Ókori görög ökölvívás

Honnan származik

A tevékenységet az ókori görögben pyxnek vagy pygme-nek nevezték. A régészek bizonyítékokat találtak arra, hogy ezt a tevékenységet valószínűleg a minószi és a mükénéi kultúrákban végezték. A görögországi bokszolás eredetéről számos legenda szól. Az egyik legenda szerint a hős uralkodó, Thészeusz találta fel az ökölvívás egy olyan fajtáját, amelyben két férfi szemtől szemben ült egymással szemben, és addig ütötték egymást az öklükkel, amíg egyikük meg nem halt. Később a bokszolók állva kezdtek el küzdeni. Emellett kesztyűt (tüskékkel) és a könyökük alatt a karjukra tekercset kezdtek viselni. Az ókori Görögországban a legtöbb sportot meztelenül űzték, így az ökölvívást is.

Az Iliász szerint a mükénéi harcosok versenyei között szerepelt az ökölvívás is. Ezzel tisztelegtek az elhunytak előtt. Lehetséges, hogy Homérosz egy későbbi időpontban mesélt arról, amit a görögök csináltak. Az ökölvívás volt az egyik olyan versenyszám, amelyet Akhilleusz barátjának, Patroklosznak az emlékére rendeztek, aki a trójai háború vége felé esett el. Patroklosz emlékére a görögök később, i. e. 688-ban bevezették az ökölvívást (pygme / pygmachia) az olimpiai játékokba. A résztvevők ökölzsákokon (az úgynevezett korikoszon) edzettek. A harcosok bőrszíjat (himantész) viseltek a kezükön, a csuklójukon és néha a mellkasukon, hogy megvédjék magukat a sérülésektől. A szíjak az ujjakat is szabadon hagyták.

Philostratus tudós és történész volt. Szerinte az ökölvívást eredetileg Spártában fejlesztették ki, hogy a harcosok arcát harcra edződjön. A korai spártaiak úgy vélték, hogy a sisak felesleges, és a bokszolás felkészítette őket arra, ha a csatában fejbe vágják őket. A spártaiak azonban soha nem vettek részt az ökölvívás versenyszerű változatában. Úgy gondolták, hogy becstelen dolog így legyőzni magukat.

Minószi fiatalok bokszolnak (Kr. e. 1500), knósszoszi freskó. A kesztyűhasználat legkorábbi bizonyítéka.

Felszerelés

Kr. e. 500 körül a himantét az ujjpercek és a kéz védelmére használták. Ezek 3 és 3,7 méter közötti hosszúságú ökörbőrből készült szalagok voltak. A himantét többször is a kéz és az ujjpercek köré tekerték.

Kr. e. 400 körül vezették be a sphairait. A sphairai nagyon hasonlított a himantéra. A legnagyobb különbség az volt, hogy a belseje párnázott volt, amikor a kéz köré tekerték. A tanga külső oldala is merevebb volt.

Nem sokkal a saphirai bevezetése után a bokszolásra használt oxik váltották fel. Az oxyok több vastag bőrszalagból készültek, amelyeket a kéz, a csukló és az alkar köré tekertek. Az alkarra egy gyapjúszalagot helyeztek, hogy letöröljék az izzadságot. Az alkaron felfelé húzódó bőrmerevítők nagyobb alátámasztást biztosítottak ütés közben. Az ujjperceket szintén bőrrel erősítették meg.

A korykók a modern bokszzsákoknak feleltek meg. Ezeket a Palaestrában használták gyakorlásra, és homokkal, liszttel vagy kölesszel töltötték meg.

A bőrszíjak részletei

Szabályok

A sportág jelenleg használt szabályai a régi szabályokon alapulnak. Amint arra fentebb rámutattunk, a szabályokhoz csak hiányos források állnak rendelkezésre. A szabályokat régi szövegekből és képekből kellett levezetni:

• Nincs fogás vagy birkózás
• Bármilyen típusú kézzel történő ütés megengedett volt, de az ujjakkal történő ütés nem volt megengedett.
• Nem használtak gyűrűt
• Nem voltak fordulók vagy időkorlátok
• A győztes akkor dőlt el, amikor az egyik bunyós feladta vagy nem tudott megmozdulni.
• Nincsenek súlycsoportok, az ellenfeleket véletlenszerűen választották ki.
• A bírák a szabályok betartását a szabálysértők bottal való megverésével biztosították.
• A harcosok választhatták, hogy védekezés nélkül cserélnek ütéseket, ha a küzdelem túl sokáig tartott.

A jobb oldali bokszoló az ujja magasra emelésével jelzi, hogy feladja (kb. Kr. e. 500).