög ökölvívásról?



V: Homérosz írt az ókori görög ökölvívásról az Iliász című költeményében.

K: Hány városállamból állt Görögország az ókori görög ökölvívás idején?



V: Görögország számos városállamból állt, amelyek az ókori görög ökölvívás idején függetlenek voltak.

K: Minden városállamnak megvolt a sportág saját változata?



V: Igen, úgy tűnik, hogy minden városállamnak megvolt a sportág saját változata.

K: Melyek azok a források, amelyek a görög ökölvívásról szólnak?



V: A görög ökölvívásról szóló források többsége vagy legenda, vagy töredékes.

K: Mit jelent, ha egy forrás töredékes?



V: Ha egy forrás töredékes, az azt jelenti, hogy a szöveg egy része elveszett vagy hiányzik.

K: A kesztyűs ökölvívás fontos része volt az akkori görög sportkultúrának?



V: Igen, számos részlet hiányzik, de úgy tűnik, hogy a kesztyűs ökölvívás fontos része volt az akkori görög sportkultúrának.


Keres
AlegsaOnline.com - 2020 / 2025 - License CC3